Ófelnémet nyelv

Ófelnémet nyelv deutisc
Beszélik	a mai Németország nyugati részén, Ausztriában, Hollandiában és Belgiumban Brügge, Lüttich és Metz vonaláig bezárólag Franciaországban és Svájcban az 8. és 11. század között
Beszélők száma	0 fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    Germán nyelvek     nyugati germán nyelvek      kögermán nyelvek       Ófelnémet nyelv
Írásrendszer	kiegészített latin írás
Nyelvkódok
ISO 639-1	nincs
ISO 639-2	goh
ISO 639-3	goh
A Wikimédia Commons tartalmaz deutisc témájú médiaállományokat.

Az Ófelnémet (németül Althochdeutsch, rövidítve Ahd.) a (fel)német nyelv legkorábbi ismert írott nyelvemlékekkel rendelkezö változata, idöben körülbelül 750-töl 1050-ig határolható be. A német szó elöször egy 786-ból származó latin nyelvü dokumentumban jelenik meg, mint theodiscus. Egy egyházi összejövetelen a határozatokat tam latine quam theodisce felolvasták, tehát latinul és németül is. Az önmegnevezés ófelnémetül csak jóval késöbbi idöböl származik. Egy ókori latin nyelvü nyelvkönyv egy másolatában, valószínüleg a 9. század második negyedéböl, található egy szerzetes bejegyzése, aki nem értette a latin galeola (sisak alakú edény) szót. Valószínüleg megtudakolta egy társától a szó jelentését és jelentését anyanyelvén, ófelnémetül bejegyezte. Jegyzetében az ófelnémet nyelvü diutisce gellit jelenik meg.

Nyelvemlékek

A latin betükészletet az ófelnémetben átvették. Ez természetesen problémás volt, mert egyrészt bizonyos betüböl túl sok volt pl. <v> és <f> másrészt bizonyos ófelnémet hangoknak (diftongusok, affrikáták, /pf/, /ts/, /tʃ/ és olyan mássalhangzóknak mint /ç/ <ch> és /ʃ/ nem volt latin nyelvü megfelelöjük. Az ófelnémet /f/ fonéma jelölésére az <f> grafémát használták, ezért pl. fihu (németül ma Vieh, marha), filu (németül ma viel, sok), fior (németül ma vier, négy), firwizan (németül ma verweisen, utal) és folch (németül ma Volk, nép). A középfelnémetben viszont ezt a fonémát már <v> grafémával jelölték. Ennek eredménye, hogy a mai német nyelvben ugyanazon /f/ fonéma jelölésére mind az <f> (Freund-barát, Frau-nö, frei-szabad) mind a <v> (Vogel-madár,Vieh-marha, viel-sok) használatos.

Az ófelnémet nyelvemlékek tartalmuk szerint nagyobb részt egyháziak (imák, keresztelési eskük, bibiliafordítások) a világi tartalmú szövegek csak igen ritkán találhatóak (Hildebrandslied ószászul; Ludwigslied ófelnémetül) illetve rövidebb feliratok és ráolvasások (Inschriften, Zaubersprüche). Az egyik legjelentösebb ófelnémet nyelvemlék a Straßburgi Eskü (Straßburger Eide) 842-böl, amely azonban sajnos csak egy újlatin nyelvü másolómühelyben készült 10. vagy 11. századi kéziratban maradt fenn. A politikai és társadalmi szituáció megváltozásának következtében a 10. századtól nagy általánosságban véve az ófelnémet nyelvü szövegek produkciója megritkult illetve megszünt. A 11. század második felétöl újra fellendült a német nyelvü szövegek produkciója, de mivel a korábbi szövegemlékekhez képest jelentös hangtani (és nyelvtani) változások következtek be, az 1050 utáni német nyelvet már középfelnémetnek hívjuk. Több szakirodalom az ófelnémet írásbeliség végét a szent galleni Notker 1022-es halálával definiálja.

Ófelnémet nyelvemlékek

• Abrogans
• Bruder Rausch
• Hammelburgi határvidék leírása
• Isidor
• Lorschi méháldás
• Wessobrunner Gebet

Lásd még

• Ószász nyelv
• Angolszász nyelv
• A német nyelv története
• Középfelnémet nyelv
• Ófelnémet hangeltolódás

Forrás

• Rudolf Schützeichel: Althochdeutsches Wörterbuch. Niemeyer, Tübingen 1995, ISBN 3-484-10636-0
• Bergmann, Pauly, Moulin: Alt- und Mittelhochdeutsch. Arbeitsbuch zur Grammatik der älteren deutschen *Sprachstufen und zur deutschen Sprachgeschichte. 7. kiadás, Göttingen 2007, ISBN 978-3-525-20836-6
• Wilhelm Braune: Althochdeutsche Grammatik. Niemeyer, Tübingen 2004, ISBN 3-484-10861-4
• Eckhard Meineke, Judith Schwerdt: Einführung in das Althochdeutsche. (=UTB 2167). Schöningh, Paderborn u. a. 2001, ISBN 3-8252-2167-9