„Tuzson János (katona)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
+ |
||
| 27. sor: | 27. sor: | ||
== Szerepe a szabadságharcban == |
== Szerepe a szabadságharcban == |
||
[[1848]]. augusztusában belépett a honvédségbe, eleinte [[Gál Sándor (tábornok)|Gál Sándor]] tábornok mellett teljesített szolgálatot. A harcokban tanúsított vitézségéért [[1849]]. [[május 1.|május 1-jén]] III. osztályú katonai érdemjelet kapott, majd [[június 15.|június 15-én]] őrnaggyá léptették elő, és zászlóaljparancsnok lett. Ebben a minőségében 200 székely katonájával megkísérelte feltartóztatni |
[[1848]]. augusztusában belépett a honvédségbe, eleinte [[Gál Sándor (tábornok)|Gál Sándor]] tábornok mellett teljesített szolgálatot. A harcokban tanúsított vitézségéért [[1849]]. [[május 1.|május 1-jén]] III. osztályú katonai érdemjelet kapott, majd [[június 15.|június 15-én]] őrnaggyá léptették elő, és zászlóaljparancsnok lett. Ebben a minőségében június 18–19-én [[Leánykahavas|Sibothnál]] próbálta meg fenntartani a beözönlő oroszokat, megakadályozva, hogy az ellenség megkerülje a tömösi hadállást.<ref>{{cite book |author=Orbán Balázs |authorlink=Orbán Balázs (író) |title=[[A Székelyföld leírása]] |series=VI. Barczaság |chapter=XXII. A rosnyói völgy: Erdenburg, Ferenczlyuk, és két Vidombak és Siboth. |year=1868 |publisher=Ráth Mór |location=Pest}}</ref> [[Augusztus 1.|Augusztus 1-jén]] 200 székely katonájával megkísérelte feltartóztatni az [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders]] vezette cári és az [[Eduard Clam-Gallas]] vezette császári haderőt a [[Hargita (hegység)|Hargita-hegység]]ben fekvő [[Nyerges-tető]]nél, amely nehezen megközelíthető volt, de ugyanakkor fontos volt elfoglalása ahhoz, hogy a cári hadsereg ne tudjon bejutni a [[Kászoni-medence|Kászoni-medencébe]]. A székely honvédek hosszú ideig sikeresen kitartottak, egy kászoni román pásztor azonban az orosz-osztrák sereget egy ösvényen a székelyek hátába vezette, így Tuzson János, hogy elkerülje a bekerítést, feladta a hadállásokat és elvonult, majd megmaradt katonáival [[Tusnád]]nál Gál Sándorhoz csatlakozott, akivel együtt [[Mitács]]nál elhagyta az országot és a [[Oszmán Birodalom|Török Birodalom]]ba távozott. |
||
== A szabadságharc után == |
== A szabadságharc után == |
||
A lap 2019. július 24., 21:35-kori változata
| Tuzson János | |
| Született | 1825. október 25. Bélafalva |
| Meghalt | 1904. január 2. (78 évesen) Sepsiszentgyörgy |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar (székely) |
| Szolgálati ideje | 1848 - 1849 |
| Rendfokozata | alezredes |
| Egysége | 86. székely zászlóalj |
| Csatái | 1848–49-es forradalom és szabadságharc, azon belül ő volt a székely csapatok parancsnoka a Nyerges-tetői csatában |
| Kitüntetései | III. osztályú katonai érdemjel |
Tuzson János (Bélafalva, 1825. október 25. – Sepsiszentgyörgy, 1904. január 2.) honvéd alezredes az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, a Nyerges-tetői csata alatt a székelyekből álló sereg főparancsnoka.
Élete
Szerepe a szabadságharcban
1848. augusztusában belépett a honvédségbe, eleinte Gál Sándor tábornok mellett teljesített szolgálatot. A harcokban tanúsított vitézségéért 1849. május 1-jén III. osztályú katonai érdemjelet kapott, majd június 15-én őrnaggyá léptették elő, és zászlóaljparancsnok lett. Ebben a minőségében június 18–19-én Sibothnál próbálta meg fenntartani a beözönlő oroszokat, megakadályozva, hogy az ellenség megkerülje a tömösi hadállást.[1] Augusztus 1-jén 200 székely katonájával megkísérelte feltartóztatni az Alekszandr Nyikolajevics Lüders vezette cári és az Eduard Clam-Gallas vezette császári haderőt a Hargita-hegységben fekvő Nyerges-tetőnél, amely nehezen megközelíthető volt, de ugyanakkor fontos volt elfoglalása ahhoz, hogy a cári hadsereg ne tudjon bejutni a Kászoni-medencébe. A székely honvédek hosszú ideig sikeresen kitartottak, egy kászoni román pásztor azonban az orosz-osztrák sereget egy ösvényen a székelyek hátába vezette, így Tuzson János, hogy elkerülje a bekerítést, feladta a hadállásokat és elvonult, majd megmaradt katonáival Tusnádnál Gál Sándorhoz csatlakozott, akivel együtt Mitácsnál elhagyta az országot és a Török Birodalomba távozott.
A szabadságharc után
A szabadságharc után hosszú ideig török földön élt, majd amnesztiát kapott, így hazatérhetett. 1897-ben részt vett a Nyerges-tetői emlékmű avatásán. 1904-ben hunyt el.
Emlékezete
2010-ben a háromszéki szabadságharcos évfordulófüzér programjában szerepelt Tuzson János honvéd alezredes szobrának leleplezése Kézdivásárhelyen. A szobrot Vetró András készítette, Tuzson Csaba (az alezredes leszármazottja) és felesége, Póka Erzsébet saját költségén állíttatta.[2]
Forrás
- ↑ Orbán Balázs. XXII. A rosnyói völgy: Erdenburg, Ferenczlyuk, és két Vidombak és Siboth., A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868)
- ↑ Tuzson János honvédőrnagy szobra Kézdivásárhelyen
Külső hivatkozás
- Csíki Hírlap, IV. évfolyam, 2009.07.14-iki szám
- A magyar történelem Thermopülai csatája
.svg){kind=small}