„Antalffy Gyula” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2010. május 16., 15:16-kori változata

Antalffy Gyula (Karcag, 1912. október 24. – Budapest, 1997. március 7.) magyar újságíró, művelődéstörténeti író.

Életrajza

Karcagon született és ott tanult. Végzős gimnazista korában lírai költeményeket is írt. 1930-33 között a budapesti tudományegyetemen angol-magyar-történelem szakos hallgató volt. Antalffy Gyula másodéves egyetemista korában ösztöndíjat kapott Angliába. 1930-ban a Karcagi Naplót is szerkesztette. 1933-tól a Szabadság, 1936-45-ben a Kis Újság és a Pesti Hírlap munkatársa volt. 1945-1946-ban a Magyar Nemzeti Front napilapja, a Szabadság alapítója és szerkesztőbizottsági tagja volt. 1946-1949-ben a Kis Újság felelős szerkesztője, 1955-1958-ban a Képes Magyarország munkatársa, majd 1958-1975 között a Magyar Nemzet olvasószerkesztője volt. 1975-ben ment nyugdíjba. Budapesten hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található. Antalffy Gyula nagyon népszerűen írt. Az ő javaslatára indult meg a Magyar Nemzetben a Fürdőlevelek című sorozat. Célja az ismeretterjesztés volt, és főként az, hogy a hazai természeti kincsekre felhívja olvasói figyelmét.

Művei

A honi utazás históriája, regényes kultúrtörténet, 1943;
Magyar évszakok, lírai tájrajzok, 1955;
Börzsöny, tájmonográfiája, 1957
A Himalájától a Balatonig. Lóczy Lajos életregénye, 1964
Édes hazánk (honismeret tizenéveseknek), 1966
Így utaztunk hajdanában, kultúrtörténet [1976]
A Thousand Years of Travel in Old Hungary, regényes kultúrtörténet, 1980
Reformkori magyar városrajzok, kultúrtörténeti írás, 1982
A reformkor Balatonja, kultúrtörténeti írás, 1984
Boldog barangolások, lírai tájrajzok, 1987.
A mázai remete. Pávai-Vajna Ferenc emléktáblájára. In: Magyar Nemzet 49. 1986. 92. 4.
Az Áchim ügy címmel a Magyar Nemzet 1986. december 31-i számában megjelent tanulmánya nagy vitát kavart. História 87/056.

Kitüntetései

Magyar Szabadság Érdemrend 1947;
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje 1948;
A Munka Érdemrend arany fokozata 1962, 1970;
Rózsa Ferenc-díj 1965;
Pro Natura Érdemérem 1974;
Aranytoll 1978, (MÚOSZ).

Online elérhető műszemelvény

Pécs látképe Szemelvények: Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok c. könyvéből

Forrás

Irodalom

Csatár Imre: Antalffy Gyula (1912–1997) = Karcag a magyar művelődés történetében. Tanulmányok. Karcag: Önkorm., 2001. 181–186. [1]
Metzl János ism.: Antalffy Gyula: Reformkori városrajzok. In: Soproni Szemle 1984. 191. oldal

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-'''Antalffy Gyula''' ([[Karcag]], [[1912]]. [[október 24.]] - [[Budapest]], [[1997]]. [[március 7.]]) magyar újságíró, művelődéstörténeti író.
+'''Antalffy Gyula''' ([[Karcag]], [[1912]]. [[október 24.]] – [[Budapest]], [[1997]]. [[március 7.]]) magyar újságíró, művelődéstörténeti író.
 ==Életrajza==
 [[Karcag]]on született és ott tanult. Végzős gimnazista korában lírai költeményeket is írt. 1930-33 között a budapesti tudományegyetemen angol-magyar-történelem szakos hallgató volt. Antalffy Gyula másodéves egyetemista korában ösztöndíjat kapott [[Anglia|Angliába]]. 1930-ban a Karcagi Naplót is szerkesztette. 1933-tól a Szabadság, 1936-45-ben a Kis Újság és a [[Pesti Hírlap]] munkatársa volt. 1945-1946-ban a [[Magyar Nemzeti Front]] napilapja, a Szabadság alapítója és szerkesztőbizottsági tagja volt. 1946-1949-ben a Kis Újság felelős szerkesztője, 1955-1958-ban a [[Képes Magyarország]] munkatársa, majd 1958-1975 között a [[Magyar Nemzet]] olvasószerkesztője volt. 1975-ben ment nyugdíjba. Budapesten hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található.