Legnicai csata

További jelentéseket lásd a Leignitzi csata (egyértelműsítő lap)on!

Sablon:Csata A leignitzi csata más néven (legnicai csata lengyelül Bitwa pod Legnicą, cseh nyelven Bitva u Lehnice) a sziléziai Leignitz mellett (ma Legnica, Lengyelország) lezajlott csata a beözönlő tatárok, valamint az egyesült cseh-lengyel seregek és az őket segítő Német Lovagrend, s johanniták hadai között. Az ütközetben a fürge mongol lovasok felülkerekedtek a nehézpáncélos lovagok felett, amit a történelem a vereség okának vél. A mongolok azonban a győzelem után nem szállták meg Csehországot, vagy Sziléziát, hanem tovább törtek Magyarországnak.

Előzmények

Batu kán Kubiláj nagykán parancsára ötvenezer lovassal Európa meghódítására indult. A mongolok első lépésben az oroszokat hódították meg és már vészesen közeledtek Magyarország és Lengyelország felé.
Batu Kijevet ostromolta, miközben a magyarországi invázió terveit készítette elő. Első lépésben Lengyelországra akart csapást mérni, nehogy a két állam segítse egymást és akár feltartóztassa a tatár hordákat. Enek megfelelően Kijev alól Batu egy tüment (mongol lovas egység) küldött Lengyelország ellen, s Orda kán vezetésével néhány csatában vereséget mért a lengyelekre. Az ország már mintegy száz éve széttagoltság állapotában volt, így a mongol vihar könnyen söpört végig rajta.

A tatárok a Német Lovagrend déli területeit is feldúlták, majd elindultak Csehország ellen. II. Henrik, Türingiai Konráddal, a német lovagok nagymesterével, a templomosokkal és johannitákkal Sziléziában próbálta meg útját állni a tatároknak és segítséget kértek I. Václáv cseh királytól, aki viszont seregét távol tartotta, mert nem akarta megkockáztatni országa védelmét, ezért nem vonult Leignitz alá.

A szembenálló erők

Egyes források a mongolok seregét húszezer főre teszik, valójában az az egy tümen, amit Orda és két másik kán vezetett, mindössze tízezer lovasból állt. A szövetséges hadak erői is nagyjából ennyiből álltak, nem pedig 40 ezer katonából, mint azt ahogy a források leírják.

Henrik vezette sereg döntő részt nehézpáncélos lovasokból állt össze, míg kis hányaduk volt gyalogos. A gyalogság csaknem teljesen csehekből verődött össze, akik főleg bányászok volt. Az első sorokban vonultak fel, s mellükön fehér kereszt díszelgett, ezzel azt akarták kifejezni, hogy készek meghalni.
Henrik sziléziai egységei vegyesen lengyelekből és németekből álltak, míg a két másik lovagrend vitézei még összetettebbek voltak nemzetiségüket tekintve.

A csata

A csehek az első vonalban, zárt, rendezett sorban álltak fel a tatárok ellen és lándzsáikkal áttörhetetlen erdőt alkottak a mongol lovasok előtt.
Orda az eddigi megszokott cselvetéshez folyamodott és látszólagos rendetlenségben visszavonulást kezdtek lovasai. A csehek erre üldözőbe vették a tatárokat, s a rohamozás közben felbomlott zárt alakzatuk.
Orda lovasai a közeli ingoványba csalták a gyalogságot, akik jelentősen eltávolodtak a csapattól, s a süppedekés talajon már egyre nehezen mozogtak nehéz fegyverzetükbe, mire a mongolok megfordultak és revetették magukat a csehekre. A tatár lovasok, könnyűlovasság lévén jól mozogtak a nehezen járható terepen és hamar bekerítették a cseh sereget, ami azonban elszánt kézitusába kezdett a tatárokkal és mind egy szálig elpusztult, de nem adta meg magát.

Henrik megpróbálta kiszabadítani a cseheket a gyűrűből, de a segítségükre küldött két cseh és lengyel egységet a mongolok lekaszabolták.
Ekkor a teuton lovagok lendültek támadásba a mongolok ellen, megszokott ékalakban, frontális rohammal. A roham, bár áttörte a tatárok sorát, de a gyorsan mozgó lovasok jobban manővereztek a lovagok sorai között, akikre gyorsabb csapásokat mértek, s a teutonok nehezen bírtak ellenük védekezni.
Ugyanilyen szerencsétlenül járt a többi lengyel és német lovagok is.

A veszteségek

A mongol sereg vesztesége nem ismert, viszont a nyugati hadból körülbelül nyolcezren vesztették életüket. A csatában elesett Henrik herceg is. Az egyik lengyel fejedelem II. Mieszko pedig elmenekült seregével a csatából. Konrád nagymesternek is számos lovagja odaveszett a csatában. Hasonlóan nagy veszteségük volt a templomos és johannita lovagoknak.

Orda serege a győzelem után keresztül száguldott Csehországon és Kárpátokon át betört a Felvidékre, ahol a Batu vezette főerők már javábban dúlták az országot és IV. Bélára vereséget mértek Muhinál két nappal a leignitzi csata után.
A magyar és lengyel erők összeomlása ellenére a tatár megszállókkal szemben a lakosság keményen ellenállt, ha nem is épített erődítményekben, hanem az erdőségekben, lápokban és a hegyekben. Batu erői 1242-re meglehetősen nagy veszteségeket szenvedtek és rövidesen visszatértek orosz területre.

Külsö hivatkozás

• V. G. Jan: A tatárjárás, Európa Könyvkiadó Budapest és Kárpáti Kiadó Ungvár, 1984. ISBN 963-07-2966-0