Nyerges-tető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyerges-tető
Székely hősök emlékhelye Nyergestető 1.jpg
Kopjafák a Nyerges-tetőn

Magasság 878 m vagy 895[1] m
Hely Csíkkozmás és Kászonújfalu között
Hargita megye, Románia
Elhelyezkedése
Nyerges-tető  (Románia)
Nyerges-tető
Nyerges-tető
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 13′ 30″, k. h. 25° 57′ 56″Koordináták: é. sz. 46° 13′ 30″, k. h. 25° 57′ 56″

A Nyerges-tető vagy Nyergestető (románul Piatra Niergeș) egy 878 méter magas hágó Hargita megyében, Romániában, a Háromszéki-medencét és a Csíki-medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között.[1]

A Csíkkozmás és Kászonújfalu települések közötti vízválasztón helyezkedik el. Leginkább az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyeként ismert.

A hely tengerszint feletti magassága 878 vagy 895[1] méter.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hágó számtalan véres ütközet helyszíne volt a tatár és török beütésekkor.[1]

1848–1849[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1849. augusztus 1-jén Gál Sándor tábornok Tuzson János alezredes vezetése alatt 200 honvédjére bízta a csatát. A székelyek élethalálharcot vívtak Eduard Clam-Gallas osztrák tábornok vezette osztrák és orosz csapatokból álló ellenséges hadsereg ellen. A kis számú székely hadsereg, önfeláldozó küzdelmük ellenére vereséget szenvedett az ellenségtől egy kászoni származású ember árulásának következtében. Rengetegen életüket vesztették a harcosok közül.

Napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyergestetői ütközet emlékműve 2010 októberében

Jelenleg a csata helyszínén emlékoszlop őrzi a csatában elesett hősök emlékét. Az emlékművet Poulini János csíkzsögödi kőfaragó mester készítette el a honleányok adományának segítségével. A szobor avatására 1897 augusztusában került sor egy nagyszabású ünnepség keretén belül. Az eseményen jelen volt a kis székely sereg vezére, Tuzson János is. 1990 óta minden évben március 15-én népes hallgatóság jelenlétében emlékeznek meg a „székelyföldi Thermopülé” hőseiről.

Az emlékművel átellenben, az erdő szélén elhelyezkedő területre, tömegsírba hantolták el az ütközet áldozatait, akiknek emlékét többek közt számtalan kisebb-nagyobb fa- és vaskereszt, valamint sok kopjafa őrzi.

A „maroknyi székely” vitézségének emléket állít Kányádi Sándor költő Nyergestető című 1965-ös versében is, melyet joggal lehet nevezni a „szabadságharc himnuszának” is.

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.

Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
(…)

Kányádi Sándor: Nyergestető, 1965

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Nyerges-tető. www.erdely-szep.hu. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
  • Miklós József: Csíki lexikon. Csíkszereda: Pro-Print Könyvkiadó. 2004. 107–108. o. ISBN 9738468191  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]