„Terror” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Robot: következő hozzáadása: new:आतङ्कवाद |
|||
50. sor: | 50. sor: | ||
[[lv:Terorisms]] |
[[lv:Terorisms]] |
||
[[nds:Terror]] |
[[nds:Terror]] |
||
[[new:आतङ्कवाद]] |
|||
[[nl:Terrorisme]] |
[[nl:Terrorisme]] |
||
[[nn:Terrorisme]] |
[[nn:Terrorisme]] |
A lap 2007. december 28., 19:35-kori változata
A terror a nyílt erőszak alkalmazása rémület, rettegés kiváltása céljából. A terrorizális, félelemkeltésnek vagy elrettentésnek vannak racionális indíttatásai, de az oka lehet elmebaj, vagy a gyermekkorban magatartási rendellenesség, amelynek hátterében erős szorongás vagy kisebbrendűségi érzés áll.
A terrorizmus a terror rendszeres alkalmazása, a félelem terjesztése erőszakos akciók által, különösen politikai célok elérése érdekében. A terrorista erőszakos cselekedetei révén félelmet keltő személy. Rendszerint csoportokba, szervezetbe tömörülnek, de előfordulnak magányos terroristák is, akik többnyire elmebetegnek számítanak. Híres terrorista szervezetek a Vörös Hadsereg Frakció, a Vörös Brigádok, az al-Káida és az Irgun.
Az államilag szervezett, intézményes terror, illetve a katonai terror a megfélemlítés rendszere és légköre, mint politikai eszköz (például a vörösterror vagy a fehérterror).
Nevezetes példák a történelemből
A francia forradalom két szakasza
Az első terror (1792. augusztus 10. és szeptember 20. között) a királyság bukása és a köztársaság létrejötte közötti időszakban alakult ki. Okai a poroszokkal szemben elszenvedett első vereségek, és megjelenési formái elsősorban a szeptemberi mészárlások voltak. A második terror (1793. szeptember 5. és 1794. július 28. között) az "arisztokraták összeesküvése" ellen irányult: politikai (a gyanúsak elleni törvény), gazdasági (maximum), katonai (Houchard és Custine kivégzése) és vallási (a kereszténység elhagyásának hulláma) megnyilvánulásai voltak. Hatására eltávolították a girondistákat, és a Forradalmi Bíróság elé juttatták a gyanúsnak nyilvánított személyek ezreit, közülük sokakat guillotine alá küldtek. A terror nevében, a köztársasági "erély" biztosítékaként szabadult meg Robespierre a hébertistáktól, majd Danton híveitől (1794. március-április), és három hónapra bevezette a szükségtörvényhozást, amelyet néha a nagy terrornak is neveznek.
Sztálini „nagy terror”
A Szovjetunióban 1937-38 közötti úgynevezett „nagy terror” időszakában Sztálin és az akkori belügyi népbiztos, Jezsov vezetésével államilag üldözték az kommunista párt ellenségeit. A volt kulákok, volt szovjetellenes pártok tagjai, volt cári hivatalnokok mellett a külföldi rokonsággal vagy ismerősökkel rendelkezők voltak a leggyanúsabbak. A terror kiterjedt a hadsereg és a nagyvállalatok vezetőire is, és a végül már a párton belül is állandósultak a leszámolások. Körülbelül 800 000 áldozatot követelt.