„Mihail Andrejevics Szuszlov” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Visszavontam 92.249.232.48 (vita) szerkesztését (oldid: 6456655) Indoklás nélkül törölt bekezdést állítottam vissza. |
a Bot: következő módosítása: it:Michail Suslov; kozmetikai változtatások |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[ |
[[Fájl:Suslov Mikhail.jpg|bélyegkép|jobbra|Mihail Szuszlov]] |
||
'''Mihail Andrejevics Szuszlov''' ([[Orosz nyelv|oroszul]]: ''Михаил Андреевич Суслов''; [[1902]]. [[november 21.]] – [[1982]]. [[január 25.]]) orosz nemzetiségű [[Szovjetunió|szovjet]] politikus és ideológus volt, az [[Szovjetunió Kommunista Pártja]] Politikai Bizottsága ([[Politbüró]]) tagja. [[1921]]-ben lépett be a pártba. |
'''Mihail Andrejevics Szuszlov''' ([[Orosz nyelv|oroszul]]: ''Михаил Андреевич Суслов''; [[1902]]. [[november 21.]] – [[1982]]. [[január 25.]]) orosz nemzetiségű [[Szovjetunió|szovjet]] politikus és ideológus volt, az [[Szovjetunió Kommunista Pártja]] Politikai Bizottsága ([[Politbüró]]) tagja. [[1921]]-ben lépett be a pártba. |
||
[[Közgazdaságtan]]t tanult a Plehanov Intézetben és a Vörös Professzorok Közgazdasági Intézetében, később a [[Moszkvai Állami Egyetem]]en és az Ipari Akadémián tanított. [[1931]]-ben tagja lett egy ellenőrző bizottságnak, amely [[Sztálin]] tisztogatásait felügyelte az [[Urál-hegység]]ben és [[Ukrajna|Ukrajnában]]. [[1939]]-ben [[Sztavropol]] párttitkára lett és az SZKP Központi Bizottság Központi Ellenőrző Bizottságának tagja. [[1941]]-ben soron kívül lett a Központi Bizottság tagja. |
[[Közgazdaságtan]]t tanult a Plehanov Intézetben és a Vörös Professzorok Közgazdasági Intézetében, később a [[Moszkvai Állami Egyetem]]en és az Ipari Akadémián tanított. [[1931]]-ben tagja lett egy ellenőrző bizottságnak, amely [[Sztálin]] tisztogatásait felügyelte az [[Urál-hegység]]ben és [[Ukrajna|Ukrajnában]]. [[1939]]-ben [[Sztavropol]] párttitkára lett és az SZKP Központi Bizottság Központi Ellenőrző Bizottságának tagja. [[1941]]-ben soron kívül lett a Központi Bizottság tagja. |
||
==Litvánia főkomisszárja== |
== Litvánia főkomisszárja == |
||
A [[második világháború]] alatt a [[csecsenek]] és más [[mohamedán]] kisebbségek deportálását felügyelte a [[Kaukázus]]ban. [[1944]] és [[1946]] között a [[Litvánia]] ügyeiért felelős Össz-szövetségi Központi Bizottsági Hivatalát vezette. A háború után Litvániába küldték, hogy visszaállítsa a szovjet uralmat. Egész falvakat küldött [[szibéria]]i táborokba. Elterjedt történet, hogy a [[Litván Kommunista Párt]] negyedik kongresszusa után Szuszlov néhány hasonszőrű kommunistának a következőt mondta: ''"Litvánia litvánok nélkül fog maradni."'' |
A [[második világháború]] alatt a [[csecsenek]] és más [[mohamedán]] kisebbségek deportálását felügyelte a [[Kaukázus]]ban. [[1944]] és [[1946]] között a [[Litvánia]] ügyeiért felelős Össz-szövetségi Központi Bizottsági Hivatalát vezette. A háború után Litvániába küldték, hogy visszaállítsa a szovjet uralmat. Egész falvakat küldött [[szibéria]]i táborokba. Elterjedt történet, hogy a [[Litván Kommunista Párt]] negyedik kongresszusa után Szuszlov néhány hasonszőrű kommunistának a következőt mondta: ''"Litvánia litvánok nélkül fog maradni."'' |
||
==Moszkva, az ideológia irányítója== |
== Moszkva, az ideológia irányítója == |
||
Részben litvániai könyörtelenségéért jutalmul [[1946]]-ban Sztálin beültette az [[Orgbüró]] nevű hivatalba, és munkát adott neki a Központi Bizottság apparátusában is. [[1947]]-ben a Párt Titkárságára léptették elő, az itteni posztját élete végégig betöltötte. Miután [[Andrej Zsdanov]] [[1948]]-ban meghalt, ő lett felelős a pártideológiáért, [[1949]] és [[1951]] között a [[Pravda]] pártlap főszerkesztője is volt. |
Részben litvániai könyörtelenségéért jutalmul [[1946]]-ban Sztálin beültette az [[Orgbüró]] nevű hivatalba, és munkát adott neki a Központi Bizottság apparátusában is. [[1947]]-ben a Párt Titkárságára léptették elő, az itteni posztját élete végégig betöltötte. Miután [[Andrej Zsdanov]] [[1948]]-ban meghalt, ő lett felelős a pártideológiáért, [[1949]] és [[1951]] között a [[Pravda]] pártlap főszerkesztője is volt. |
||
Egy pletyka szerint amikor Sztálin ideges volt, gyakran hívatta Szuszlovot és ilyenkor azzal vezette le a feszültségét, hogy Szuszlov hátsóját rugdosta. Ugyanakkor a pártfőtitkárok bűvkörében akkora hatalmat halmozott fel, hogy gyakran emlegették ''Szürke Eminenciás''ként. |
Egy pletyka szerint amikor Sztálin ideges volt, gyakran hívatta Szuszlovot és ilyenkor azzal vezette le a feszültségét, hogy Szuszlov hátsóját rugdosta. Ugyanakkor a pártfőtitkárok bűvkörében akkora hatalmat halmozott fel, hogy gyakran emlegették ''Szürke Eminenciás''ként. |
||
==Túléli Sztálint és Hruscsovot== |
== Túléli Sztálint és Hruscsovot == |
||
[[1952]]-ben az akkor Prezídiumnak nevezett Politikai Bizottságba emelték. Előmenetele megtorpant, amikor Sztálin [[1953]]-ban meghalt, ekkor ideiglenesen kiesett a Prezídiumból. [[1954]]-ben azonban már a Szovjetunió Külügyi Bizottságának elnöke, [[1955]]-ben pedig újra a Prezídium teljes tagja, kihagyva a szokásos tagjelölt státuszt. |
[[1952]]-ben az akkor Prezídiumnak nevezett Politikai Bizottságba emelték. Előmenetele megtorpant, amikor Sztálin [[1953]]-ban meghalt, ekkor ideiglenesen kiesett a Prezídiumból. [[1954]]-ben azonban már a Szovjetunió Külügyi Bizottságának elnöke, [[1955]]-ben pedig újra a Prezídium teljes tagja, kihagyva a szokásos tagjelölt státuszt. |
||
| 19. sor: | 19. sor: | ||
A későbbiekben az egyik fő szervezője annak a puccsnak, amely elmozdítja Hruscsovot és [[1964]] októberében [[Leonyid Brezsnyev]]et emeli a pártfőtitkári székbe. Halálát jelzésnek tekintik a Brezsnyev utódlásáért folyó harc megindulására, amelyet [[Jurij Andropov]], Szuszlov ideológiájának folytatója nyert meg [[Andrej Kirilenko]] és [[Konsztantyin Csernyenko]] előtt. |
A későbbiekben az egyik fő szervezője annak a puccsnak, amely elmozdítja Hruscsovot és [[1964]] októberében [[Leonyid Brezsnyev]]et emeli a pártfőtitkári székbe. Halálát jelzésnek tekintik a Brezsnyev utódlásáért folyó harc megindulására, amelyet [[Jurij Andropov]], Szuszlov ideológiájának folytatója nyert meg [[Andrej Kirilenko]] és [[Konsztantyin Csernyenko]] előtt. |
||
==Szerepe 1956-ban== |
== Szerepe 1956-ban == |
||
[[1956]] júniusában Szuszlov volt az, aki kétértelmű moszkvai üzenetet adott át a magyar pártvezetésnek, amely szerint Rákosinak maradnia kell, de [[Kádár János]]t is be kell emelni a vezetésbe, mint a nép emberét, és mint nem zsidó származású pártembert. Szuszlov kiemelte, hogy túl sok a zsidó a magyar vezetésben, kifejezve azt az SZKP-ben akkor uralkodó véleményt, hogy ha „nemzeti káderekkel” erősítik a magyar pártvezetést, le lehet szerelni a fokozódó belpolitikai elégedetlenséget Magyarországon. |
[[1956]] júniusában Szuszlov volt az, aki kétértelmű moszkvai üzenetet adott át a magyar pártvezetésnek, amely szerint Rákosinak maradnia kell, de [[Kádár János]]t is be kell emelni a vezetésbe, mint a nép emberét, és mint nem zsidó származású pártembert. Szuszlov kiemelte, hogy túl sok a zsidó a magyar vezetésben, kifejezve azt az SZKP-ben akkor uralkodó véleményt, hogy ha „nemzeti káderekkel” erősítik a magyar pártvezetést, le lehet szerelni a fokozódó belpolitikai elégedetlenséget Magyarországon. |
||
Szuszlov október 24-31 közt és novemberben újra Magyarországon járt, más szovjet vezetőkkel együtt és fontos szerepe lehetett a szovjet álláspont alakulásában. |
Szuszlov október 24-31 közt és novemberben újra Magyarországon járt, más szovjet vezetőkkel együtt és fontos szerepe lehetett a szovjet álláspont alakulásában. |
||
==Külső hivatkozások== |
== Külső hivatkozások == |
||
*[http://www.lituanus.org/1978/78_1_06.htm Szamizdat Szuszlov litvániai ténykedéséről] |
* [http://www.lituanus.org/1978/78_1_06.htm Szamizdat Szuszlov litvániai ténykedéséről] |
||
*[http://beszelo.c3.hu/97/11/18.htm Szerepe 1968-ban – Kun Miklós interjúja Vasil Bilakkal] |
* [http://beszelo.c3.hu/97/11/18.htm Szerepe 1968-ban – Kun Miklós interjúja Vasil Bilakkal] |
||
*[http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/01/fej06.html Szuszlov 1956-os küldetései – Rainer M. János tanulmánya] |
* [http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/01/fej06.html Szuszlov 1956-os küldetései – Rainer M. János tanulmánya] |
||
[[Kategória:Szovjet politikusok|Szuszlov]] |
[[Kategória:Szovjet politikusok|Szuszlov]] |
||
| 39. sor: | 39. sor: | ||
[[he:מיכאיל סוסלוב]] |
[[he:מיכאיל סוסלוב]] |
||
[[hr:Mihail Suslov]] |
[[hr:Mihail Suslov]] |
||
[[it: |
[[it:Michail Suslov]] |
||
[[ja:ミハイル・スースロフ]] |
[[ja:ミハイル・スースロフ]] |
||
[[la:Michael Suslov]] |
[[la:Michael Suslov]] |
||
A lap 2010. július 1., 08:10-kori változata
Mihail Andrejevics Szuszlov (oroszul: Михаил Андреевич Суслов; 1902. november 21. – 1982. január 25.) orosz nemzetiségű szovjet politikus és ideológus volt, az Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága (Politbüró) tagja. 1921-ben lépett be a pártba.
Közgazdaságtant tanult a Plehanov Intézetben és a Vörös Professzorok Közgazdasági Intézetében, később a Moszkvai Állami Egyetemen és az Ipari Akadémián tanított. 1931-ben tagja lett egy ellenőrző bizottságnak, amely Sztálin tisztogatásait felügyelte az Urál-hegységben és Ukrajnában. 1939-ben Sztavropol párttitkára lett és az SZKP Központi Bizottság Központi Ellenőrző Bizottságának tagja. 1941-ben soron kívül lett a Központi Bizottság tagja.
Litvánia főkomisszárja
A második világháború alatt a csecsenek és más mohamedán kisebbségek deportálását felügyelte a Kaukázusban. 1944 és 1946 között a Litvánia ügyeiért felelős Össz-szövetségi Központi Bizottsági Hivatalát vezette. A háború után Litvániába küldték, hogy visszaállítsa a szovjet uralmat. Egész falvakat küldött szibériai táborokba. Elterjedt történet, hogy a Litván Kommunista Párt negyedik kongresszusa után Szuszlov néhány hasonszőrű kommunistának a következőt mondta: "Litvánia litvánok nélkül fog maradni."
Moszkva, az ideológia irányítója
Részben litvániai könyörtelenségéért jutalmul 1946-ban Sztálin beültette az Orgbüró nevű hivatalba, és munkát adott neki a Központi Bizottság apparátusában is. 1947-ben a Párt Titkárságára léptették elő, az itteni posztját élete végégig betöltötte. Miután Andrej Zsdanov 1948-ban meghalt, ő lett felelős a pártideológiáért, 1949 és 1951 között a Pravda pártlap főszerkesztője is volt.
Egy pletyka szerint amikor Sztálin ideges volt, gyakran hívatta Szuszlovot és ilyenkor azzal vezette le a feszültségét, hogy Szuszlov hátsóját rugdosta. Ugyanakkor a pártfőtitkárok bűvkörében akkora hatalmat halmozott fel, hogy gyakran emlegették Szürke Eminenciásként.
Túléli Sztálint és Hruscsovot
1952-ben az akkor Prezídiumnak nevezett Politikai Bizottságba emelték. Előmenetele megtorpant, amikor Sztálin 1953-ban meghalt, ekkor ideiglenesen kiesett a Prezídiumból. 1954-ben azonban már a Szovjetunió Külügyi Bizottságának elnöke, 1955-ben pedig újra a Prezídium teljes tagja, kihagyva a szokásos tagjelölt státuszt.
1957 júniusában Nyikita Hruscsov, az SZKP akkori főtitkára mellé áll, amikor annak meg kell küzdenie Georgij Malenkov, Vjacseszlav Molotov, Lazar Kaganovics és Dmitrij Sepilov csoportjával. A következő év októberében "bonapartizmussal" (sic) vádolja meg Georgij Zsukov hadügyminisztert a Központi Bizottság ülésén. Zsukovot kizárják a pártból és elmozdítják posztjaiból. A hadsereg így erős pártkontroll alá kerül.
A későbbiekben az egyik fő szervezője annak a puccsnak, amely elmozdítja Hruscsovot és 1964 októberében Leonyid Brezsnyevet emeli a pártfőtitkári székbe. Halálát jelzésnek tekintik a Brezsnyev utódlásáért folyó harc megindulására, amelyet Jurij Andropov, Szuszlov ideológiájának folytatója nyert meg Andrej Kirilenko és Konsztantyin Csernyenko előtt.
Szerepe 1956-ban
1956 júniusában Szuszlov volt az, aki kétértelmű moszkvai üzenetet adott át a magyar pártvezetésnek, amely szerint Rákosinak maradnia kell, de Kádár Jánost is be kell emelni a vezetésbe, mint a nép emberét, és mint nem zsidó származású pártembert. Szuszlov kiemelte, hogy túl sok a zsidó a magyar vezetésben, kifejezve azt az SZKP-ben akkor uralkodó véleményt, hogy ha „nemzeti káderekkel” erősítik a magyar pártvezetést, le lehet szerelni a fokozódó belpolitikai elégedetlenséget Magyarországon.
Szuszlov október 24-31 közt és novemberben újra Magyarországon járt, más szovjet vezetőkkel együtt és fontos szerepe lehetett a szovjet álláspont alakulásában.