„Kunder Antal” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Dátumkékítés és dátumtoldalékolás javítása |
|||
22. sor: | 22. sor: | ||
== Élete == |
== Élete == |
||
A [[Ludovika Akadémia|Ludovika Akadémián]] végzett. [[1919]]. júniusában részt vett a [[Ludovikás ellenforradalmi felkelés]]ben. [[1920]]-ban tüzérhadnaggyá avatták. A [[budapest]]i műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett ([[1924]]), később hadmérnökkari százados lett. A [[Gömbös-kormány]] idején, [[1935]]-ben a Külkereskedelmi Hivatal kormánybiztosa, utóbb elnöke volt; [[1938]]-ban az [[Imrédy-kormány]]ban kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri államtitkár, [[1938]]. [[szeptember 22]] |
A [[Ludovika Akadémia|Ludovika Akadémián]] végzett. [[1919]]. júniusában részt vett a [[Ludovikás ellenforradalmi felkelés]]ben. [[1920]]-ban tüzérhadnaggyá avatták. A [[budapest]]i műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett ([[1924]]), később hadmérnökkari százados lett. A [[Gömbös-kormány]] idején, [[1935]]-ben a Külkereskedelmi Hivatal kormánybiztosa, utóbb elnöke volt; [[1938]]-ban az [[Imrédy-kormány]]ban kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri államtitkár, [[1938]]. [[szeptember 22.|szeptember 22-étől]] [[1939]]. [[október 27.|október 27-éig]] kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. [[1938]]. [[november 15.|november 15-étől]] [[1939]]. [[július 25.|július 25-éig]] iparügyi miniszter, utóbb a Sztójay-kormányban [[1944]]. [[március 22.|március 22-étől]] [[augusztus 7.|augusztus 7-éig]] ismét kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. Az ipari nyersanyagellátás, a hazai termékek külföldi értékesítése terén egyik fő előmozdítója volt a német gazdasági behatolásnak. A [[Magyar Élet Pártja]] programjával [[Esztergom]] [[országgyűlési képviselő]]je (1938–39, 1939–44). |
||
Háborús bűnösként a [[Népbíróságok Magyarországon|Népbíróság]] golyó általi halálra ítélte, majd kegyelemből életfogytiglani kényszermunkára. [[1956]]-ban kiszabadult és nyugatra disszidált családjához [[Brazília|Brazíliába]], ahol a [[Rio de Janeiro]]-i Elektorba energiatermelő vállalat főtisztviselőjeként dolgozott. |
Háborús bűnösként a [[Népbíróságok Magyarországon|Népbíróság]] golyó általi halálra ítélte, majd kegyelemből életfogytiglani kényszermunkára. [[1956]]-ban kiszabadult és nyugatra disszidált családjához [[Brazília|Brazíliába]], ahol a [[Rio de Janeiro]]-i Elektorba energiatermelő vállalat főtisztviselőjeként dolgozott. |
A lap 2010. július 25., 12:51-kori változata
Kunder Antal | |
Született | 1900. január 17.[1] Nagykároly, |
Meghalt | 1968. december 4. Rio de Janeiro, |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Rendfokozata | százados |
Csatái | II. világháború |
Iskolái | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunder Antal témájú médiaállományokat. |
Kunder Antal (Nagykároly, 1900 – Rio de Janeiro, 1968. december 4.) magyar katona, miniszter a II. világháború idején a Sztójay-kormányban.
Élete
A Ludovika Akadémián végzett. 1919. júniusában részt vett a Ludovikás ellenforradalmi felkelésben. 1920-ban tüzérhadnaggyá avatták. A budapesti műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett (1924), később hadmérnökkari százados lett. A Gömbös-kormány idején, 1935-ben a Külkereskedelmi Hivatal kormánybiztosa, utóbb elnöke volt; 1938-ban az Imrédy-kormányban kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri államtitkár, 1938. szeptember 22-étől 1939. október 27-éig kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. 1938. november 15-étől 1939. július 25-éig iparügyi miniszter, utóbb a Sztójay-kormányban 1944. március 22-étől augusztus 7-éig ismét kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. Az ipari nyersanyagellátás, a hazai termékek külföldi értékesítése terén egyik fő előmozdítója volt a német gazdasági behatolásnak. A Magyar Élet Pártja programjával Esztergom országgyűlési képviselője (1938–39, 1939–44).
Háborús bűnösként a Népbíróság golyó általi halálra ítélte, majd kegyelemből életfogytiglani kényszermunkára. 1956-ban kiszabadult és nyugatra disszidált családjához Brazíliába, ahol a Rio de Janeiro-i Elektorba energiatermelő vállalat főtisztviselőjeként dolgozott.
Források
- ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2022. szeptember 22.)