„Tomáš Garrigue Masaryk” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Taz (vitalap | szerkesztései) →Újságíró, filozófus, tanár: link Karoly egyetem |
a Bot: következő módosítása: hr:Tomáš Garrigue Masaryk |
||
71. sor: | 71. sor: | ||
[[fr:Tomáš Masaryk]] |
[[fr:Tomáš Masaryk]] |
||
[[he:תומס מסריק]] |
[[he:תומס מסריק]] |
||
[[hr:Tomáš Masaryk]] |
[[hr:Tomáš Garrigue Masaryk]] |
||
[[it:Tomáš Masaryk]] |
[[it:Tomáš Masaryk]] |
||
[[ja:トマーシュ・マサリク]] |
[[ja:トマーシュ・マサリク]] |
A lap 2008. augusztus 5., 21:17-kori változata
Tomáš Garrigue Masaryk | |
Csehszlovákia első köztársasági elnöke | |
Csehszlovákia első köztársasági elnöke | |
Hivatali idő 1918. november 16. – 1935. december 18. | |
Előd | – |
Utód | Edvard Beneš |
Katonai pályafutása | |
Csatái | első világháború |
Született | 1850. március 7.[1][2][3][4][5] Hodonín[6][7][8][9][10] |
Elhunyt | 1937. szeptember 14. (87 évesen)[11][12][1][2][3] Lány[13][8][10] |
Sírhely |
|
Párt | Ifjú Cseh Párt (1890–1893) |
Szülei | Terezie Masaryková Jozef Maszárik |
Házastársa | Charlotte Garrigue Masaryková (1878. március 15. – 1923. május 13., házastárs halála, New York) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | filozófiaprofesszor |
Iskolái |
|
Vallás |
|
Díjak |
|
Tomáš Garrigue Masaryk aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tomáš Garrigue Masaryk témájú médiaállományokat. |
Tomáš Garrigue Masaryk hallgat (1850. március 7. – 1937. szeptember 14.) cseh filozófus, politikus, Csehszlovákia egyik alapítója és első elnöke.
Újságíró, filozófus, tanár
Az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Csehországban, Hodonín katolikus városában született munkáscsaládban (édesapja fuvaros volt). Középső neve amerikai származású feleségétől, Christina Garrigue-től származik. Tanulmányait Brnóban, Bécsben (itt 1876-ban diplomázott) és Lipcsében végezte. 1881-ben megjelent első jelentős cikke „Öngyilkosság, mint a modern civilizáció tömegjelensége” (Der Selbstmord als soziale Massenerscheinung der modernen Zivilisation) címmel. 1882-ben kinevezték a prágai egyetem cseh részének filozófiaprofesszorává. A következő évben meglapította a cseh kultúrának és tudománynak szentelt Atheneum havi folyóiratot. 1889-ben a Čas (Idő) című politikai lap szerkesztője lett. Több történelmi tárgyú írása volt, melyekben élesen bírálta a cseh nacionalizmus elfojtására törekvő, antiszemita felhangokban bővelkedő történelemoktatást. Nyugati értelmiségi berkekben nagy visszhangra talált munkássága.
A Monarchia ellen
Masaryk 1891-1893 között az Ifjú Cseh Párt, majd 1907-1914 között a követői által alapított Realista Párt (Cseh Néppárt vagy Haladó Párt) színeiben tagja volt a birodalmi gyűlésnek és a cseh országgyűlésnek is. A két képviselősége között eltelt időben a cseh nemzet politikai nevelésén fáradozott. Ekkor már nem teljes függetlenséget, hanem a Monarchia konföderációs átalakítását tervezte elérni. 1908-ban ellenezte Bosznia annexióját. Az I. világháború kitörése után Genovába, majd Londonba menekült a letartóztatás elől, és külföldön is tovább agitált a csehek szabadsága érdekében. Edvard Beneš és Milan Rastislav Štefánik személyében hű társakra talált harcában, és együtt megalakították a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. A háború alatt rendkívül sokat utazott: 1917-ben Oroszországban szervezte meg a 40-50000 főt számláló, a központi hatalmak, majd a bolsevikok ellen harcoló Csehszlovák Légiót, 1918-ban pedig az Egyesült Államokban meggyőzte Woodrow Wilson elnököt ügye igazáról.
Csehszlovákia élén
1918-ban felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, Csehország és a Magyarországból kiszakított Szlovákia egyesültek. Az antant-hatalmak elismerték a Masaryk vezette Csehszlovák Nemzeti Tanácsot ideiglenes cseh kormánynak. 1920-ban Masaryk megnyerte a választásokat, és ő lett a demokratikus csehszlovák állam első elnöke. A kisebbségekkel (függetlenedni vágyó szlovákok, németek, magyarok) szemben mérsékelt politikát folytatott. 1935-ig kétszer választották újra, amikor idős korára való tekintettel lemondott. Utódja Beneš lett, aki addig külügyminiszteri feladatokat látott el.
Fia, Jan Masaryk a II. világháború idején a csehszlovák emigráns kormány, majd 1945-1948 között a prágai kormányzat külügyminisztere volt.
Elődje: – |
Csehszlovákia elnöke 1918–1935 |
Utódja: Edvard Beneš |
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Internet Philosophy Ontology project (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Масарик Томаш Гарриг, 2015. szeptember 28.
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ a b Regional Database of the Central Bohemian Research Library in Kladno. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
- ↑ Research Library in Olomouc: REGO (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 1.)
- ↑ a b Encyklopedie ČSSD (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Масарик Томаш Гарриг, 2015. szeptember 27.
- ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. január 29.)
- ↑ http://tg-masaryk.cz/mapa/index.jsp?id=220
- ↑ http://tg-masaryk.cz/mapa/index.jsp?id=219