„Pákey Lajos” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2008. szeptember 18., 16:44-kori változata

Pákey Lajos, gyakran Pákei helyesírással (Kolozsvár, 1853. március 1. – Kolozsvár, 1921. március 22.): kolozsvári építész.

Apja, id. Pékei Lajos, az Erdélyi Főkormányszék titkára, művelt és művészi hajlamokkal megáldott ember volt, aki rajzoktatót fogadott fia mellé. Tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban kezdte, ahol hatodik osztályos korában már ő tanította az alsóbb osztályokban a rajzot. Nevéhez fűződik a kollégium zeneegyletének megalapítása is. 1872-től a budapesti József Műegyetemen műépítészetet tanult, majd 1873-ban Münchenben folytatta. 1876 végén a bécsi Képzőművészeti Akadémiára ment, ahol a dán Theophil Hansen tanítványa lett. Hansen irodájában gyakornokként részt vett a bécsi Parlament tervezésében és kivitelezésében. 1880-ban szülővárosa meghívta a város főépítészének, ahol élete végéig dolgozott. Első nagyobb műve a városi közvágóhíd volt. Később a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola és az I. Ferenc József Iparmúzeum (ez intézmény megalkotása is az ő nevéhez fűződik) igazgatója is volt. Ebben az időszakban hézagpótló munkaként ő maga írt az iskola számára Építéstan, Építési alaktan és Építési anyagismeret címmel tankönyveket. Főépítészként ő irányította Kolozsvár századvégi építészetét. Több tucat középület, templom és családi villa mellett, számos síremléket, illetve emlékművet tervezett. A kolozsvári Mátyás szobor talapzatának munkálatai nyomán Ferenc József Lovagrend Keresztje kitüntetést kapott.

Sem tanárként, sem építészként nem keresett új utakat, hanem a kiforrott eredmények szép és hasznos alkalmazását tekintette hivatásának. Élete végén elkezdte összegyűjteni Kolozsvár építészeti emlékeit, de ezt részben az I. világháború, részben időskori érelmeszesedése miatt nem sikerült befejeznie. Rajzai az Unitárius Püspökség levéltárába, illetve az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeumának tulajdonába kerültek. A gyűjtemény egy része megjelent az Erdélyi Múzeumban (1944). 1983-84-ben az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeuma tárlatot rendezett Székesfehérváron ezekből a rajzokból.

Művei

Templomok: bölöni, magyarsárosi, firtosmartonosi és székelyudvarhelyi unitárius templom; dicsőszentmártoni római katolikus templom
Középületek: Unitárius kollégium, Kolozsvár; Unitárius Főgimnázium, Székelyudvarhely; Iparmúzeum, Kolozsvár (ma a Műegyetem épülete); Kereskedelmi Akadémia, Kolozsvár; New York-szálloda, Kolozsvár; sétatéri Kioszk és Korcsolyapavilon; Közkórház, Bánffyhunyad; Közkórház, Mócs
Házak és kastélyok: Fadrusz János budai (naphegyi) műteremlakása; gróf Teleki István kastélya, Sáromberke; Béldy Tivadar kastélya, Bodola; Ugron István kastélya, Mezőzáh; várhegyi és orbói Teleki-kastély
Felújítások: Mátyás-ház, Kolozsvár; kövendi unitárius templom
Szobrok: Mátyás szobor talapzata, Kolozsvár; Erzsébet-szobor talapzata, Kolozsvár; Mária Terézia szobor talpazata, Pozsony; Wesselényi-szobor talapzata, Zsibó
Síremlékek: Berde Mózes, Kolozsvár; Brassai Sámuel, Kolozsvár; Kéler Ilona színművésznő, Kolozsvár
Emléktáblák: Kriza János, Nagyajta; 100 éves magyar színjátszás, Kolozsvár (Rhédey-palota);
Egyéb: kolozsvári Szent Mihály-templom vasrácskerítése

Lásd még

Pákey-villa

Forrás

Kelemen Lajos: Pákei Lajos, in: Művészettörténeti tanulmányok, II. kötet, Kriterion, Bukarest, 1982
Magyar Életrajzi Lexikon

Külső hivatkozások

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 '''Pákey Lajos''', gyakran '''Pákei''' helyesírással ([[Kolozsvár]], [[1853]]. [[március 1.]] – Kolozsvár, [[1921]]. [[március 22.]]): kolozsvári építész.
-Apja, id. Pékei Lajos, az Erdélyi Főkormányszék titkára, művlet és művészi hajlamokkal megáldott ember volt, aki rajzoktatót fogadott fia mellé. Tanulmányait a kolozsvári [[János Zsigmond Unitárius Kollégium|unitárius kollégium]]ban kezdte, ahol hatodik osztályos korában már ő tanította az alsóbb osztályokban a rajzot. Nevéhez fűződik a kollégium zeneegyletének megalapítása is. 1872-től a budapesti József Műegyetemen műépítészetet tanult, majd 1873-ban Münchenben folytatta. 1876 végén a bécsi Képzőművészeti Akadémiára ment, ahol a dán [[Theophil Hansen]] tanítványa lett. Hansen irodájában gyakornokként részt vett a bécsi Parlament tervezésében és kivitelezésében. [[1880]]-ban szülővárosa meghívta a város főépítészének, ahol élete végéig dolgozott. Első nagyobb műve a városi közvágóhíd volt. Később a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola és az I. Ferenc József Iparmúzeum (ez intézmény megalkotása is az ő nevéhez fűződik) igazgatója is volt. Ebben az időszakban hézagpótló munkaként ő maga írt az iskola számára ''Építéstan'', ''Építési alaktan'' és ''Építési anyagismeret'' címmel tankönyveket. Főépítészként ő irányította Kolozsvár századvégi építészetét. Több tucat középület, templom és családi villa mellett, számos síremléket, illetve emlékművet tervezett. A kolozsvári [[Mátyás király-emlékmű (Kolozsvár)|Mátyás szobor]] talapzatának munkálatai nyomán [[Ferenc József-rend|Ferenc József Lovagrend Keresztje]] kitüntetést kapott.
+Apja, id. Pékei Lajos, az Erdélyi Főkormányszék titkára, művelt és művészi hajlamokkal megáldott ember volt, aki rajzoktatót fogadott fia mellé. Tanulmányait a kolozsvári [[János Zsigmond Unitárius Kollégium|unitárius kollégium]]ban kezdte, ahol hatodik osztályos korában már ő tanította az alsóbb osztályokban a rajzot. Nevéhez fűződik a kollégium zeneegyletének megalapítása is. 1872-től a budapesti József Műegyetemen műépítészetet tanult, majd 1873-ban Münchenben folytatta. 1876 végén a bécsi Képzőművészeti Akadémiára ment, ahol a dán [[Theophil Hansen]] tanítványa lett. Hansen irodájában gyakornokként részt vett a bécsi Parlament tervezésében és kivitelezésében. [[1880]]-ban szülővárosa meghívta a város főépítészének, ahol élete végéig dolgozott. Első nagyobb műve a városi közvágóhíd volt. Később a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola és az I. Ferenc József Iparmúzeum (ez intézmény megalkotása is az ő nevéhez fűződik) igazgatója is volt. Ebben az időszakban hézagpótló munkaként ő maga írt az iskola számára ''Építéstan'', ''Építési alaktan'' és ''Építési anyagismeret'' címmel tankönyveket. Főépítészként ő irányította Kolozsvár századvégi építészetét. Több tucat középület, templom és családi villa mellett, számos síremléket, illetve emlékművet tervezett. A kolozsvári [[Mátyás király-emlékmű (Kolozsvár)|Mátyás szobor]] talapzatának munkálatai nyomán [[Ferenc József-rend|Ferenc József Lovagrend Keresztje]] kitüntetést kapott.
 Sem tanárként, sem építészként nem keresett új utakat, hanem a kiforrott eredmények szép és hasznos alkalmazását tekintette hivatásának. Élete végén elkezdte összegyűjteni Kolozsvár építészeti emlékeit, de ezt részben az [[I. világháború]], részben időskori [[érelmeszesedés]]e miatt nem sikerült befejeznie. Rajzai az Unitárius Püspökség levéltárába, illetve az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeumának tulajdonába kerültek. A gyűjtemény egy része megjelent az Erdélyi Múzeumban (1944). 1983-84-ben az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeuma tárlatot rendezett Székesfehérváron ezekből a rajzokból.