Montferrati Rainer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Montferrati Rainer
Született 1162
Piemont
Elhunyt 1183 (20-21 évesen)
Konstantinápoly
Állampolgársága bizánci
Házastársa Komnéna Mária bizánci hercegnő
SzüleiJudith of Babenberg
William V, Marquess of Montferrat
Foglalkozása politikus
Halál okaméreg

Montferrati Renier (11621183) III. Vilmos montferrati őrgróf ötödik fia, 1179-től I. Mánuel bizánci császár veje és a Caesar cím birtokosa, aki később hatalmi harcokban vesztette életét.

Maga Mánuel javasolta a házasságot III. Vilmos egyik fia és saját leánya, Mária között. Az egyetlen szóba jöhető vőlegény a legfiatalabb utód, a 17 éves Renier volt (négy fivére: Vilmos, Konrád, Bonifác és Frigyes már elkelt). Miután elvette a 30 éves hercegnőt, Renier elnyerte a caesari (görögösen kaiszari) címet, és feltehetően a pronoia keretében birtokot kapott Thesszaloniké környékén. Mária a második volt az öröklési sorban, és csak sokkal fiatalabb féltestvére, a későbbi II. Alexiosz születése után esett el a trónra kerülés lehetőségétől. Renier akaratán kívül így lett a konstantinápolyi trón körüli folyamatos hatalmi harcok részese.

1180 szeptemberében elhunyt Mánuel, és fia, a kis Alexiosz lett a császár édesanyja, Antiochiai Mária régenssége alatt. A császárnő nagy botrányt kavart, amikor Alexiosz protoszebasztosz lett a szeretője, ami csak növelte a latinbarátsága miatti elégedetlenséget. Az udvarban összeesküvést szőttek, hogy Máriát és Renier-t tegyék trónra, azonban a szervezkedésre fény derült, és több résztvevőjét letartóztatták. Renier és felesége a Hagia Szophia katedrálisban keresett menedéket vagy 150 támogatójukkal egyetemben. Azonban még itt is csetepaté alakult ki (később gúnyosan „szent háborúnak” nevezték, mivel a legszentebb helyek egyikén történt), végül az összeesküvőknek amnesztiát ajánlottak a fegyvernyugvásért cserébe.

Azonban a császár és a trónkövetelők is egy új bitorló áldozatául estek: fogságából szabadulva hadsereg élén megérkezett Komnénosz Andronikosz, aki II. Alexiosszal társcsászárának ismertette el magát, később pedig meggyilkoltatta. Renier – hasonlóan Konstantinápoly latin lakosságához – mint rivális örökösjelölt osztozott a császár sorsában.

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Donald E. Queller and Thomas F. Madden, The Fourth Crusade: The Conquest of Constantinople (2nd Edition, 1999) ISBN 0812217136