„Poliuretánok” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
→Csoportosításuk: Túl sok link Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
9. sor: | 9. sor: | ||
== Csoportosításuk == |
== Csoportosításuk == |
||
A poliuretánokat többféleképpen csoportosíthatjuk. Keménység alapján két csoportra oszthatók, rugalmas illetve kemény habokra. A rugalmas habokat elsősorban a ruha-, az autó- és bútoriparban használják textilek, kárpitok és bélések készítéséhez. Ebbe a csoportba tartoznak például a műbőrök. Ezeknek a haboknak a diizocianát komponense a |
A poliuretánokat többféleképpen csoportosíthatjuk. Keménység alapján két csoportra oszthatók, rugalmas illetve kemény habokra. A rugalmas habokat elsősorban a ruha-, az autó- és bútoriparban használják textilek, kárpitok és bélések készítéséhez. Ebbe a csoportba tartoznak például a műbőrök. Ezeknek a haboknak a diizocianát komponense a toluilén-diizocianát (TDI). A kemény polimereket szerkezeti anyagként használják az elektronikai-, az autó-, a bútor- és az építőiparban. Ezekből készülnek például a hő- és hangszigetelő anyagok, a műszerfalak borításai, de könnyűszerkezetes házak belső dekoratív burkolatelemei is. Az ebbe a csoportba tartozó vegyületek izocianát komponense lehet a hexametilén-1,6-diizocianát (HDI v. HMDI), a metán-difenil-diizocianát (MDI) és a polimetilén-polfenil-poliizocianátok (PAPI). Az utóbbit az MDI parciális polimerizációjával állítják elő és elsősorban térhálós poliuretánok előállításához használják. További ismert izocianátok: izoforon-diizocianát (IPDI), naftalén-1,5-diizocianát (NDI), 3,3'-dimetil-bifenilén-4,4'-diizocianát (TODI), 1,4-fenilén-diizocianát (PPDI). |
||
A poliuretánok egy másik csoportosítási lehetősége a térszerkezet alapján történő csoportosítás, ily módon megkülönböztetünk térhálós és egyenes láncú polimereket. A hőérzékenység alapján pedig hőre lágyuló vagy termoplasztikus (TPU), hőre keményedő (TSPU) és passzív tűzvédelmi poliuretánokról (PFPPU) beszélhetünk. |
A poliuretánok egy másik csoportosítási lehetősége a térszerkezet alapján történő csoportosítás, ily módon megkülönböztetünk térhálós és egyenes láncú polimereket. A hőérzékenység alapján pedig hőre lágyuló vagy termoplasztikus (TPU), hőre keményedő (TSPU) és passzív tűzvédelmi poliuretánokról (PFPPU) beszélhetünk. |
A lap 2019. március 3., 18:15-kori változata
A poliuretánok (PUR vagy PU) di- és poliizocianát illetve di- és poliol egységek poliaddíciójával (kopolimerizációjával) létrejövő műanyagok gyűjtőneve. Az egységeket karbamát (uretán) kötések kapcsolják össze. Összetételük, tulajdonságaik és felhasználásuk igen szerteágazó.
Történetük
A poliuretánokat az IG Farben leverkuseni laboratóriumának dolgozói, Otto Bayer professzor és munkatársai fejlesztették ki 1937-ben.
Csoportosításuk
A poliuretánokat többféleképpen csoportosíthatjuk. Keménység alapján két csoportra oszthatók, rugalmas illetve kemény habokra. A rugalmas habokat elsősorban a ruha-, az autó- és bútoriparban használják textilek, kárpitok és bélések készítéséhez. Ebbe a csoportba tartoznak például a műbőrök. Ezeknek a haboknak a diizocianát komponense a toluilén-diizocianát (TDI). A kemény polimereket szerkezeti anyagként használják az elektronikai-, az autó-, a bútor- és az építőiparban. Ezekből készülnek például a hő- és hangszigetelő anyagok, a műszerfalak borításai, de könnyűszerkezetes házak belső dekoratív burkolatelemei is. Az ebbe a csoportba tartozó vegyületek izocianát komponense lehet a hexametilén-1,6-diizocianát (HDI v. HMDI), a metán-difenil-diizocianát (MDI) és a polimetilén-polfenil-poliizocianátok (PAPI). Az utóbbit az MDI parciális polimerizációjával állítják elő és elsősorban térhálós poliuretánok előállításához használják. További ismert izocianátok: izoforon-diizocianát (IPDI), naftalén-1,5-diizocianát (NDI), 3,3'-dimetil-bifenilén-4,4'-diizocianát (TODI), 1,4-fenilén-diizocianát (PPDI).
A poliuretánok egy másik csoportosítási lehetősége a térszerkezet alapján történő csoportosítás, ily módon megkülönböztetünk térhálós és egyenes láncú polimereket. A hőérzékenység alapján pedig hőre lágyuló vagy termoplasztikus (TPU), hőre keményedő (TSPU) és passzív tűzvédelmi poliuretánokról (PFPPU) beszélhetünk.
Előállításuk
A poliuretánokat, mint a többi műanyagot is, főként kőolaj alapon állítják elő kőolajfinomítói termékekből (benzol, toluol, paraffinok) petrolkémiai üzemekben.
Izocianátok
Az izocianátcsoport a hidroxilcsoporttal reagálva uretán (karbamát) kötést hoz létre. Ha diizocianát két vagy több hidroxilcsoportot tartalmazó vegyülettel (poliollal) reagál, akkor hosszú polimer láncok, poliuretánok keletkeznek.
Poliolok
Egyéb keverőkomponensek
Felhasználásuk
Számos terméket állítanak elő belőlük, így például
- autókarosszéria-elemeket
- ágybetéteket
- műbőröket
- ragasztókat
- szigetelő habokat
- hőre lágyuló műanyagokat
- elasztomereket[1]
- műszálakat
Jegyzetek
- ↑ Magyar nagylexikon 918. old.
Források
- Dr. Klaus Weissermel, Dr. Hans-Jürgen Arpe: Ipari szerves kémia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993, ISBN 9631855392, Fordította: Dr. Zsadon Béla)
- polyurethanes.org
- Magyar nagylexikon 14. kötet 917. old.