Nyerges-tető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyerges-tető
Kopjafák a Nyerges-tetőn
Kopjafák a Nyerges-tetőn

Magasság 878 m vagy 895[1] m
Hely Csíkkozmás és Kászonújfalu között
Hargita megye, Románia
Elhelyezkedése
Nyerges-tető (Románia)
Nyerges-tető
Nyerges-tető
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 11′ 46″, k. h. 25° 58′ 57″Koordináták: é. sz. 46° 11′ 46″, k. h. 25° 58′ 57″

A Nyerges-tető vagy Nyergestető (románul: Piatra Niergeș) egy 878 méter magas hágó Hargita megyében, Romániában, a Háromszéki-medencét és a Csíki-medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között.[1]

A Csíkkozmás és Kászonújfalu települések közötti vízválasztón helyezkedik el. Leginkább az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyeként ismert.

A hely tengerszint feletti magassága 878 vagy 895[1] méter.

Története[szerkesztés]

A hágó számtalan véres ütközet helyszíne volt a tatár és török beütésekkor,[1] valamint a szabadságharc idején.

1848–1849[szerkesztés]

1849. augusztus 1-jén Gál Sándor tábornok Tuzson János alezredes vezetése alatt 200 honvédjére bízta a szoros védelmét. A székelyek élet-halál harcot vívtak az Eduard Clam-Gallas osztrák tábornok vezette osztrák és orosz csapatokból álló ellenséges hadsereg ellen. A kisszámú székely hadsereg önfeláldozó küzdelme ellenére szenvedett vereséget s csak azért, mivel egy kászoni származású ember elárulta őket. Nagyon sokan vesztették életüket ekkor a székely harcosok közül.

Napjainkban[szerkesztés]

A nyergestetői ütközet emlékműve 2010 októberében

A csata helyszínén emlékoszlop őrzi a csatában elesett székely hősök emlékét. Az emlékművet Poulini János csíkzsögödi kőfaragó mester készítette el ,,honleányok" adományának segítségével. A szobor avatása 1897 augusztusában volt, egy nagyszabású ünnepség keretén belül. Az eseményen jelen volt a kis székely sereg vezére, Tuzson János is. 1990 óta minden évben március 15-én népes hallgatóság jelenlétében emlékeznek meg a „Székelyföldi Thermopülé” hőseiről.

Az emlékművel átellenben, az erdő szélén lévő területen, egy tömegsírba hantolták el akkor az ütközet áldozatait, akiknek emlékét többek közt számtalan kisebb-nagyobb fa- és vaskereszt, valamint számtalan kopjafa őrzi. Remélhető, hogy történészek és politikusok összefogva méltó körülmények között helyezik el végső nyugalomra a hősök csontjait...

A maroknyi székely vitézségének állít emléket Kányádi Sándor költő a Nyergestető című versében is, melyet joggal lehet nevezni a szabadságharc ,,himnuszának” is.

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.

Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
(…)

Kányádi Sándor: Nyergestető, 1965

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Nyerges-tető. www.erdely-szep.hu. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
  • Miklós József: Csíki lexikon. Csíkszereda: Pro-Print Könyvkiadó. 2004. 107–108. o. ISBN 973-8468-19-1  

További információk[szerkesztés]