„Szatmári béke” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: de:Friede von Sathmar |
|||
55. sor: | 55. sor: | ||
[[cs:Satmárský mír]] |
[[cs:Satmárský mír]] |
||
[[da:Freden i Szatmár]] |
[[da:Freden i Szatmár]] |
||
[[de:Friede von Sathmar]] |
|||
[[fi:Szatmárin rauha]] |
[[fi:Szatmárin rauha]] |
||
[[sk:Satmársky mier]] |
[[sk:Satmársky mier]] |
A lap 2010. december 23., 13:53-kori változata
A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 30-án kötött meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében, III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében (ekkor az orosz I. Péter cárral tárgyalt). A békeszerződést Szatmárnémetiben a Vécsey palotában írták alá a nemesség képviselői. Az aláírás támaszául szolgált Szatmári-asztal-t, amelyre a sátoraljaújhelyi kórház pincéjében találtak rá, ma a füzérradványi Károlyi-kastélyban őrzik.
A szerződés legfontosabb intézkedései:
- megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek
- nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak
- jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat
- vallásszabadságot ígérnek
- Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását
Rákóczi nem hajlandó erre, ezért Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba ment száműzetésbe. Itt politikai okok miatt Rodostóba (ma Tekirdag) száműzik.
Ez a béke egy kompromisszum, ahol a magyarok elfogadják a Habsburgok érvényesülését, mely előnyösebb volt a nemzeti önállóság fejlődése érdekében, mint a török hódoltság.
A Habsburgok ennek érdekében lemondanak az abszolutizmusról.
Előzményei
I. József az örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra. A Haditanács elnöke, Savoyai Jenő 1710-ben egy udvarhű magyar főurat, gróf Pálffy János tábornagyot nevezte ki a magyarországi császári erők élére, aki 1710. november 14-én Károlyi Sándorhoz címzett levelében tárgyalásokat kezdeményezett. Rákóczi engedélyezte Károlyinak, hogy időhúzás céljából kapcsolatba lépjen Pálffyval. Ennek eredményeként 1711. január 13-án nyolcnapi fegyverszünet jött létre a két sereg között, melyet többször meghosszabbítottak.
Január 31-én Vaján, a Vay-kastélyban maga a fejedelem is fogadta Pálffyt, majd 1711. február 21-én Lengyelországba utazott, hogy a cárral tárgyaljon. Távollétében főparancsnokát, Károlyi Sándort időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel.
Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki, s a kuruc főparancsnok március 14-én elkötelezte magát a békekötés mellett: titokban hűségesküt tett az uralkodóra. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. Károlyi Szatmárnémetibe gyűlést hívott össze, ahol a béke mellett döntöttek. A majtényi síkon április 30-án a kurucok (magyarok) letették a fegyvert. A szatmári béke büntetlenséget ígért a kurucok számára.
Tartalma
- Közkegyelmet biztosított.
- A kuruc sereg május 1-jén letette zászlóit a majtényi síkon, a katonák fegyvereiket megtartva hazatérhettek.
- A király szavatolta Magyarország és Erdély szabadságjogait.
- Ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására.
- A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették.