„Cseh Királyság” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
7. sor: | 7. sor: | ||
Az első cseh fejedelem, aki királyi címet kapott, [[II. Vratiszláv cseh király|II. Vratiszláv]] volt és 1085-ben [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik]] német király és német-római császár adományozta neki. Ez a cím azonban nem volt örökletes, egyéni érdemeiért kapta.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}} |
Az első cseh fejedelem, aki királyi címet kapott, [[II. Vratiszláv cseh király|II. Vratiszláv]] volt és 1085-ben [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik]] német király és német-római császár adományozta neki. Ez a cím azonban nem volt örökletes, egyéni érdemeiért kapta.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}} |
||
[[II. Ulászló cseh király|II. Ulászló]] részt vett [[Barbarossa Frigyes]] császár második itáliai hadjáratában és 1158-ban, Milánó ostrománál szerzett érdemeiért abban az évben királyi címet kapott. Ez a cím sem öröklődött.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}} |
|||
== Přemysl-kor == |
== Přemysl-kor == |
A lap 2014. augusztus 16., 23:24-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A Cseh Királyság középkori állam volt a mai Csehország és Szilézia területén. A Német-római Birodalomhoz tartozott, a Cseh Fejedelemségből jött létre a 1212-ben, amikor a fejedelem örökletes királyi címet kapott a német-római császártól. 1620, a fehérhegyi csata után szűnt meg, amikor Csehország és Morvaország a Habsburgok örökös tartománya lett. A cseh király egyike volt a német választófejedelmeknek.
Nem örökletes cseh királyok
Az első cseh fejedelem, aki királyi címet kapott, II. Vratiszláv volt és 1085-ben IV. Henrik német király és német-római császár adományozta neki. Ez a cím azonban nem volt örökletes, egyéni érdemeiért kapta.[1]
II. Ulászló részt vett Barbarossa Frigyes császár második itáliai hadjáratában és 1158-ban, Milánó ostrománál szerzett érdemeiért abban az évben királyi címet kapott. Ez a cím sem öröklődött.[2]
Přemysl-kor
1198-ban I. Ottokár (1198–1230) került hatalomra, aki 1212-ben szerezte meg az örökös királyi rangot. Uralkodása idején Csehország komoly fejlődésnek indult, fia (II. Ottokár) befolyása alá került Ausztria. II. Ottokár pályázott a német-római császári címre, ám Habsburg Rudolf - IV. (Kun) László magyar király segítségével - 1278-ban a morvamezei csatában legyőzte őt, és meggátolta efféle törekvéseit. A 13. században sok német telepes érkezett Csehországba, felfejlesztve a nagy középkori városokat, mint Kutná Hora, Jihlava vagy Németbrod (a mai Havlíčkův Brod). 1306-ban kihalt a Přemysl-dinasztia, a helyét a Luxemburgi-ház vette át. Megkezdődött Csehország aranykora.
Luxemburgi-kor
A csehek legjelentősebb uralkodójuknak I. Károlyt (1347–1378, (IV. Károly német-római császárt) tartják, aki óriási fellendülést hozott az ország életébe, amely a Luxemburgi-ház uralkodásának idején elérte legnagyobb kiterjedését. Új közigazgatást szervezett, létrehozta a prágai érsekséget. 1348-ban megalapította a prágai Károly Egyetemet, a Német-római Birodalom, és egyúttal Közép-Európa első egyetemét. Prága hamar Európa egyik kulturális központjává vált. Rengeteg földet juttatott az egyháznak – később ezek visszaadása lett a husziták egyik fő követelése. A huszita-háborúk idején az országot egész Európa kereskedelmi embargóval sújtotta.
Jagelló-kor
Habsburg-kor
Csehország a mohácsi csata után a Habsburgok birodalmának része lett és maradt 1918-ig.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
Források
- ↑ KMTörtLex: Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. ISBN 963 05 6722 9