„Szúrós luc” változatai közötti eltérés

Szúrós luc
	Ezüstfenyő (Picea pungens 'Glauca')
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett; ; IUCN2.3
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Fenyőfélék (Pinaceae);
Nemzetség:	Lucfenyő (Picea);
Fajcsoport:	Casicta;
Faj:	P. pungens;
Tudományos név
	Picea pungens; Engelm.
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szúrós luc témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szúrós luc témájú médiaállományokat és Szúrós luc témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2015. december 21., 18:19-kori változata

A szúrós luc (Picea pungens) a fenyőfélék (Pinaceae) családjának lucfenyő nemzetségébe tartozó növényfaj. Európában homokos területek fásítására használják, de parkokban, kerti díszfaként is a legismertebb észak-amerikai fenyőfélékhez tartozik. Kékeszöld levelű, vastag viaszréteggel bíró változatát díszfának, karácsonyfának termesztik ezüstfenyő néven.

Elterjedése

Észak-Amerika nyugati részén őshonos, ahol kék lucnak nevezik, Délkelet-Idahótól és Délnyugat-Wyomingtól Utah és Colorado államokon keresztül délre Arizonáig és Új-Mexikó államig megtalálható. 1750-3000 méteres magasságig felhatol, bár a sziklás-hegységi szürke luctól (Picea engelmannii) eltérően nem éri el az alhavasi öv határát, a felső fahatárt. Leggyakrabban völgyekben, vízfolyások mentén nő, ahol a talaj nedvesebb, mint amit kevés csapadék indokolna.^[1]^[2]

Ma már tisztán szúrós lucosok nem léteznek.

Jellemzői

Középméretű, örökzöld fa, 25-30, nagyon ritkán 46 méter magasra nő meg, törzsátmérője mintegy másfél méterig terjedhet. Szabályos, széles, kúp formájú koronát növeszt igen sok ággal, a korona alakja a fa korosodásával hengeresebbé válik. A nagyobb ágak vízszintesek, az idősebb példányokon a talaj közeli ágak azonban enyhén lefelé csüngenek.

A kéreg vékony, barnásvörös vagy barnásszürke, 5–10 cm-es pikkelyekben durván hámlik. A fiatal ágak sárgásbarnák vagy csaknem fehérek, szinte szőrtelenek. A keskeny-tojásdad, kb. 6 cm-es rügyeken sok lándzsaszerű rügypikkely található. A tűlevelek a hajtásokon körkörösen, a csúcson csomókat alkotva helyezkednek el. Hosszuk 1,5–3 cm, igen merevek, szúrósak, több csík húzódik végig rajtuk gázcserenyílásokkal, négyélűek (a találkozásnál rombusz formával), csúcsuk élesen kihegyezett.^[1]^[2]^[3] Színük a ritka teljesen zöldtől a szürkészöldön át a kékeszöldig terjed; a vad populációkban többnyire kékeszöld, ritkán egészen zöld, de fáról fára igen különböző lehet, míg a kultúrváltozatok leggyakrabban kékes- vagy hamvas szürkészöld színűek.

A kissé meggörbült termős tobozok fiatalon barnás-bíbor színűek, éréskor szürkésbarnák; lelógóak, karcsú hengeres formájúak, hosszuk 6–11 cm, zárt állapotban 2 cm, kinyílva 4 cm szélesek. A lazán elhelyezkedő, papírszerű, 20–24 mm hosszú tobozpikkelyek szegélye hullámos, a csúcsnál finoman fogazott. A megporzás után 5-7 hónappal érnek meg. A magok 3–4 mm hosszúak, karcsú, 10–13 mm hosszú szürkésbarna szárnnyal vannak ellátva.^[1]^[2]

A szúrós luc általában nem képez hibrideket más lucfajokkal, kivéve nagyon ritkán a sziklás-hegységi szürke luccal (Picea engelmannii).^[2]

Változatai

Európai kertekben, arborétumokban a zöldebb törzsalak igen ritkán található meg, míg a feltűnő, kékes-ezüstös tűlevelekkel rendelkező színváltozat széles körben elterjedt. Ezt botanikailag egy alak (P. pungens f. glauca).^[4]^[5]

Picea pungens 'Glauca'
Picea pungens 'Globosa'
Picea pungens 'Hoopsii'
Picea pungens 'Hoto'
Picea pungens 'Iseli Fastigiata'
Picea pungens 'Koster'
Picea pungens 'Oldenburg'
Picea pungens 'Thomsen'

Kártevői

A többi lucfenyőhöz hasonlóan gyakran a gubacstetű támadja meg.

Külső hivatkozások

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. augusztus 30.)

Források

Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Ford. Dani Tivadar, illusztrálta Hans Held. Budapest: M-Érték Kiadó Kft. 2006. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 ISSN 1219-3178
Terra Alapítvány
Ez a szócikk részben vagy egészben a Picea_pungens című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Farjon, A. (1990). Pinaceae. Drawings and Descriptions of the Genera. Koeltz Scientific Books ISBN 3-87429-298-3.
↑ ^a ^b ^c ^d Flora of North America: Picea pungens
↑ Gymnosperm Database: Picea pungens
↑ Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Ford. Dani Tivadar, illusztrálta Hans Held. Budapest: M-Érték Kiadó Kft. 2006. 34. o. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 ISSN 1219-3178
↑ Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 114. o. ISBN 978-963-09-6602-3

[farjon-1] Farjon, A. (1990). Pinaceae. Drawings and Descriptions of the Genera. Koeltz Scientific Books ISBN 3-87429-298-3.

[fna-2] Flora of North America: Picea pungens

[gd-3] Gymnosperm Database: Picea pungens

[4] Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Ford. Dani Tivadar, illusztrálta Hans Held. Budapest: M-Érték Kiadó Kft. 2006. 34. o. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 ISSN 1219-3178

[5] Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 114. o. ISBN 978-963-09-6602-3

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

@@ 22. sor: / 22. sor: @@
 == Elterjedése ==
-[[Észak-Amerika]] nyugati részén őshonos, ahol kék lucnak nevezik, Délkelet-[[Idaho|Idahótól]] és Délnyugat-[[Wyoming]]tól [[Utah]] és [[Colorado]] államokon keresztül délre [[Arizona|Arizonáig]] és [[Új-Mexikó]] államig megtalálható. 1750-3000 méteres magasságig felhatol, bár a [[sziklás-hegységi szürke luc]]tól ''(Picea engelmannii)'' eltérően nem éri el az alhavasi öv határát, a felső fahatárt. Leggyakrabban völgyekben, vízfolyások mentén található meg, ahol a [[talaj]] nedvességszintje magasabb, mint amit a terület alacsony [[csapadék]]mennyiség indokolna.<ref name=farjon>Farjon, A. (1990). ''Pinaceae. Drawings and Descriptions of the Genera''. Koeltz Scientific Books ISBN 3-87429-298-3.</ref><ref name=fna>Flora of North America: [http://www.efloras.org/florataxon.aspx?flora_id=1&taxon_id=233500912 ''Picea pungens'']</ref>
+[[Észak-Amerika]] nyugati részén őshonos, ahol kék lucnak nevezik, Délkelet-[[Idaho|Idahótól]] és Délnyugat-[[Wyoming]]tól [[Utah]] és [[Colorado]] államokon keresztül délre [[Arizona|Arizonáig]] és [[Új-Mexikó]] államig megtalálható. 1750-3000 méteres magasságig felhatol, bár a [[sziklás-hegységi szürke luc]]tól ''(Picea engelmannii)'' eltérően nem éri el az alhavasi öv határát, a felső fahatárt. Leggyakrabban völgyekben, vízfolyások mentén nő, ahol a [[talaj]] nedvesebb, mint amit kevés [[csapadék]] indokolna.<ref name=farjon>Farjon, A. (1990). ''Pinaceae. Drawings and Descriptions of the Genera''. Koeltz Scientific Books ISBN 3-87429-298-3.</ref><ref name=fna>Flora of North America: [http://www.efloras.org/florataxon.aspx?flora_id=1&taxon_id=233500912 ''Picea pungens'']</ref>
-Ma már tisztán szúrós luc alkotta fenyvesek nem léteznek.
+Ma már tisztán szúrós lucosok nem léteznek.
 == Jellemzői ==