„II. Alexiosz bizánci császár” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: uk:Олексій II Комнін |
Antiochiai Mária |
||
13. sor: | 13. sor: | ||
| royal house = |
| royal house = |
||
| royal anthem = |
| royal anthem = |
||
| father = |
| father =[[I. Mánuel bizánci császár]] |
||
| mother = |
| mother =[[Antiochiai Mária bizánci császárné|Antiochiai Mária]] |
||
| date of birth =[[1169]]. [[szeptember 14]]. |
| date of birth =[[1169]]. [[szeptember 14]]. |
||
| place of birth =[[Konstantinápoly]] |
| place of birth =[[Konstantinápoly]] |
||
23. sor: | 23. sor: | ||
|}} |
|}} |
||
'''II. Alexiosz''' ([[Konstantinápoly]], [[1169]]. [[szeptember 14.]] – [[Konstantinápoly]], [[1183]]. [[október]]e) [[Bizánci Birodalom|bizánci császár]] (uralkodott [[1180]]. [[szeptember 24]]-től haláláig), [[I. Mánuel bizánci császár|I. (Nagy) Mánuel]] és [[Antiochiai Mária]] fia, a [[Komnénosz-dinasztia]] ötödik tagja volt. Fiatal kora miatt tragikusan végződő, rövid uralkodása alatt nem volt beleszólása birodalmának ügyeibe. |
'''II. Alexiosz''' ([[Konstantinápoly]], [[1169]]. [[szeptember 14.]] – [[Konstantinápoly]], [[1183]]. [[október]]e) [[Bizánci Birodalom|bizánci császár]] (uralkodott [[1180]]. [[szeptember 24]]-től haláláig), [[I. Mánuel bizánci császár|I. (Nagy) Mánuel]] és [[Antiochiai Mária bizánci császárné|Antiochiai Mária]] fia, a [[Komnénosz-dinasztia]] ötödik tagja volt. Fiatal kora miatt tragikusan végződő, rövid uralkodása alatt nem volt beleszólása birodalmának ügyeibe. |
||
== Uralkodása == |
== Uralkodása == |
A lap 2010. augusztus 4., 22:37-kori változata
II. Alexiosz{{Uralkodó infobox}} (?) | ||
---|---|---|
Bizánci császár | ||
Uralkodása | 1180. szeptember 24. ̶ 1183. szeptember 24. | |
Született | 1169. szeptember 14. | |
Konstantinápoly | ||
Elhunyt | 1183. szeptember 24. (14 évesen) | |
Konstantinápoly | ||
Elődje | I. Mánuel | |
Utódja | I. Andronikosz | |
Felesége | Anna | |
Édesapja | I. Mánuel bizánci császár | |
Édesanyja | Antiochiai Mária |
II. Alexiosz (Konstantinápoly, 1169. szeptember 14. – Konstantinápoly, 1183. októbere) bizánci császár (uralkodott 1180. szeptember 24-től haláláig), I. (Nagy) Mánuel és Antiochiai Mária fia, a Komnénosz-dinasztia ötödik tagja volt. Fiatal kora miatt tragikusan végződő, rövid uralkodása alatt nem volt beleszólása birodalmának ügyeibe.
Uralkodása
Mánuel egyetlen fiúgyermekeként örökölte a trónt atyja halálakor, tizenegy esztendősen. A régensséget anyja, a Xéné néven apácának álló Antiochiai Mária szerezte meg, aki kegyencével, Mánuel unokaöccsével, Alexiosz Komnénosz prótoszebasztosszal irányította az állami ügyeket. Nyugatbarát orientációjuk azonban komoly ellenállást szült a fővárosban, ahol mind nagyobb gyűlölet övezte a rendkívüli privilégiumokat élvező itáliai kereskedőket és az akadozó jövedelmüket a helyi lakosság sanyargatásával kibővítő nyugati zsoldosokat. Mindehhez külpolitikai kudarcok is társultak: Mánuel halála után röviddel, 1180 végén vagy 1181 elején III. Béla magyar király visszahódította az 1167-ben elveszett Horvátországot, Dalmáciát és Szerémséget.
Az ellenállás egy uralkodóházon belüli összeesküvésben öltött testet: Alexiosz féltestvére, Komnéna Mária és férje, a thesszalonikéi pronoiabirtokos Montferrati Rainer kaiszar (görög nevén Ióannész) utcai harcokat robbantott ki a fővárosban, de ezt leverték. Helyzetének megerősítése érdekében a régensnő III. Bélához fordult, aki még abban az évben elfoglalta Barancsot és Belgrádot. Keleten sem volt jobb a helyzet: II. Kilidzs Arszlán ikonioni szultán szeldzsukjai ugyanekkor elfoglalták Kotüaiont és a piszidiai Szozopoliszt. 1183-ban pedig a szerbek is fellázadtak: velük szövetségben a magyarok egészen Szófiáig törtek előre Nišen át.
Az ellenállás Andronikosz Komnénosz, Mánuel Iszaakiosz nevű testvérének a fia körül összpontosult. A latinellenességéről ismert Andronikosz ekkor Pontosz helytartója volt. 1182 tavaszán ért támogatóival Khalkédónba, és Andronikosz Kontosztephanosz flottaparancsnok átállásával akadály nélkül kelhetett át a Boszporusz túlpartjára. A hírre a lakosság fellázadt, és a latin lakosság ellen fordult: a népharagnak mintegy 60 000 nyugati esett áldozatul. A mészárlást az eliten belüli tisztogatás követte: Andronikosz Alexiosszal kivégeztette az anyacsászárnét, illetve megmérgeztette Maria Komnénét és a férjét. Alexiosz prótoszebasztosz is vérpadon végezte. Végül 1183 szeptemberében társcsászárrá koronáztatta magát, és a következő hónapban megfojtatta Alexioszt, akinek testét a tengerbe vettette. Jegyesét (vagy Türoszi Vilmos szerint feleségét), Franciaországi Ágnest is feleségül vette.
Külső hivatkozások
- Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Budapest, Osiris, 2003. ISBN 963-389-383-6
- Magyar István Lénárd: Bizánc és a keresztes államok. In: Európa ezer éve: a középkor. (I. kötet) Szerk.: Klaniczay Gábor. Budapest, Osiris, 2005. pp. 347–356
- Kristó Gyula: Magyarország története 895–1301. Budapest, Osiris, 2006.
Előző uralkodó: {{{előző}}} |
|
Következő uralkodó: {{{következő}}} |