„Paviai csata (1525)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→A csata: François de Lorraine, Lambesc grófja |
linkek |
||
6. sor: | 6. sor: | ||
|konfliktus=[[Itáliai háború (1521–26)]] |
|konfliktus=[[Itáliai háború (1521–26)]] |
||
|időpont=[[1525]]. [[február 24.]] |
|időpont=[[1525]]. [[február 24.]] |
||
|helyszín=[[Pavia]], [[Lombardia]] |
|helyszín=[[Pavia]], [[Lombardia]], {{Milánói Hercegség}} |
||
|eredmény=Döntő [[Habsburg Birodalom|Habsburg]] győzelem |
|eredmény=Döntő [[Habsburg Birodalom|Habsburg]] győzelem |
||
|egyik fél=[[Fájl:Pavillon royal de France.svg|border|25px]] [[Francia Királyság]] |
|egyik fél=[[Fájl:Pavillon royal de France.svg|border|25px]] [[Francia Királyság]] |
||
|másik fél=[[kép:Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg|25px]] [[Német-római Birodalom]] <br/>[[kép:Banner of Arms of Spanish Habsburgs.png|16px]] [[Spanyolország|Spanyol Királyság]] <br/>[[kép:Flag of the Duchy of Milan.png|border|16px]] [[Milánó|Milánói Hercegség]] |
|másik fél=[[kép:Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg|25px]] [[Német-római Birodalom]] <br/>[[kép:Banner of Arms of Spanish Habsburgs.png|16px]] [[Spanyolország|Spanyol Királyság]] <br/>[[kép:Flag of the Duchy of Milan.png|border|16px]] [[Milánó|Milánói Hercegség]] |
||
|parancsnokok1=[[Fájl:Pavillon royal de France.svg|border|25px]] [[I. Ferenc francia király|I.Ferenc]] <br/>[[Fájl:Pavillon royal de France.svg|border|25px]] [[Károly, Alençon hercege]] |
|parancsnokok1=[[Fájl:Pavillon royal de France.svg|border|25px]] [[I. Ferenc francia király|I.Ferenc]] <br/>[[Fájl:Pavillon royal de France.svg|border|25px]] [[Károly, Alençon hercege]]<br/>[[Fájl:Pavillon royal de France.svg|border|25px]] [[Jacques de La Palice]] marsall † <br/>[[Fájl:Pavillon royal de France.svg|border|25px]] François de Lorraine † |
||
|parancsnokok2=[[kép:Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg|25px]] [[Georg von Frundsberg]] <br/>[[kép:Banner of Arms of Spanish Habsburgs.png|16px]] [[Fernando Francesco d’Avalos]] <br />[[kép:Flag of the Duchy of Milan.png|border|16px]] [[Antonio de Leyva]] |
|parancsnokok2=[[kép:Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg|25px]] [[Georg von Frundsberg]] <br/>[[kép:Banner of Arms of Spanish Habsburgs.png|16px]] [[Fernando Francesco d’Avalos]] <br />[[kép:Flag of the Duchy of Milan.png|border|16px]] [[Antonio de Leyva]] |
||
⚫ | |||
| |
|erők1={{szám|26000}} fő ([[franciák]], [[svájciak]], [[olaszok|itáliaiak]], [[németek]]) |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
}} |
}} |
||
A '''paviai csata''', amelyet a lovagkor utolsó csatájának is hívnak, a [[Itáliai háború (1521–26)|Habsburg–Valois párharc]] egyik fontos állomása volt, ennek során a franciák – főleg [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc király]] rossz döntéseinek következtében – vereséget szenvedtek. A csatavesztés eredménye lett a [[madridi békeszerződés (1526)|madridi békeszerződés]]. |
A '''paviai csata''', amelyet a [[lovagkor]] utolsó csatájának is hívnak, a [[Itáliai háború (1521–26)|Habsburg–Valois párharc]] egyik fontos állomása volt, ennek során a franciák – főleg [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc király]] rossz döntéseinek következtében – döntő vereséget szenvedtek a [[Habsburg-ház|Habsburg]] császári szövetség spanyol–német–milánói erőitől. Maga I. Ferenc király is [[V. Károly német-római császár|V. Károly császár]] fogságába esett. A csatavesztés eredménye lett a [[madridi békeszerződés (1526)|madridi békeszerződés]]. |
||
== Előzmények == |
== Előzmények == |
A lap 2015. április 29., 16:18-kori változata
Paviai csata | |||
A paviai csata (falikárpit Bernard van Orley által) | |||
Konfliktus | Itáliai háború (1521–26) | ||
Időpont | 1525. február 24. | ||
Helyszín | Pavia, Lombardia, Milánói Hercegség | ||
Eredmény | Döntő Habsburg győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 45° 11′ 51″, k. h. 9° 09′ 54″Koordináták: é. sz. 45° 11′ 51″, k. h. 9° 09′ 54″ | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Paviai csata témájú médiaállományokat. |
A paviai csata, amelyet a lovagkor utolsó csatájának is hívnak, a Habsburg–Valois párharc egyik fontos állomása volt, ennek során a franciák – főleg I. Ferenc király rossz döntéseinek következtében – döntő vereséget szenvedtek a Habsburg császári szövetség spanyol–német–milánói erőitől. Maga I. Ferenc király is V. Károly császár fogságába esett. A csatavesztés eredménye lett a madridi békeszerződés.
Előzmények
Az 1522-es bicoccai csatavesztéssel a franciák egy időre felhagytak itáliai terveikkel, ekkor még hátráltatta őket az a tény is, hogy a pápa, VI. Adorján korábban V. Károly császár nevelője volt, így támogatására nem számíthattak.
A kedvező fordulat a következő évben következett be, amikor az itáliai városállamok I. Ferenchez fordultak segítségért, valamint VI. Adorján halála miatt új pápát kellett választani, ő pedig a Medici családból származó VII. Kelemen lett, aki franciabarát nézeteket vallott. Ebben az évben történt III. Bourbon Károly herceg, connétable átállása a császáriakhoz: Bourbon herceg a francia korona megszerzéséről álmodozott, és ennek érdekében szövetségeseket keresett: V. Károlyban meg is találta emberét. A tárgyalásaikat szerződéssel erősítették meg, ám tervük kitudódott, így I. Ferenc hazaárulás címén lefoglalta Bourbon Károly birtokait, aki menekülni kényszerült.
Mégis, az 1524-es évben eleinte francia földön voltak hadmozdulatok: a császári csapatok Francesco Fernando d’Avalos, pescarai márki vezetésével Marseille-t ostromolták sikertelenül.
Pavia ostroma
1524-ben I. Ferenc francia király mozgósította seregét, és betört Lombardiába, és elfoglalta Milánót. A franciák ekkor ahelyett, hogy Charles de Lannoyt, a nápolyi alkirályt kezdték volna el üldözni, inkább Pavia ostromához fogtak. Sikerük biztosnak tűnt, még ha rosszul is választottak célpontot, mivel V. Károly megint pénzszűkében volt, és nem tudott hadsereget toborozni a franciák ellen.
A franciák egy vadaskertben állították fel a főhadiszállásukat, a Mirabello vadászkastélyban pedig a király lakott. A sereg balszárnyát Károly, Alençon grófja vezette, a centrumot pedig Jacques La Palice vezette, a jobbszárnyra a svájciak kerültek.
A várat Antonio de Leyva védte 5400 emberrel. Az ostromot a franciák november 21-én kezdték, de a jól megerősített vár bevétele nem látszott könnyű feladatnak: mindkét fél kezdett kimerülni: a védők élelmiszer-, az ostromlók lőporhiánnyal küszködtek.
A francia ostrom elhúzódása alatt V. Károlynak sikerült pénzt szereznie, és ezután hadsereget toboroznia. A sereg vezére a kipróbált zsoldoskapitány, Georg von Frundsberg lett. Milánó lett volna az elsődleges célpont számukra, hogy így vonják el Paviától a franciákat, de inkább mégis a francia fősereg megtámadása mellett döntöttek, mivel lehetett arra számítani, hogy a helyőrség is kitör a csata idején.
A csata
A császári seregek február 3-ára Pavia alá értek, számuk ekkorra megközelítette a 23 000 főt. Frundsberg egységeihez csatlakoztak Pescara márki, de Lannoy és Bourbon Károly herceg egységei. Azonban a megerősített francia tábor láttára nem támadtak, vártak arra, hogy mit lép az ellenség, akik azonban szintén vártak, arra, hogy elfogyjon a pénz a császári oldalon, és feloszoljon a sereg. Ez kis híján meg is történt: a hónap közepén a zsoldosok ultimátumot intéztek a tisztekhez, ha március 1-jéig nem támadnak, akkor elvonulnak.
A támadásra azonban már nem kellett sokat várni: február 23-án éjszaka a vadaskert kőkerítését lerombolták a császári egységek, itt tudtak bevonulni a csapatok. A franciák hajnalban vették észre, hogy a császári zsoldosok nagy része már átvonult a vadaskertbe. Ekkor d’Avalos a vadászkastély felé akart vonulni, de Alençon megállította őt egységeivel, ezután d’Avalos elvonult, Alençon pedig átkelt a Ticino hídján: a csata alatt a hidat őrizte.
Pescara márkija a császári jobbszárnyról vonult tehát el, Frundsberg landsknechtjei mögé, mellettük a balszárnyon a Bourbon hercege által vezetett spanyolok, és a de Lannoy által irányított itáliaiak voltak. Tüzérség csak francia oldalon vett részt a harcban, mivel a császáriak nem tudták a résen átvontatni a lövegeiket, így lehetősége volt arra a francia seregnek, hogy szétágyúzza a még nem teljesen felállt ellenséges sereget vagy megtámadják a zsoldosok táborát. I. Ferenc az első lehetőség mellett döntött, azonban nem várt elég sokáig, hogy a másik oldalon pánik alakuljon ki, hanem lovasrohamot intézett a Frundsberg által vezetett német zsoldosok ellen.
A roham katasztrofálisan végződött: bár a kisszámú császári lovasságot félresöpörték, a spanyol puskások távolról lőtték ki egymás után a lovasokat, akik jelentősen megcsappant számban érték el a landsknechteket, valamint a lovasok közt harcoló La Palice marsall is elesett. A spanyol puskásokat a Fekete Sereg néven ismert német gyalogos egység támadta meg, amely a francia oldalra „átszerződött” német zsoldos landsknechtekből állt. A spanyolok nem tudtak eredményesen védekezni a főleg pikával felfegyverkezett német katonák ellen, így visszavonultak: ugyanígy tettek a másik oldalon a puskatűzben szintén megtizedelt svájciak is.
A francia szolgálatban álló Fekete Sereg katonái, akiket François de Lorraine, Lambesc grófja parancsnokolt, az ellenséges (spanyol) oldalon harcoló német földijeikkel csaptak össze. Kegyetlen tusa kezdődött: Frundsberg emberei árulónak tartották őket, nem csoda, hogy szinte az összes közülük holtan maradt a csatatéren, csupán ötvenen élték túl a csatát. Parancsnokuk, Lambesc gróf is elesett.
A franciák további terveit a centrumba beérkező d’Avalos zúzta szét, aki egyetlen rohammal szétszórta a maradék egységeket, ekkor még de Leyva katonái is kitörtek a várból.
Alençon hercege, aki távol maradt a harcoktól, de a zajok alapján úgy gondolta, hogy a francia sereg vesztésre áll, ezért átvonult a csapataival, majd felrobbantotta a Ticino hídját, így elvágta a maradék francia sereg menekülési útját. Maga a király is a túlparton rekedt. Bourbon hercege megadásra szólította fel, de a király nem akarta megadni magát a szemében áruló Bourbon hercegnek, így végül de Lannoy előtt tette le a fegyvert.
A csata után
I. Ferencet V. Károly parancsára Madridba szállították, ahol közel egy éves tárgyalás során sikerült ráerőltetni a madridi békeszerződést, amely azonban nem tartott sokáig: 1526-ban I. Ferenc megalakította a Habsburg-ellenes cognaci ligát. Új háború kezdődött, az itáliai harcok egészen 1559-ig, a cateau-cambrésis-i békekötésig folytatódtak.
Forrás
- Habsburg Ottó: V. Károly, Európa Könyvkiadó, 1994
- Rázsó Gyula: A lovagkor csatái, Tankönyvkiadó, 1987