Nyerges-tető
| Nyerges-tető | |
 | |
| Kopjafák a Nyerges-tetőn | |
| Magasság | 878 m vagy 895[1] m |
| Hely |
Csíkkozmás és Kászonújfalu között Hargita megye, Románia |
| Elhelyezkedése | |
 Nyerges-tető
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 11′ 46″, k. h. 25° 58′ 57″Koordináták: é. sz. 46° 11′ 46″, k. h. 25° 58′ 57″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyerges-tető témájú médiaállományokat. | |
A Nyerges-tető vagy Nyergestető (románul: Piatra Niergeș) egy 878 méter magas hágó Hargita megyében, Romániában, a Háromszéki-medencét és a Csíki-medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között.[1]
A Csíkkozmás és Kászonújfalu települések közötti vízválasztón helyezkedik el. Leginkább az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi színhelyeként ismert.
A hely tengerszint feletti magassága 878 vagy 895[1] méter.
Története[szerkesztés]
A hágó számtalan véres ütközet helyszíne volt a tatár és török beütésekkor,[1] valamint a szabadságharc idején.
1848–1849[szerkesztés]
1849. augusztus 1-jén Gál Sándor tábornok Tuzson János alezredes vezetése alatt mintegy 1000 honvédjére bízta a szoros védelmét. A székelyek élet-halál harcot vívtak az Eduard Clam-Gallas osztrák tábornok vezette, 12 000 főt számláló osztrák és orosz csapatokból álló ellenséges hadsereg ellen. A székelyek hosszú ideig sikeresen kitartottak, azonban az orosz-osztrák sereg bekerítéssel fenyegette őket, így Tuzson feladta a hadállásokat és elvonult, majd megmaradt katonáival Gál Sándorhoz csatlakozott.[2]
Egyes legendák szerint Tuzsonnak mindössze 200 honvédje volt, és egy kászoni román pásztor vezette a hátukba az ellenséget,[3][4] azonban ezt sem a történészek, sem Tuzson visszaemlékezései nem erősítik meg.[2][5]
Napjainkban[szerkesztés]
A csata helyszínén emlékoszlop őrzi a csatában elesett székely hősök emlékét. Az emlékművet Poulini János csíkzsögödi kőfaragó mester készítette el ,,honleányok" adományának segítségével. A szobor avatása 1897 augusztusában volt, egy nagyszabású ünnepség keretén belül. Az eseményen jelen volt a kis székely sereg vezére, Tuzson János is. 1990 óta minden évben március 15-én népes hallgatóság jelenlétében emlékeznek meg a „Székelyföldi Thermopülé” hőseiről.[3]
Az emlékművel átellenben, az erdő szélén lévő területen, egy tömegsírba hantolták el akkor az ütközet áldozatait, akiknek emlékét többek közt számtalan kisebb-nagyobb fa- és vaskereszt, valamint számtalan kopjafa őrzi. Remélhető, hogy történészek és politikusok összefogva méltó körülmények között helyezik el végső nyugalomra a hősök csontjait...[6]
|
Nyerges-tető, a Székely hősök emlékhelye
|
Irodalom[szerkesztés]
A maroknyi székely vitézségének állít emléket Kányádi Sándor költő a Nyergestető című versében is, melyet joggal lehet nevezni a szabadságharc ,,himnuszának” is:
| „ |
|
” | ||
| – Kányádi Sándor: Nyergestető, 1965 | ||||
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Nyerges-tető. www.erdely-szep.hu. [2010. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 26.)
- ↑ a b Süli Attila: Tuzson János honvédőrnagy cikkei az 1848–49. évi szabadságharcban való működéséről. Korunk, XXVII. évf. 1. sz. (2016. jan.) 72–78. o. ISSN 1222-8338
- ↑ a b Nyerges kalauz
- ↑ Úgy álltak helyt a székelyek, mint a spártai 300. 24.hu, 2019. augusztus 1. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
- ↑ Tuzson János honvédőrnagy szobra Kézdivásárhelyen. Háromszék, 2010. március 17. (Hozzáférés: 2019. augusztus 8.)
- ↑ Székely-magyar Thermopülé - tudnod kell, hogy miért. Fejér szövetség. (Hozzáférés: 2014. augusztus 1.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Nyerges kalauz: A nyergestetői ütközet, 1849. augusztus 1. (magyar nyelven). Nyergesteto.hu
- Miklós József: Csíki lexikon. Csíkszereda: Pro-Print Könyvkiadó. 2004. 107–108. o. ISBN 973-8468-19-1
További információk[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyerges-tető témájú kategóriát.
.svg){kind=small}
