Lionel Jospin

Lionel Jospin
2008-ban
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő 1997. június 2. – 2000. május 6.
Előd	Alain Juppé
Utód	Jean-Pierre Raffarin
oktatásügyi miniszter, ifjúsági és sportminiszter
Hivatali idő 1988. május 10. – 1992. április 2.
A Francia Köztársaság Elnöki Hivatalának főtitkára
Hivatali idő 1973. április 5. – 1974. április 2.
Született	1937. július 12. (96 éves) Meudon (Hauts-de-Seine)
Párt	Szocialista Párt
Szülei	Mireille Jospin Robert Jospin
Házastársa	Sylviane Agacinski (1994. június 30. – ) Élisabeth Dannenmuller
Gyermekei	Eva Jospin Hugo Jospin
Foglalkozás	kormányhivatalnok, egyetemi tanár és kutató
Iskolái	Lycée Charlemagne École nationale d'administration (1963–1965) Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete Lycée Janson-de-Sailly
Vallás	kálvinizmus
Díjak	Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje a francia Becsületrend nagykeresztje (2015. december 31.) Commander of the French Order of Academic Palms Québec Nemzeti Rendjének tisztje (1998) Románia Csillaga érdemrend Grand Cross of the Order of Liberty a Lengyel Köztársasági Érdemrend nagykeresztje
Lionel Jospin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Lionel Jospin témájú médiaállományokat.

Lionel Jospin (Meudon (Hauts-de-Seine), 1937. július 12.) francia szocialista politikus, kormányhivatalnok, egyetemi tanár.

Családja

Protestáns családban született. Apja, Robert Jospin, irodalomtanár, majd iskolaigazgató, pacifista, libertárius nézeteket vallott. A Második Internacionálé francia szekciójának volt tagja, támogatta a müncheni egyezményt. Franciaország német megszállása idején tanúsított magatartása miatt kizárták a szekcióból 1945-ben.

Tanulmányai

Jospin ifjúkorában részt vett a franciaországi protestáns cserkészmozgalomban. Érettségi után bölcsészhallgató volt egy évig, majd Párizsban a Politikai Tanulmányok Intézetében kezdett tanulni 1956-ban. Nyaranta ifjúsági nevelőként vett részt ifjúsági táborokban, különösen a nehéz helyzetben élő fiatalokkal foglalkozott. Jól kosárlabdázott, rendszeresen játszott az egyetemek között rendezett versenyeken.

Sikeres felvételi vizsga után felvették 1961-ben az Államigazgatási Egyetemre (ENA). Tanulmányai megkezdése előtt két éves kötelező katonai szolgálatot teljesített. 1963 és 1965 között az ENA hallgatója volt. Többször töltötte nyári gyakorlatát a Nord és a Pas-de-Calais megyék feketekőszén bányáiban, az ott tapasztaltak meghatározó élménnyé váltak számára.

Pályafutása

Politikai aktivitása 1956-ban kezdődött, ellenezte az Algéria elleni háborút, és belépett a Francia Diákszövetségbe (UNEF). Felháborította, amikor Budapesten leverték a szovjet csapatok a forradalmat, bírálta a Második Internacionálé munkáját, ezért 1958-ban jelentkezett a Szocialista Baloldal Uniójába (USG). 1960-ban a megalakuló Egyesített Szocialista Párt (PSU) az ún. második baloldal tagja lett.

1965 és 1970 között a Francia Külügyminisztériumban titkárként dolgozott a gazdasági ügyek igazgatóságán. Az 1968-as események hatására 1970-ben miniszteri engedéllyel átmenetileg elhagyta a külügyminisztériumot. Először előadó, majd az Université Paris-Sud egyetemen közgazdász adjunktus lett, később az egyetem Technológiai Intézetének (IUT) Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszékét vezette.

1971-ben csatlakozott a Szocialista Párthoz, amely egységes baloldallá szervezte az ország valamennyi szocialista frakcióját.