„Személyes névmás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A '''személyes névmás''' olyan [[névmás]], amely a három [[Személy (nyelvtan)|nyelvtani személy]] valamelyikén keresztül embereket, állatokat vagy dolgokat jelöl. A mondatban általában ugyanazokat a funkciókat tölti be, amelyeket az [[alany]] vagy a névszói szerkezet is |
A '''személyes névmás''' olyan [[névmás]], amely a három [[Személy (nyelvtan)|nyelvtani személy]] valamelyikén keresztül embereket, állatokat vagy dolgokat jelöl. A mondatban általában ugyanazokat a funkciókat tölti be, amelyeket az [[alany]] vagy a névszói szerkezet is betölthet;<ref>[http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=pronombre Pronombre personal] – ''[[Diccionario de la lengua española]]''.</ref> vagyis az alanyt helyettesíti olyan esetekben, amikor az nincs konkrétan megnevezve. |
||
Azokban a nyelvekben, amelyek fejlett [[ige]]ragozási rendszerrel rendelkeznek (pl. [[Latin nyelv|latin]], [[Spanyol nyelv|spanyol]]), a személyes névmások használata az igével opcionális; általában csak az alany személyének kihangsúlyozására szolgál (pl. spanyol ''Te digo la verdad.'' ’Elmondom neked az igazat’ / ''Yo te digo la verdad.'' ’<u>Én</u> mondom el neked az igazat.’). Vannak olyan nyelvek azonban, amelyekben az igealak nem képes jelölni a személyt, így ezekben a személyes névmás használata mindig kötelező az igével (pl. [[Angol nyelv|angol]]: ''I tell you the truth.'' ’Elmondom neked az igazat.’ / ''We tell them the truth.'' ’Elmondjuk nekik az igazat.’). |
Azokban a nyelvekben, amelyek fejlett [[ige]]ragozási rendszerrel rendelkeznek (pl. [[Latin nyelv|latin]], [[Spanyol nyelv|spanyol]]), a személyes névmások használata az igével opcionális; általában csak az alany személyének kihangsúlyozására szolgál (pl. spanyol ''Te digo la verdad.'' ’Elmondom neked az igazat’ / ''Yo te digo la verdad.'' ’<u>Én</u> mondom el neked az igazat.’). Vannak olyan nyelvek azonban, amelyekben az igealak nem képes jelölni a személyt, így ezekben a személyes névmás használata mindig kötelező az igével (pl. [[Angol nyelv|angol]]: ''I tell you the truth.'' ’Elmondom neked az igazat.’ / ''We tell them the truth.'' ’Elmondjuk nekik az igazat.’). |
||
A lap 2009. április 18., 16:36-kori változata
A személyes névmás olyan névmás, amely a három nyelvtani személy valamelyikén keresztül embereket, állatokat vagy dolgokat jelöl. A mondatban általában ugyanazokat a funkciókat tölti be, amelyeket az alany vagy a névszói szerkezet is betölthet;[1] vagyis az alanyt helyettesíti olyan esetekben, amikor az nincs konkrétan megnevezve.
Azokban a nyelvekben, amelyek fejlett igeragozási rendszerrel rendelkeznek (pl. latin, spanyol), a személyes névmások használata az igével opcionális; általában csak az alany személyének kihangsúlyozására szolgál (pl. spanyol Te digo la verdad. ’Elmondom neked az igazat’ / Yo te digo la verdad. ’Én mondom el neked az igazat.’). Vannak olyan nyelvek azonban, amelyekben az igealak nem képes jelölni a személyt, így ezekben a személyes névmás használata mindig kötelező az igével (pl. angol: I tell you the truth. ’Elmondom neked az igazat.’ / We tell them the truth. ’Elmondjuk nekik az igazat.’).
A személyes névmások a mondatban betöltött nyelvtani funkciójuknak megfelelően változhathatják az alakjukat (ez főleg az agglutináló és a flektáló nyelvekre jellemző). A ragozott alakok száma nyelvenként változó; például az angolban legfeljebb két alakot különböztetnek meg (I / me, he / him, she / her, we / us, they / them), de csak egyetlen második személyű alak van (you); a spanyolban a lehetséges alakok száma személyenként változó – a nemek szerinti flexiót nem számolva kettő és öt között van (yo / me / mí [conmigo], tú / te / ti [contigo], él / le / lo / se / sí [consigo], nosotros / nos, vosotros / os, ellos / les / los / se / sí [consigo]); az agglutináló nyelvekben (pl. a magyarban) ennél jóval több lehet (én / engem / magam / nekem / rólam / tőlem / velem / nélkülem / hozzám stb.).
Bizonyos nyelvekben a személyes névmások hiányosak, azaz nem minden személyre vannak meg. A latinban például nem létezett harmadik személyű személyes névmás; szerepét az is, ea, id mutató névmás töltötte be (az újlatin nyelvek harmadik személyű névmásai, valamint határozott névelői szintén latin mutató névmások folytatásai).