Északi hadjárat (Magyarország)

Az északi hadjárat a magyar Vörös Hadsereg azon kísérlete, amit az elveszett területek visszaszerzésére indítottak. Maga a hadművelet jelentős sikert ér el, visszafoglalja a Felvidék jelentős részét. Ez leginkább a szervezett katonaságnak és a tehetséges tiszteknek volt köszönhető. Végül a harcban megszerzett területek feladása szétzilálta a hadsereget, amely a románok elleni támadásban végleg felmorzsolódott.

Előzmények

A Vix- és Smuts-jegyzék visszautasításának negatív következményei hamar érezhetővé váltak. Április 16-án a román hadsereg előrenyomult a Tisza vonaláig. Támadásba lendültek a cseh csapatok is: Elfoglalták Kassát, Miskolcot és Csap-Munkács térségét is. Megmozdult az antant. Francia egységek szerb csapatok segítségével elfoglalták Hódmezővásárhelyt, Makót és környékét.

A tanácskormány így végveszélybe jutott, s fel kellett ismernie, itt már nem pusztán a magyar határokról, hanem saját létéről van szó. Ha nem védekezik teljes erővel, megbukik a tanácshatalom. Ezért belső viták után úgy döntött, nem mond le, hanem mégis vállalja az ország védelmét. A honvédelem felvállalása sikert hozott. Tízezrek jelentkeztek katonának, a hadsereg létszáma megháromszorozódott. A tisztikar zöme is a tanácshatalom mellé állt. Tehetséges parancsnokok is akadtak, mint Stormfeld Aurél vezérkari ezredes, aki kidolgozta a későbbi északi hadjárat tervét.

Az Északi hadjárat

A Vörös Hadsereg ellentámadása május 9-én Hatvan térségéből indult. Viszonylag keskeny frontszakaszon, mert az erőket így jobban lehetett összpontosítani. A támadás mintegy 150 km mélységben benyomta a cseh frontot. A kellően előkészített támadás sikert ért el. Nem csupán számos nagy várost foglalt vissza, mint Kassát, Miskolcot, Eperjest, de elszakította egymástól a cseh és román hadsereget.

A sikeres támadást az antant beavatkozása állította meg. Clemenceau francia miniszterelnök két jegyzékben is követelte a Vörös Hadsereg visszavonását. Cserébe a román hadsereg is visszavonul, s az eddig el nem ismert, gazdasági blokád alatt álló tanácskormányt meghívják a békekonferenciára - hangzott az ígéret. A vélemények megoszlottak. Stormfeld Aurél nem értett egyet a terület feladásával, mert a vérrel szerzett terület feladása demoralizálja a hadsereget. A kormány azonban a hatalma fennmaradása érdekében elfogadta az antant ajánlatát. A jól induló északi hadárat így csak félsikert hozott.

Következmény

A visszavonulás, a vérrel elfoglalt területek harc nélküli feladása valóban szétzilálta a korábban győztes hadsereget. Voltak olyan önkéntes munkásalakulatok, melyek tagjai egyszerűen hazautaztak. Stormfeld tiltakozásként lemondott, s vele a tisztikar jelentős része is.

A hadsereg meggyengült. A honvédők lelkesedése elszállt. Amikor kiderült, hogy a románok nem hajlandók visszavonulni a Tisza vonalától, a tanácskormány újabb támadást erőltetett. A többszörös túlerőben lévő román hadsereg elleni támadás végzetesnek bizonyult. A Tiszán átkelő csapatok rövid előrenyomulás után erős ellenállásba ütköztek. Felmorzsolódtak, s a meginduló románok átkeltek a folyón, s mert nem volt már ütőképes hadsereg, mely ellenálljon, akadálytalanul Budapest felé nyomultak. Július 29-én az antant ultimátumban követelte a tanácskormány lemondását, melynek az - nem lévén más választás - eleget tett. A valamivel több, mint négy hónapig tartó proletárdiktatúra, mely nem tudta magát a lakosság túlnyomó részével elfogadtatni, augusztus 1-jén megbukott.

Forrás

Dr. Helméczy Mátyás: Történelem 8. osztály (Nemzeti Tankönyvkiadó)