Leánykahavas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Leánykahavas
RO Fetifoiu 1.jpg

Magasság1292 m
Hegység Keresztényhavas
Relatív magasság200 m
Elhelyezkedése
Leánykahavas (Brassó megye)
Leánykahavas
Leánykahavas
Pozíció Brassó megye térképén
é. sz. 45° 30′ 32″, k. h. 25° 32′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 30′ 32″, k. h. 25° 32′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Leánykahavas témájú médiaállományokat.

A Leánykahavas (románul: Fetifoiu, szászul: Hohe Rong)[1] a Keresztényhavas hegységének egyik legdélibb tömbje. Legmagasabb pontja 1292 méter. Délen egészen a Keresztényhavast és a Bucsecs-hegységet elválasztó patakvölgyekig nyúlik, ahol jelenleg a DN73A főút halad. Magyar szempontból két dolog miatt ismeretes: a gerincen húzódott az „ezeréves határ” keresztényhavasi szakaszának egy része (néhány határjelzés máig látható), 1849-ben pedig itt vívták meg a szabadságharc egyik csatáját.

Fekvése, leírása[szerkesztés]

A Keresztényhavasban, azon belül a hegység fő tömbjétől délre elhelyezkedő Predeáli-hegyekben található. Csúcsának magassága 1292 méter[2] (megjegyzendő, hogy egyes leírások 1285[1] vagy 1288[3] métert adnak meg), ez egyben a Predeáli-hegyek legmagasabb pontja. Korai krétai palás-homokköves flisből épül fel, melyben megjelennek a Bucsecsre jellemző közép-krétai konglomerátumok.[2]

A Leánykahavas kelet-nyugati irányban megnyúlt. Teljes egészében erdő borítja (bükk és lucfenyő); panorámák, kilátások nincsenek. Keletről, Predeál felől indulva a gerinc szelíden emelkedik, egészen az 1292 méter magas csúcsig. Itt egy mellékgerinc nyugat felé folytatódik, a főgerinc pedig délnyugat felé fordul, és a Sibothnak nevezett helynél (románul La Șipote, azaz A csorgóknál) éri el a völgyben húzódó, Predeált és Hidegpatakot összekötő főutat.[3][4]

Helytörténet[szerkesztés]

Román–magyar határ[szerkesztés]

1920-ig a gerincen húzódott az Osztrák–Magyar Monarchia és a Román Királyság határa. A hegytömb szász elnevezése is erre utal: Hohe Rong (németül Hohe Rand), azaz magas perem, magas határ.[5] A gerincen húzódó, kék kereszttel jelzett túraösvény részben az egykoron székely határőrök által járt út. Délnyugatra, a román oldalon a 19. században a román királyi koronabirtok helyezkedett el.[6]

Az egykori határkövek nagy részét a román utászalakulatok az 1970-es években megsemmisítették,[7] de néhány máig fennmaradt. A Leánykahavas gerince mentén legalább két ép határkő található – az egyik közvetlenül a turistaút mellett, a másik egy kis erdei tisztáson.[8] Az ösvényhez közel az egykori 179. számú acél határoszlop maradványa is látható. Ennek keleti oldalán a Romániát jelző „R” betű áll (másik oldalán értelemszerűen „MO” volt olvasható).[6]

A sibothi csata[szerkesztés]

1849. június 18–19-én a Tuzson János vezette székelyek a sibothi határállomásnál (a jelenlegi kék keresztes túraösvény és a DN73A találkozásánál, a DN1 elágazásától mintegy négy kilométerre) próbálták meg fenntartani a beözönlő ellenséget.[6] Orbán Balázs leírása szerint Tuzson két század gyalogossal, egy század lovassal, és két ágyúval védte a szorost a betörő oroszok ellen, megakadályozva, hogy az ellenség megkerülje a tömösi hadállást. Június 19-én, miután lőkészletük elfogyott, visszavonultak Barcarozsnyó, majd Háromszék irányába.[9]

Napjainkban[szerkesztés]

Míg a 19. században a Leánykahavas környéke „távoli, ember alig látogatta zug” volt,[9] addig a 20. század végétől a hegytömböt villákkal, szállodákkal, panziókkal, szanatóriumokkal építették körbe. Az épületek egyes helyeken kevesebb, mint száz méterre vannak a gerinctől. Az északra eső, autóval is megközelíthető tisztások és menedékházak (Trei Brazi, Poiana Secuilor) kedvelt és zsúfolt piknikezőhelyek.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Wachner, Heinrich. Krostadter Heimat- und Wanderbuch (német nyelven). Brassó: Wilhelm Hiemesch, 112. o. (1934) 
  2. a b Bălteanu 13. o.
  3. a b Niculescu, Maria Rodica. Predeal - mic îndreptar turistic. Bukarest: Editura Sport-Turism, 97–99. o. (1988) 
  4. Bălteanu 78. o.
  5. Roth et al. Siebenbürgisch-Sächsisches Wörterbuch, 5. Berlin: Walter de Gruyter, 28. o. (1931). ISBN 9783111441023 
  6. a b c Kovács-Lehel 206–208. o.
  7. Kovács-Lehel 99. o.
  8. 2014 november 12 és 15. Brassói Turista Egyesület, 2014. november 11. (Hozzáférés: 2019. július 22.)
  9. a b Orbán Balázs. XXII. A rosnyói völgy: Erdenburg, Ferenczlyuk, és két Vidombak és Siboth., A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 

Források[szerkesztés]

  • Bălteanu: Bălteanu, Dan; Băcăințan, Nicolae. Munții Postăvaru (román nyelven). Bukarest: Editura Sport-Turism (1980) 
  • Kovács-Lehel: Kovács Lehel István. Térben és időben - Barangolás a Barcaságon. Négyfalu: HMMT (2017). ISBN 9789730258783