„Gallé Tibor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Kieg., nemzetközi katalógusok, portál |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{ |
{{Személy infobox}} |
||
'''Gallé Tibor''' ([[Harta (Magyarország)|Harta]], [[1896]]. [[augusztus 3.]] – [[Budapest]], [[1944]]. [[május 15.]]) magyar festő és grafikus. |
'''Gallé Tibor''' ([[Harta (Magyarország)|Harta]], [[1896]]. [[augusztus 3.]]<ref>{{Cite web |url=https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9P6P-YT2?i=284&cc=1452460&cat=787421 |title=Születési bejegyzése a kishartai polgári születési akv. 95/1896. folyószáma alatt |accessdate=2021-10-23}}</ref> – [[Budapest]], [[1944]]. [[május 15.]]) magyar festő és grafikus. |
||
==Életpályája és munkássága== |
==Életpályája és munkássága== |
||
Az első világháború befejezése után Olaszországba utazott. 1921 őszén a [[Nemzeti Szalon]] kiállításának csúcspontját adta meg két képe: Az Ősz, A sírásó. [[Hevesy Iván]] a Nyugat 1924. évi 15-16. számában méltatta művészetét.<ref> „Erős, komoly tehetségű fiatal festőművész. Kétszer szerepelt munkáival a nagyközönség előtt. 1921 őszén a Nemzeti Szalon kiállításának csúcspontját adta meg két képe: Az Ősz és A sírásó. Mind a kettő megragadó, erőteljes érzéstartalommal, gazdag és önálló festői értékekkel, és mintha valami halvány van Gogh reminiscenciákkal. Másodszor 1923 tavaszán megjelent albuma terelte rá a figyelmet. Nagy sereg linóleum-metszet két és három színben, amelyek valamennyien leegyszerűsödött, letisztult formakultúráról és közvetlen, meleg előadásmódról tettek tanulságot, egybeolvasztva az érzékies, impresszionisztikus szépségeket erős érzéskifejező törekvésekkel. Azt a képet, amelyet Gallé Tibornak ez a két bemutatkozása kontúrjaiban megmutat, nagyon jól kiegészíti műtermének kiállításra váró változatos anyaga olajképek és grafikai munkák tömegéből. A főbenyomás a fiatalossággal és mai egyensúlyát vesztett időkkel együttjáró kísérletező küszködésen kívül az a határozott önállóság, amely eddig oly szerencsésen meg tudta óvni attól, hogy valamelyik divatos modor látásmódját szolgailag átvegye, vagy valamely új művészetteória útvesztőibe tévessze. Gallé inkább saját kárán, saját alkotó energiájának tékozlásán tanul, hogy saját lábán megmaradhasson. Innen munkáinak egyenetlensége a fejlődési vonal egyenessége vagy az értéknívó szempontjából egyaránt. Meg van nála is az a festőknél oly gyakran tapasztalható körülmény, hogy kisebb méretű munkái egyes kivételektől eltekintve sikerültebbek a nagy vásznaknál. Ez utóbbiak a tónus és valőr-mozgalmasság szempontjából bágyadtabbak, monotonabbak és hidegebbek, mint a kisméretűek, még akkor is, ha azok csak vázlatul készültek. Ezt mutatja két olajvázlat sorozata. Egyik a hadifogság emléke orosz és kínai városrészletekkel, a másik a fogság utáni olaszországi utazásból: Firenze, Velence és Róma régi házai, utcái. Befejezetlenek és kimodellálatlanok, de teli az igazi festői látás közvetlen bensőségével és az élmény visszaadásának frissen lüktető lendületeivel. A kicsattanó színfoltok mind sötét és mély tónusokba alapozva, amely nála és amint sok új festőnél szinte szimbóluma a szilárd bázisok keresésének az impresszionizmus folyékonysága és tűnékenysége után. És ezentúl: széles foltok látszólag nyugodtan megfontolt fölrakása, amely valamely neuraszténiásan érzékeny nyugtalanságot akar takarni: ez már a művész egyéni karaktervonása.”</ref> 1925-től 1928-ig a Képzőművészeti Főiskolán [[Rudnay Gyula]] tanítványa volt. 1925-ben a [[Lipótvárosi |
Gallé István evangélikus lelkész és Pilcz Júlia fiaként született. Az [[első világháború]] befejezése után Olaszországba utazott. 1921 őszén a [[Nemzeti Szalon]] kiállításának csúcspontját adta meg két képe: Az Ősz, A sírásó. [[Hevesy Iván]] a Nyugat 1924. évi 15-16. számában méltatta művészetét.<ref> „Erős, komoly tehetségű fiatal festőművész. Kétszer szerepelt munkáival a nagyközönség előtt. 1921 őszén a Nemzeti Szalon kiállításának csúcspontját adta meg két képe: Az Ősz és A sírásó. Mind a kettő megragadó, erőteljes érzéstartalommal, gazdag és önálló festői értékekkel, és mintha valami halvány van Gogh reminiscenciákkal. Másodszor 1923 tavaszán megjelent albuma terelte rá a figyelmet. Nagy sereg linóleum-metszet két és három színben, amelyek valamennyien leegyszerűsödött, letisztult formakultúráról és közvetlen, meleg előadásmódról tettek tanulságot, egybeolvasztva az érzékies, impresszionisztikus szépségeket erős érzéskifejező törekvésekkel. Azt a képet, amelyet Gallé Tibornak ez a két bemutatkozása kontúrjaiban megmutat, nagyon jól kiegészíti műtermének kiállításra váró változatos anyaga olajképek és grafikai munkák tömegéből. A főbenyomás a fiatalossággal és mai egyensúlyát vesztett időkkel együttjáró kísérletező küszködésen kívül az a határozott önállóság, amely eddig oly szerencsésen meg tudta óvni attól, hogy valamelyik divatos modor látásmódját szolgailag átvegye, vagy valamely új művészetteória útvesztőibe tévessze. Gallé inkább saját kárán, saját alkotó energiájának tékozlásán tanul, hogy saját lábán megmaradhasson. Innen munkáinak egyenetlensége a fejlődési vonal egyenessége vagy az értéknívó szempontjából egyaránt. Meg van nála is az a festőknél oly gyakran tapasztalható körülmény, hogy kisebb méretű munkái egyes kivételektől eltekintve sikerültebbek a nagy vásznaknál. Ez utóbbiak a tónus és valőr-mozgalmasság szempontjából bágyadtabbak, monotonabbak és hidegebbek, mint a kisméretűek, még akkor is, ha azok csak vázlatul készültek. Ezt mutatja két olajvázlat sorozata. Egyik a hadifogság emléke orosz és kínai városrészletekkel, a másik a fogság utáni olaszországi utazásból: Firenze, Velence és Róma régi házai, utcái. Befejezetlenek és kimodellálatlanok, de teli az igazi festői látás közvetlen bensőségével és az élmény visszaadásának frissen lüktető lendületeivel. A kicsattanó színfoltok mind sötét és mély tónusokba alapozva, amely nála és amint sok új festőnél szinte szimbóluma a szilárd bázisok keresésének az impresszionizmus folyékonysága és tűnékenysége után. És ezentúl: széles foltok látszólag nyugodtan megfontolt fölrakása, amely valamely neuraszténiásan érzékeny nyugtalanságot akar takarni: ez már a művész egyéni karaktervonása.”</ref> 1925-től 1928-ig a Képzőművészeti Főiskolán [[Rudnay Gyula]] tanítványa volt. 1925-ben a [[BM Duna Palota|Lipótvárosi Kaszinóban]], 1929 és 1931-ben az [[Ernst Múzeum]]ban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1931-től állami ösztöndíjjal Londonban grafikai tanulmányokat folytatott. Egyik rajzát a [[British Museum]] rajztárának adományozta.<ref> https://www.britishmuseum.org/research/collection_online/collection_object_details.aspx?objectId=694378&partId=1&subject=16741&page=1</ref> |
||
1935-ben Budapesten festő- és szobrászképző iskolát alapított, amelyet haláláig vezetett.<ref>Köves Szilvia, „Gallé Tibor festőiskolája”. Reform, alternatív és progresszív műhelyiskolák (1896-1944). Szerk. Köves Szilvia, Budapest, Magyar Iparművészeti Egyetem, 2003</ref><ref>Magyar Művészet (1919-1945), I . kötet, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985, 47. oldal: „Gallé Tibor akadémiai előkészítő jellegű festőiskolát tartott fenn az alábbi tanfolyamokkal: alakrajz és festés; tájképfestés; festőtechnikák és anyagismeret; reklámtervezés; művészettörténet.”</ref> "Időnként iskolájával egy hajót bérelt, s a Földközi- vagy az Adriai-tengeren hajózva tanított.”<ref> Szabó Júlia: „Gedő Ilka munkássága” In: Gedő Ilka Művészete, Budapest, 1997, Új Művészet alapítvány, 33. o. </ref> Gallé Tibor festőiskolájában „elsősorban a művészeti főiskolára felvételiző fiatalokat készített elő, másodsorban azokat a jelentkezőket várta, akik rajongásból vagy elhivatottságból művészek akartak lenni. A szabadiskolát a mester 1934-től 1944-ig működtette a VI. kerületi Bulyovszky utcai műteremlakásában. (…) A Gallé-iskolához való tartozás különlegességét a kortárs művészek, kritikusok és művészettörténészek vezetésével megszervezett tárlatlátogatások, a neves előadóművészek közreműködésével rendezett zenei estek, Gallé baráti köréből a Rudnay Gyulával, Aba Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal való személyes találkozások és beszélgetések és a házi szakkönyvtár használata biztosította.”<ref>20. századi magyar alternatív festőiskolák, kiállítás-ismertető, Budapest, Vasarely Múzeum – Kassák Múzeum, 2002</ref> |
1935-ben Budapesten festő- és szobrászképző iskolát alapított, amelyet haláláig vezetett.<ref>Köves Szilvia, „Gallé Tibor festőiskolája”. Reform, alternatív és progresszív műhelyiskolák (1896-1944). Szerk. Köves Szilvia, Budapest, Magyar Iparművészeti Egyetem, 2003</ref><ref>Magyar Művészet (1919-1945), I . kötet, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985, 47. oldal: „Gallé Tibor akadémiai előkészítő jellegű festőiskolát tartott fenn az alábbi tanfolyamokkal: alakrajz és festés; tájképfestés; festőtechnikák és anyagismeret; reklámtervezés; művészettörténet.”</ref> "Időnként iskolájával egy hajót bérelt, s a Földközi- vagy az Adriai-tengeren hajózva tanított.”<ref> Szabó Júlia: „Gedő Ilka munkássága” In: Gedő Ilka Művészete, Budapest, 1997, Új Művészet alapítvány, 33. o. </ref> Gallé Tibor festőiskolájában „elsősorban a művészeti főiskolára felvételiző fiatalokat készített elő, másodsorban azokat a jelentkezőket várta, akik rajongásból vagy elhivatottságból művészek akartak lenni. A szabadiskolát a mester 1934-től 1944-ig működtette a VI. kerületi Bulyovszky utcai műteremlakásában. (…) A Gallé-iskolához való tartozás különlegességét a kortárs művészek, kritikusok és művészettörténészek vezetésével megszervezett tárlatlátogatások, a neves előadóművészek közreműködésével rendezett zenei estek, Gallé baráti köréből a Rudnay Gyulával, Aba Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal való személyes találkozások és beszélgetések és a házi szakkönyvtár használata biztosította.”<ref>20. századi magyar alternatív festőiskolák, kiállítás-ismertető, Budapest, Vasarely Múzeum – Kassák Múzeum, 2002</ref> |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
{{Jegyzetek}} |
{{Jegyzetek}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
| ⚫ | |||
{{Portál|Művészet}} |
|||
[[Kategória:1896-ban született személyek]] |
[[Kategória:1896-ban született személyek]] |
||
[[Kategória:1944-ben elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1944-ben elhunyt személyek]] |
||
| ⚫ | |||
[[Kategória:Magyar festők]] |
[[Kategória:Magyar festők]] |
||
[[Kategória:Magyar grafikusok]] |
|||
A lap 2021. október 23., 09:38-kori változata
| Gallé Tibor | |
| Született | Gallé Tibor Andor Márton[1] 1896. augusztus 3. Harta |
| Elhunyt | 1944. május 15. (47 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gallé Tibor (Harta, 1896. augusztus 3.[2] – Budapest, 1944. május 15.) magyar festő és grafikus.
Életpályája és munkássága
Gallé István evangélikus lelkész és Pilcz Júlia fiaként született. Az első világháború befejezése után Olaszországba utazott. 1921 őszén a Nemzeti Szalon kiállításának csúcspontját adta meg két képe: Az Ősz, A sírásó. Hevesy Iván a Nyugat 1924. évi 15-16. számában méltatta művészetét.[3] 1925-től 1928-ig a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1925-ben a Lipótvárosi Kaszinóban, 1929 és 1931-ben az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1931-től állami ösztöndíjjal Londonban grafikai tanulmányokat folytatott. Egyik rajzát a British Museum rajztárának adományozta.[4]
1935-ben Budapesten festő- és szobrászképző iskolát alapított, amelyet haláláig vezetett.[5][6] "Időnként iskolájával egy hajót bérelt, s a Földközi- vagy az Adriai-tengeren hajózva tanított.”[7] Gallé Tibor festőiskolájában „elsősorban a művészeti főiskolára felvételiző fiatalokat készített elő, másodsorban azokat a jelentkezőket várta, akik rajongásból vagy elhivatottságból művészek akartak lenni. A szabadiskolát a mester 1934-től 1944-ig működtette a VI. kerületi Bulyovszky utcai műteremlakásában. (…) A Gallé-iskolához való tartozás különlegességét a kortárs művészek, kritikusok és művészettörténészek vezetésével megszervezett tárlatlátogatások, a neves előadóművészek közreműködésével rendezett zenei estek, Gallé baráti köréből a Rudnay Gyulával, Aba Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal való személyes találkozások és beszélgetések és a házi szakkönyvtár használata biztosította.”[8]
1931–1940 között sok külföldi kiállításon vett részt, majd 1942-ben Budapesten volt kollektív kiállítása. Művészetében posztimpresszionista törekvések jelentkeztek. Többször kapott állami és fővárosi akvarelldíjat. 1966-ban Budapesten és Baján rendezték meg emlékkiállítását.
Jegyzetek
- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. október 23.)
- ↑ Születési bejegyzése a kishartai polgári születési akv. 95/1896. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 23.)
- ↑ „Erős, komoly tehetségű fiatal festőművész. Kétszer szerepelt munkáival a nagyközönség előtt. 1921 őszén a Nemzeti Szalon kiállításának csúcspontját adta meg két képe: Az Ősz és A sírásó. Mind a kettő megragadó, erőteljes érzéstartalommal, gazdag és önálló festői értékekkel, és mintha valami halvány van Gogh reminiscenciákkal. Másodszor 1923 tavaszán megjelent albuma terelte rá a figyelmet. Nagy sereg linóleum-metszet két és három színben, amelyek valamennyien leegyszerűsödött, letisztult formakultúráról és közvetlen, meleg előadásmódról tettek tanulságot, egybeolvasztva az érzékies, impresszionisztikus szépségeket erős érzéskifejező törekvésekkel. Azt a képet, amelyet Gallé Tibornak ez a két bemutatkozása kontúrjaiban megmutat, nagyon jól kiegészíti műtermének kiállításra váró változatos anyaga olajképek és grafikai munkák tömegéből. A főbenyomás a fiatalossággal és mai egyensúlyát vesztett időkkel együttjáró kísérletező küszködésen kívül az a határozott önállóság, amely eddig oly szerencsésen meg tudta óvni attól, hogy valamelyik divatos modor látásmódját szolgailag átvegye, vagy valamely új művészetteória útvesztőibe tévessze. Gallé inkább saját kárán, saját alkotó energiájának tékozlásán tanul, hogy saját lábán megmaradhasson. Innen munkáinak egyenetlensége a fejlődési vonal egyenessége vagy az értéknívó szempontjából egyaránt. Meg van nála is az a festőknél oly gyakran tapasztalható körülmény, hogy kisebb méretű munkái egyes kivételektől eltekintve sikerültebbek a nagy vásznaknál. Ez utóbbiak a tónus és valőr-mozgalmasság szempontjából bágyadtabbak, monotonabbak és hidegebbek, mint a kisméretűek, még akkor is, ha azok csak vázlatul készültek. Ezt mutatja két olajvázlat sorozata. Egyik a hadifogság emléke orosz és kínai városrészletekkel, a másik a fogság utáni olaszországi utazásból: Firenze, Velence és Róma régi házai, utcái. Befejezetlenek és kimodellálatlanok, de teli az igazi festői látás közvetlen bensőségével és az élmény visszaadásának frissen lüktető lendületeivel. A kicsattanó színfoltok mind sötét és mély tónusokba alapozva, amely nála és amint sok új festőnél szinte szimbóluma a szilárd bázisok keresésének az impresszionizmus folyékonysága és tűnékenysége után. És ezentúl: széles foltok látszólag nyugodtan megfontolt fölrakása, amely valamely neuraszténiásan érzékeny nyugtalanságot akar takarni: ez már a művész egyéni karaktervonása.”
- ↑ https://www.britishmuseum.org/research/collection_online/collection_object_details.aspx?objectId=694378&partId=1&subject=16741&page=1
- ↑ Köves Szilvia, „Gallé Tibor festőiskolája”. Reform, alternatív és progresszív műhelyiskolák (1896-1944). Szerk. Köves Szilvia, Budapest, Magyar Iparművészeti Egyetem, 2003
- ↑ Magyar Művészet (1919-1945), I . kötet, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985, 47. oldal: „Gallé Tibor akadémiai előkészítő jellegű festőiskolát tartott fenn az alábbi tanfolyamokkal: alakrajz és festés; tájképfestés; festőtechnikák és anyagismeret; reklámtervezés; művészettörténet.”
- ↑ Szabó Júlia: „Gedő Ilka munkássága” In: Gedő Ilka Művészete, Budapest, 1997, Új Művészet alapítvány, 33. o.
- ↑ 20. századi magyar alternatív festőiskolák, kiállítás-ismertető, Budapest, Vasarely Múzeum – Kassák Múzeum, 2002
