Sarki csér
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Sterna paradisaea Pontoppidan, 1763 | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 Fészkelési, vonulási és telelési területe
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sarki csér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sarki csér témájú médiaállományokat és Sarki csér témájú kategóriát. |
A sarki csér (Sterna paradisaea) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a csérfélék (Sternidae) családjába tartozó faj.
Nyár végén a madár útra kel, és az Északi-Jeges-tengertől, a kontinensek partjai mentén az Antarktiszra repül. Rajta kívül bolygónk egyetlen vándormadara sem tesz meg ilyen hosszú, kb. 35 000 km-es utat. A délsarki nyár végén ismét felkerekedik, és visszafelé is megteszi ezt az utat.[1][2][3]
Származása, elterjedése
[szerkesztés]Eurázsia és Észak-Amerika északi részén költ. Az északiról a déli sarkvidékig vándorol, általában az óceán partvonalán. Tenger- és folyópartokon, tundrák tavainál fészkel, az év többi részét a tenger fölött tölti.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]Átlagos testhossza 33–35 centiméter, szárnyfesztávolsága 75–85 centiméteres, testtömege 75–85 gramm. Feje teteje (sapkája) fekete, a csőre és lába élénk piros. Egész megjelenése a Közép-Európában elterjedt küszvágó csérhez rendkívül hasonló, attól terepen igen nehéz megkülönböztetni. Elkülönítő bélyege rövid lába, a csőre hegyéről hiányzó fekete szín. Röptében hosszabb farka és a szárny hegyének határozott fekete szegélye különbözteti meg a küszvágó csértől.
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Halevő. Zsákmányát zuhanó repüléssel a vízbe vetődve akár 1–6 méter mélyen is meg tudja fogni. Keskeny szárnya és villás farka ideális repülővé teszi.
Körülbelül 30 évet él, és ezalatt összesen 2,5 millió kilométert repül — ez Föld–Hold távolság több mint hatszorosa.[4]
Szaporodása
[szerkesztés]Nagy telepekben költ, a fészkét sekély gödörben alakítja ki és rendszerint kis kagylóhéjakkal béleli. Fészekalja 2-3 tojásból áll, amelyeken 20–24 napig kotlik.
 |
 |
Vonulása és kárpát-medencei előfordulása
[szerkesztés]A világon a leghosszabb vonulási utat bejáró madárfaja. Az északi sarkvidék peremén fekvő fészkelőhelyeiről az Antarktisz körüli vizekre vonul telelni. A vonulás során a tengerek és óceánok felett repül, kihasználva az uralkodó széljárást.
Az európai kontinens belsejébe csak ritkán jut el. Magyarországon ritka vendég, csak kóborló példányok fordulnak elő; ezek valószínűleg a folyóvölgyekben jutnak el nagyobb tavainkhoz. Leggyakrabban a Fertő mellett Mekszikópusztán figyelték meg.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Arturo Arzuffi, Cristina Maria Banfi, Giorgio G. Bardelli, Angela Serena Ildos. A Világ Állatai képes enciklopédia – Tények és érdekességek több száz fajról. Pécs: Alexandra Kiadó (2005). ISBN 963-369-392-6
- ↑ A véltnél kétszer annyit repül a sarki csér. National Geographic Magazine, 2010. január 13.
- ↑ A Föld-Hold utat háromszor berepülő madarat találtak. HVG, 2010. január 12.
- ↑ Radó Nóra: Alaszkából Ausztráliába, az Északi-sarkról a Délire: az állatvilág maratonistái nem ismernek lehetetlent
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
- Az MME Monitoring Központ adatlapja
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
További információk
[szerkesztés]- Carsten Egevang; Iain J. Stenhouse, Richard A. Phillips, Aevar Petersen, James W. Fox, Janet R. D. Silk: Tracking of Arctic terns Sterna paradisaea reveals longest animal migration. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (PNAS), 2010. január 11. DOI:10.1073/pnas.0909493107.
- Ritka madarak magyarországi előfordulásai (birding.hu)
- Képek az interneten a fajról a Google keresővel
- Videók a fajról (ibc.lynxeds.com)
