„Venetianer Lajos” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 7. sor: | 7. sor: | ||
== Művei == |
== Művei == |
||
* A fokozatok könyve (Szeged, 1890); |
|||
* [https://mandadb.hu/tetel/656154/A_zsidosag_szervezete_az_europai_allamokban A zsidóság szervezete az európai államokban. Jutalmazott pályamű]. (575 l.) 1901. |
* [https://mandadb.hu/tetel/656154/A_zsidosag_szervezete_az_europai_allamokban A zsidóság szervezete az európai államokban. Jutalmazott pályamű]. (575 l.) 1901. |
||
* |
* A zsidóság eszméi és tanai (Bp., 1904); |
||
* A bibliai történet és az újkori ásatások (Bp., 1906); |
|||
* A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig (Bp., 1922). |
|||
==Forrás== |
==Forrás== |
||
A lap 2020. április 4., 10:34-kori változata
| Venetianer Lajos | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1867. május 19. Kecskemét |
| Elhunyt | 1922. november 25. (55 évesen) Újpest |
| Sírhely | Kozma utcai izraelita temető |
| Ismeretes mint | |
| Gyermekek | Vaály Ilona |
| Iskolái | Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Venetianer Lajos témájú médiaállományokat. | |
Venetianer Lajos (Kecskemét, 1867. május 19. – Újpest, 1922. november 25.) rabbi, történetíró. Vaály Ilona színésznő apja, Kertész Dezső színész apósa.
Életútja
1881-től 1891-ig volt a budapesti rabbiképző növendéke, közben egy évig a breslaui Rabbiner-Seminar hallgatója. 1890-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten, 1892-ben pedig rabbivá. A kolozsvári tudományegyetemen magyar és német nyelvből középiskolai tanári oklevelet szerzett, tanította is e tárgyakat a csurgói gimnáziumban ottani lelkészkedése alatt. 1893-ban került Csurgóra, 1896-ban Lugosra, 1897-ben Újpest választotta meg főrabbijának. Az Országos Rabbiegyesületnek alelnöke, a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának 1910-től tagja, az intézet óraadó teológiai tanára volt. Az alsó tanfolyamon rendszeresen zsidó vallástant, bibliát és zsidó történetet adott elő, a felső tanfolyamon pedig az izraelita hitfelekezet magyar jogviszonyait és a hitoktatás módszertanát, Goldziher Ignác halála után pedig a vallásbölcsészeti irodalmat ismertette. A zsidó tudománynak szorgalmas és termékeny munkása volt és történetírói munkásságával jelentős érdemeket szerzett. Különösen értékesek a 19. század második felére vonatkozó zsidó tárgyú történelmi kutatásai.
Művei
- A fokozatok könyve (Szeged, 1890);
- A zsidóság szervezete az európai államokban. Jutalmazott pályamű. (575 l.) 1901.
- A zsidóság eszméi és tanai (Bp., 1904);
- A bibliai történet és az újkori ásatások (Bp., 1906);
- A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig (Bp., 1922).
Forrás
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. [1]
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [2]
