Managua
| Managua | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Nicaragua | ||
| Alapítás éve | 1819 | ||
| Polgármester | Dionisio Marenco | ||
| Irányítószám | 10000–14345 | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 937 489 fő (2005)[1] | ||
| Népsűrűség | 2536,9 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 83 m | ||
| Terület | 544 km² | ||
| Időzóna | UTC−6 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 12° 09′ 16″, ny. h. 86° 16′ 26″Koordináták: é. sz. 12° 09′ 16″, ny. h. 86° 16′ 26″ | |||
| Managua weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Managua témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Managua Nicaragua fővárosa és egyben legnépesebb városa. Itt van az ország közigazgatási, politikai és gazdasági központja.
Földrajz[szerkesztés]
Managua átlagosan 56 méteres tengerszint feletti magasságban, az ország szárazabb nyugati részén, az itt nyújtózó Managuai (más néven: Xolotlán-) tó déli oldalán, egy kis öböl mentén, sík terepen fekszik.
Éghajlat[szerkesztés]
Managua a trópusi szavannaövben található. Az évi középhőmérséklet átlagosan 26,9 °C. A legmelegebb hónap a május, ekkor a hőmérséklet átlaga 28,3 °C, míg leghűvösebb januárban van, ekkor az átlaghőmérséklet 25,7 Celsius-fok.
A szinte egyenletesnek mondható nyár bágyasztóan fülledt melege nem szab évszakos ritmust sem a vegetációnak, sem a kultúrnövények életfolyamatainak.
A csapadék évi átlaga 1200 milliméter. A Csendes-óceánhoz közel fekvő fővároshoz az északkeleti passzát ide már száraz bukószélként érkezik. A csapadék nagy része körülbelül 95%-a a májustól októberig tartó esős évszakban hull le, ebből egyedül októberben 300 milliméternyi eső esik, míg a novembertől áprilisig tartó száraz évszakban összesen csak 60 milliméter.
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 31,0 | 32,1 | 33,6 | 34,3 | 34,0 | 31,4 | 30,9 | 31,4 | 30,3 | 30,8 | 30,6 | 30,8 | 31,8 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 20,4 | 20,6 | 21,7 | 22,6 | 23,4 | 23,0 | 22,6 | 22,4 | 22,2 | 22,1 | 20,9 | 20,0 | 21,8 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 9 | 5 | 3 | 8 | 130 | 224 | 144 | 136 | 215 | 280 | 42 | 8 | 1204 |
| Havi napsütéses órák száma | 263 | 254 | 291 | 276 | 229 | 186 | 151 | 195 | 210 | 223 | 231 | 248 | 2757 |
| Forrás: Wetter Spiegel | |||||||||||||
Történelem[szerkesztés]
1502-ben Kolumbusz Kristóf negyedik, s egyben utolsó útja során hajózott el Nicaragua partjainál. A terület gyarmatosítására az 1520-as években került sor. Francisco Fernández de Córdoba vezetésével a spanyolok véres háborúban verték le az országnak nevet adó Nicaro indián törzsfőnököt, majd 1523-ban elfoglalták a mai főváros helyén álló 40 000 lakosú indián települést, Managuát, amely a hódítók brutalitása miatt majdnem néptelenné vált.
A város nevének jelentésére kétféle változat maradt fenn; az egyik szerint a guarani elnevezés jelentése: az eső szeme, míg a másik változat szerint ahol a vízfelület van jelentéssel bír.
Gazdaság[szerkesztés]
Az ország fővárosa 1858 előtt León volt, Managua az 1800-as évek közepéig csupán poros kis falu volt, még az 1846-os függetlenség kikiáltása táján is. 1858-ban 6000 lakosú kisváros, Managua lett az ország új fővárosa, s ettől kezdve gyors fejlődésnek indult, a fejlődését időnként visszafogó természeti csapások ellenére is. Az itt kialakult építkezések tíz- és tízezreket vonzottak ide még az ország legtávolabbi zugából is. 1972-ben már 409 ezer lakosa volt a fővárosnak. 1972 végén azonban egy hatalmas földrengésben több mint tízezer ember lelte itt halálát. A legnagyobb károkat a Nicaragua tó partján álló egykori belváros szenvedte el. Elpusztultak az egykor itt álló elegáns üzletek, éttermek is.
A helyreállítások során elsőként az ipari üzemeket és a lakóházak ezreit állították helyre. Managua lakossága 1985-re megkétszereződött 1972-höz képest, s elérte a 850 ezer főt.
A város Nicaragua gazdasági centruma, legnagyobb iparvárosa, s közlekedési gócpontja lett. A környező fejlett agrárvidékre támaszkodó élelmiszereket és élvezeti cikkeket előállító ipara különösen jelentős; rizshántolás, cukor-, sör-, növényolaj-, gyümölcskonzerv- és dohányipar, kávé- és kakaófeldolgozás. De számottevő textilipara; gyapot, juta, és kenal feldolgozása, valamint faipara is. Újabb keletű itt a gépgyártás, a kőolaj-finomítás, a gyógyszer- és cementgyártás. Az ország szerény méretű ipari termelésének a felét a főváros üzemei szolgáltatják. A nyersanyagellátást és a késztermékek elszállítását a főváros kedvező közlekedés-földrajzi helyzete nagyban megkönnyíti.
Közlekedés[szerkesztés]
Repülőtere az Augusto C. Sandino nemzetközi repülőtér, a város központjától 13 km-re helyezkedik el.
A fővároson áthaladó Carretera Interamericana (pánamerikai autóút) és a jól kiépített belső úthálózat az ország legfejlettebb területeivel köti össze.
A Granada-Managua-León-Corinto vasútvonal a Csendes-óceán felé teremt kapcsolatot. A kőolajat csővezetéken keresztül Puerto Sandinóból kapja.
A főváros legforgalmasabb útvonala a tóparttól a déli városrészbe vezető Sandíno sugárút.
Kultúra, oktatás[szerkesztés]
Managua az ország szellemi életének egyik nagy központja. Számos könyvtára, múzeuma mellett kihelyezett tagozata van itt az 1812-ben Leonban alapított Nicaraguai Nemzeti egyetemnek is. Itt működik a Közép-amerikai Katolikus Egyetem kihelyezett tagozata, de több főiskolája is van, mint például a mezőgazdasági-, tanárképző-, képzőművészeti főiskola, katonai akadémia.
A város nevezetességei a több mint 6000 éves acahualincai lábnyomok, amelyek a ma ismert legrégebbi bizonyítékok az ember közép-amerikai jelenlétére.[2]
Testvértelepülések[szerkesztés]
Képek[szerkesztés]
Képgaléria
|
|---|
|
Források[szerkesztés]
- ↑ 2005 Nicaraguan census
- ↑ Huellas de Acahualinca tiene más de seis mil años (spanyol nyelven). La Prensa, 2017. január 25. (Hozzáférés: 2017. szeptember 11.)
További információk[szerkesztés]
