Vichy-kormány

Francia Állam
Német bábállam
L’État Français 1940 – 1944
Vichy-kormány címere Vichy-kormány zászlaja
Mottó: "Travail, famille, patrie" (francia: Munka, Család, Haza)
Általános adatok
Fővárosa	Vichy Sigmaringen (1944)
Hivatalos nyelvek	francia
Vallás	római katolikus
Államvallás	katolicizmus
Pénznem	francia frank
Kormányzat
Államfő	Philippe Pétain (1940-44)
Kormányfő	Philippe Pétain (1940-42) Pierre Laval (1942-44)
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Állam témájú médiaállományokat.

A Vichy-kormány vagy Vichy-kormányzat Franciaországban a második világháború alatt 1940-1944-ig állt fent az ország déli részén.

Története

1940. június 17-én Henri Philippe Pétain lett a harmadik köztársaság utolsó miniszterelnöke. Öt nappal később fegyverszünetet kötött a németekkel, amelynek értelmében Franciaország kétötöde fölött délen megadta neki a hatalmat. Ezt a területet a Vichy nevű fürdőközpontból kormányozta. A képviselőház, mely bízott Pétainban, és Franciaország megmentőjét látta benne, feloszlatta magát és 1940. július 10-én minden hatalmát átadta Pétainnak és az új 'Francia Államnak'.

Pétain teljes mértékben kihasználta teljhatalmát, mivel úgy gondolta, hogy a franciák vereségének oka nem a hadsereg, hanem az előző évtizedek köztársasági rendszere volt. Támogatásával a régi köztársasági jelszót, a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”-et leváltotta a „Munka, Család, Haza”. A köztársaság egyházellenességével szemben most a római katolikus egyháznak kitüntetett szerepet juttattak az erkölcsi megújulás elősegítésében. Más fasiszta rendszerekhez hasonlóan a hangsúly itt is egy újfajta nemzeti közösségen volt, melyhez hozzátartozott a kívülállónak ítélt csoportokkal szembeni ellenszenv is. Ilyen csoportok voltak a protestánsok, a zsidók, a szabadkőművesek és a köztársaságpártiak is.

A Vichy-kormány antiszemitizmusa annak az antiszemitizmusnak volt a betetőződése, mely a Dreyfus-ügy óta tartott egybe több jobboldali politikai csoportot Franciaországban. Ez a létező antiszemitizmus alapozta meg azt az aktív együttműködést, amellyel a franciák a zsidók összegyűjtésében segédkeztek, és amelynek célja az volt, hogy megnyerjék a németek jóindulatát. Az ország zsidóinak körülbelül egynegyedét (76 000 főt) gyűjtötték össze és szállították a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiba.

Pétain főminiszterei, Laval és Darlan alatt az állam mindinkább alkalmazkodott a német igényekhez, így próbáltak Franciaországnak kedvező szerepet biztosítani a jövendő német világrendben, cserébe mégis kevés kedvezményben részesültek. 1942. november 11-én az amerikaiak partra szálltak Marokkóban azért, hogy részt vegyenek az észak-afrikai hadműveletekben, s ekkor a Vichy kormány francia csapatai még fegyveresen szembeszálltak az amerikaiakkal, amely harcnak viszont hamar vége lett. A német csapatok ekkor szállták meg az országot, hogy biztosítsák azt egy esetleges invázió ellen. Ezzel Pétain és Laval cselekvési szabadsága még inkább korlátozódott. 1944. szeptember 7-én az ország gyakorlatilag megszűnt létezni, ekkor ugyanis a németek arra kényszerítették Pétaint több kormánytaggal együtt, hogy Sigmaringenben, egy dél-német városban állítsa fel a Vichy-állam menekültkormányát.

Kapcsolódó szócikkek

• Bábállam

Források

• Boros Zsuzsanna: Rendszerváltozások Franciaországban, L'Harmattan Kiadó, 2011
• Jan Palmowski: Oxford Dictionary of Contemporary World History, Oxford University Press, 2004