„Pálmay Ernő” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a wikilinkek - |
a →top: disambig, replaced: Budapesti Hírlap → Budapesti Hírlap AWB |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
'''Pálmay Ernő''' (1883 (?) – [[Vác]], [[1921]]. [[február 13.]]<ref>[[Budapesti Hírlap]] 41/37, 4 (1921. február 16.); [[Pesti Hírlap]] 43/37, 4. (1921. február 16.); [[Vasárnapi Újság]] 68/4, 48. (1921)</ref>) honvédszázados, az összeomláskor részt vett a csehszlovák csapatok elleni ellenállásban és katonai küzdelmekben. |
'''Pálmay Ernő''' (1883 (?) – [[Vác]], [[1921]]. [[február 13.]]<ref>[[Budapesti Hírlap (napilap, 1881–1938)|Budapesti Hírlap]] 41/37, 4 (1921. február 16.); [[Pesti Hírlap]] 43/37, 4. (1921. február 16.); [[Vasárnapi Újság]] 68/4, 48. (1921)</ref>) honvédszázados, az összeomláskor részt vett a csehszlovák csapatok elleni ellenállásban és katonai küzdelmekben. |
||
==Élete== |
==Élete== |
A lap 2019. március 25., 21:13-kori változata
Pálmay Ernő (1883 (?) – Vác, 1921. február 13.[1]) honvédszázados, az összeomláskor részt vett a csehszlovák csapatok elleni ellenállásban és katonai küzdelmekben.
Élete
A Soproni 18. honvéd gyalogezred századosa volt.
Az első világháború alatt hadifogságba esett, s csak 1918 novemberében térhetett haza. A Léván állomásozó honvéd géppuskás tanfolyam utolsó parancsnoka, s egyben a helyőrség parancsnoka lett. A kaotikus viszonyok kialakulásakor a katonákból és a hozzájuk később csatlakozó barsi és honti polgárokból, illetve diákokból a belső rend fenntartása végett önkéntes alakulatot szervezett. Ez körülbelül négyszázadnyi erőt képviselt, de hamar összeütközésbe került az előrenyomuló cseh legionáriusokkal. 1918. december 23-án megválasztották a Felvidéki Egyesület elnökévé is, mely Magyarország integritását akarta megőrizni.[2]
A Károlyi-kormány egységét 1919. január 8-án az Ipoly bal partjára (demarkációs vonal) vezényelte, ezért elhagyta Lévát.[3] Katonái közül azokat, akiket családja ehhez a területhez kötött, a szolgálat alól felmentette. 79-en maradtak,: 24 tiszt és 55 katona. Január 9–10-én Drégelypalánkról először Nagyorosziba, majd Rétságra települt. Január 29-én lefegyverezte a drégelypalánki cseh osztagot, de az ellentámadás miatt még az nap visszavonult. Másnap azonban a támadást visszaverte és a cseheket kiszorította, majd a síneket felszedette.[4] 1919. január végén Balassagyarmaton állomásozott.
A Magyar Tanácsköztársaság felvidéki hadjárata során csapataival visszatért Lévára. Májusban mivel Pálmay nem kötelezte el magát egyértelműen a tanácsköztársaság mellett, csoportjának tagjait májusban Vácott vésztörvényszék elé állították, de kiszabadították őket. A Pálmay-csoport 1919. május 29-én éjjel Ipolyságért harcolt a csehszlovák csapatokkal.
A Friedrich-kormány 1. csendőr-tartalékzászlóaljként vette őket át. 1919. augusztus végén a román hadsereg Rétságon letartóztatta és Vácra internálta, de Bandholtz tábornok közbenjárására elengedték.
Emléke
- Az első bécsi döntés után, 1942-ben a lévai kaszárnyán emléktáblát avattak az emlékére.[5]
- Pálmay-csoport Bajtársi Köre
Források
- 1943 A Pálmay-csoport története. In: Ajtay Endre (szerk.): A magyar katona. Budapest II, 188-189.
- Fogarassy László 1969: Az augusztusi dráma (1919). Irodalmi Szemle 1969/8, 722-723.
- Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád 2000: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma. Balassagyarmat.
- Barthó Zsuzsanna 2005: A balassagyarmati csehkiverés utóélete az 1945 előtti helyi sajtó és az emlékiratok tükrében. Limes 18/1.
- Danis Ferenc 2011: Ipolyság – a kettéosztott város. Fórum Társadalomtudományi Szemle XIII/3.
- Elvett illúziók - Drozdy Győző emlékiratai.
- ↑ Budapesti Hírlap 41/37, 4 (1921. február 16.); Pesti Hírlap 43/37, 4. (1921. február 16.); Vasárnapi Újság 68/4, 48. (1921)
- ↑ Bars 1918. december 29.
- ↑ Mihálová, N. 2013: Politický vývoj v Leviciach v čase vzniku prvej Československej republiky. Acta Musei Tekovensis Levice IX, 53.
- ↑ 2007 Drégelypalánk
- ↑ Pesti Hírlap 64/128, 7 (1942. június 9.); 64/136, 7; 64/142; leviceonline.sk