„Hadakozó fejedelemségek kora (Kína)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
52. sor: 52. sor:
}}
}}
A '''Hadakozó fejedelemségek kora''' ([[i. e. 453]]/[[i. e. 403|403]]–[[i. e. 221]]) a [[Csou-dinasztia|{{kínai|Zhou|Csou}}-dinasztia]] második felének, a Keleti {{kínai|Zhou|Csou}}-kor utolsó időszaka, amikorra a {{kínai|Zhou|Csou}} királyi ház már minden hatalmát elvesztette, s a kínai területek felett hét nagyobb állam, {{kínai|Qi|Csi}}, {{kínai|Chu|Csu}}, {{kínai|Yan|Jen}}, Han, {{kínai|Zhao|Csao}}, {{kínai|Wei|Vej}} és {{kínai|Qin|Csin}} osztozott. A korszak kezdetét az jelentette, amikor [[i. e. 453]]-ban a megelőző időszak, a [[Tavaszok és őszök kora|Tavaszok és őszök korszak]] legerősebb fejedelemsége, {{kínai|Jin|Cin}} három részre, Han, {{kínai|Wei|Vej}} és {{kínai|Zhao|Csao}} fejedelemségekre szakadt. A három új állam létrejöttét [[i. e. 403]]-ban szentesítette a {{kínai|Zhou|Csou}}-házi király. A Hadakozó fejedelemségek korát az államok közötti állandó háborúk, illetve az államokon belüli centralizációs és reformkísérletek jellemezték. Ez a kor volt a kínai politikai filozófia aranykora. Az i. e. 3. század elejére három állam emelkedett ki a többi közül: {{kínai|Qi|Csi}}, {{kínai|Chu|Csu}} és {{kínai|Qin|Csin}}. Végül az északnyugati {{kínai|Qin|Csin}}nek sikerült legyőznie valamennyi riválisát, és i. e. 221-ben egyesítenie egész [[Kína|Kínát]], és [[Csin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 207)|{{kínai|Qin|Csin}}-dinasztia]] néven megteremtette az egységes kínai császárságot.
A '''Hadakozó fejedelemségek kora''' ([[i. e. 453]]/[[i. e. 403|403]]–[[i. e. 221]]) a [[Csou-dinasztia|{{kínai|Zhou|Csou}}-dinasztia]] második felének, a Keleti {{kínai|Zhou|Csou}}-kor utolsó időszaka, amikorra a {{kínai|Zhou|Csou}} királyi ház már minden hatalmát elvesztette, s a kínai területek felett hét nagyobb állam, {{kínai|Qi|Csi}}, {{kínai|Chu|Csu}}, {{kínai|Yan|Jen}}, Han, {{kínai|Zhao|Csao}}, {{kínai|Wei|Vej}} és {{kínai|Qin|Csin}} osztozott. A korszak kezdetét az jelentette, amikor [[i. e. 453]]-ban a megelőző időszak, a [[Tavaszok és őszök kora|Tavaszok és őszök korszak]] legerősebb fejedelemsége, {{kínai|Jin|Cin}} három részre, Han, {{kínai|Wei|Vej}} és {{kínai|Zhao|Csao}} fejedelemségekre szakadt. A három új állam létrejöttét [[i. e. 403]]-ban szentesítette a {{kínai|Zhou|Csou}}-házi király. A Hadakozó fejedelemségek korát az államok közötti állandó háborúk, illetve az államokon belüli centralizációs és reformkísérletek jellemezték. Ez a kor volt a kínai politikai filozófia aranykora. Az i. e. 3. század elejére három állam emelkedett ki a többi közül: {{kínai|Qi|Csi}}, {{kínai|Chu|Csu}} és {{kínai|Qin|Csin}}. Végül az északnyugati {{kínai|Qin|Csin}}nek sikerült legyőznie valamennyi riválisát, és i. e. 221-ben egyesítenie egész [[Kína|Kínát]], és [[Csin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 207)|{{kínai|Qin|Csin}}-dinasztia]] néven megteremtette az egységes kínai császárságot.

==Elnevezése==
A Keleti- vagy Kései {{kínai|Csou|Zhou}}-kor, vagyis az i. e. 770-től i. e. 221-ig terjedő időszak két részre osztott korszakát, a Tavasz és ősz korszaka ({{kínai|''Chunqiu shidai''|''Csun-csiu si-taj''}} 春秋時代), valamint a Hadakozó fejedelemségek kora ({{kínai|''Zhanguo shidai''|''Csan-kuo si-taj''}} 戰國時代) is utólag egy-egy történeti műről kapta a nevét,{{refhely|Salát 2013|18. o.) mivel mindkét mű az adott korszakok történetét dolgozza fel.{{refhely|Grenet 2001|65. o.}} A magyarul ''A hadakozó fejedelemségek politikája''{{refhely|Grenet 2001|138. o.}} vagy ''A hadakozó fejedelemségek intrikái'' ({{kínai|''Zhanguo ce''|''Csan-kuo cö''}} 《戰國策》){{refhely|Tokaji 2003|20. o.}} címen fordított,<ref group="m">A műnek egyelőre nem létezik magyar fordítása, így a kínai történelemmel, irodalommal kapcsolatos magyar nyelvű könyvek, tanulmányok hivatkozásaiban általában a két fent említett forma valamelyike jelenik meg. A magyar nyelvű sinológia szakirodalom meglehetős egységet mutat abban, hogy a {{kínai|''zhanguo''|''csan-kuo''}} 戰國 kifejezést „hadakozó fejedelemségek” alakban használandó. A bevetett és általánosan követett gyakorlat szerint a korszak megnevezése: Hadakozó fejedelemségek kora.</ref> Az i. e. 209-ben összeállított művet Tsien Tsuen-hsuin ({{kínai|Qian Zunxin||Csien Cun-hszin}} 錢存訓) a következőképpen jellemzi:

{{idézet|Akárcsak a Tavasz és ősz (Chunqiu), a Hadakozó fejedelemségek (Zhangguo) kifejezés is a történeti mű címéből vált az adott korszak elnevezésévé. A sajátos stílusú könyv diplomáciai jellegű érveléssel és példákkal alátámasztva fejti ki a hatalmi politikák stratégiáit. A színes jellemzésekkel tarkított okos meggyőzés módszere szellemességet és humort kölcsönöz a műnek, melynek irodalmi értéke nagyobb, mint a történeti.{{refhely|Tsien 1993|1. o.}}}}


==Története==
==Története==
[[File:De stridande staterna animering.gif|thumb|300px|right|Az államok térhódítása és átrendeződése a Hadakozó fejedelemségek idején<ref>[http://www.mdbg.net/chindict/chindict.php?page=worddict&wdrst=0&wdqb=战国策 ”MDBG”], Sökord: 战国策</ref>]]
[[File:De stridande staterna animering.gif|thumb|300px|right|Az államok térhódítása és átrendeződése a Hadakozó fejedelemségek idején<ref>[http://www.mdbg.net/chindict/chindict.php?page=worddict&wdrst=0&wdqb=战国策 ”MDBG”], Sökord: 战国策</ref>]]


A Tavasz és ősz korszakban öt fejedelemség emelkedett ki a többi közül. Ezek közül az egyik, a központi fekvésű {{kínai|Jin|Csin}} 晉 i. e. 453-ban három részre szakadt, mindháromban a {{kínai|Jin|Csin}}ben korábban uralkodó dinasztia egy-egy főembere alakított saját uralkodóházat. Ezzel a jelentősebb fejedelemségek száma hétre emelkedett. A szakadást i. e. 403-ban az ekkor már valós hatalommal nem rendelkező {{kínai|Zhou|Csou}} király is elismerte, innentől szokás számítani az új korszak, a Hadakozó fejedelemségek ({{kínai|Zhan guo|Csan kuo}}) időszakának kezdetét, amely a Tavasz és ősz korszakhoz hasonlóan ennek a kornak a történelmét tárgyaló történeti mű után kapta a nevét.{{refhely|Grenet 2001|65. o.}}
A Tavasz és ősz korszakban öt fejedelemség emelkedett ki a többi közül. Ezek közül az egyik, a központi fekvésű {{kínai|Jin|Csin}} 晉 i. e. 453-ban három részre szakadt, mindháromban a {{kínai|Jin|Csin}}ben korábban uralkodó dinasztia egy-egy főembere alakított saját uralkodóházat. Ezzel a jelentősebb fejedelemségek száma hétre emelkedett. A szakadást i. e. 403-ban az ekkor már valós hatalommal nem rendelkező {{kínai|Zhou|Csou}} király is elismerte, innentől szokás számítani az új korszak, a Hadakozó fejedelemségek ({{kínai|Zhan guo|Csan kuo}}) időszakának kezdetét.


Ebben a korszakban, miután a {{kínai|Zhou|Csou}}-ház teljes eljelentéktelenedése nyilvánvalóvá vált, az államok közötti küzdelem még élesebb lett és új dimenziókat öltött. Már nem csak az országhatárok kiterjesztéséért, a minél nagyobb befolyásért harcoltak a fejedelemségek, hanem nyíltan vállalták az új célt, a többi állam megsemmisítését, a kínai világ egyesítését. A fejedelmek sorban felvették az eddig csak a {{kínai|Zhou|Csou}}-ház által használt {{kínai|''wang''|''vang''}}, „király” címet, ezzel is jelezve, hogy immár az egész birodalomra igényt tartanak.{{refhely|Grenet 2001|65-67. o.}}
Ebben a korszakban, miután a {{kínai|Zhou|Csou}}-ház teljes eljelentéktelenedése nyilvánvalóvá vált, az államok közötti küzdelem még élesebb lett és új dimenziókat öltött. Már nem csak az országhatárok kiterjesztéséért, a minél nagyobb befolyásért harcoltak a fejedelemségek, hanem nyíltan vállalták az új célt, a többi állam megsemmisítését, a kínai világ egyesítését. A fejedelmek sorban felvették az eddig csak a {{kínai|Zhou|Csou}}-ház által használt {{kínai|''wang''|''vang''}}, „király” címet, ezzel is jelezve, hogy immár az egész birodalomra igényt tartanak.{{refhely|Grenet 2001|65-67. o.}}

A lap 2014. június 25., 15:57-kori változata

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Hadakozó fejedelemségek
戰國 Csan-kuo
történelmi korszak
i. e. 253/403 – i. e. 221
A Hadakozó fejedelemségek államai
A Hadakozó fejedelemségek államai
Kormányzat
Államformamonarchiák
Uralkodófejedelmek, királyok
DinasztiaCsou-dinasztia
ElődállamUtódállam
← Tavasz és ősz korszakCsin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 207) →
Átírási segédlet
Csan-kuo si-taj
Kínai átírás
Hagyományos kínai戰國時代
Egyszerűsített kínai战国时代
Mandarin pinjinZhànguó shídài
Wade–GilesChan4-kuo2 Shi2-tai4
Kantoni jűtphingZin3-gwok3 si4-doi6

A Hadakozó fejedelemségek kora (i. e. 453/403–i. e. 221) a Csou-dinasztia második felének, a Keleti Csou-kor utolsó időszaka, amikorra a Csou királyi ház már minden hatalmát elvesztette, s a kínai területek felett hét nagyobb állam, Csi, Csu, Jen, Han, Csao, Vej és Csin osztozott. A korszak kezdetét az jelentette, amikor i. e. 453-ban a megelőző időszak, a Tavaszok és őszök korszak legerősebb fejedelemsége, Cin három részre, Han, Vej és Csao fejedelemségekre szakadt. A három új állam létrejöttét i. e. 403-ban szentesítette a Csou-házi király. A Hadakozó fejedelemségek korát az államok közötti állandó háborúk, illetve az államokon belüli centralizációs és reformkísérletek jellemezték. Ez a kor volt a kínai politikai filozófia aranykora. Az i. e. 3. század elejére három állam emelkedett ki a többi közül: Csi, Csu és Csin. Végül az északnyugati Csinnek sikerült legyőznie valamennyi riválisát, és i. e. 221-ben egyesítenie egész Kínát, és Csin-dinasztia néven megteremtette az egységes kínai császárságot.

Elnevezése

A Keleti- vagy Kései Zhou-kor, vagyis az i. e. 770-től i. e. 221-ig terjedő időszak két részre osztott korszakát, a Tavasz és ősz korszaka (Csun-csiu si-taj 春秋時代), valamint a Hadakozó fejedelemségek kora (Csan-kuo si-taj 戰國時代) is utólag egy-egy történeti műről kapta a nevét,{{refhely|Salát 2013|18. o.) mivel mindkét mű az adott korszakok történetét dolgozza fel.[1] A magyarul A hadakozó fejedelemségek politikája[2] vagy A hadakozó fejedelemségek intrikái (Csan-kuo cö 《戰國策》)[3] címen fordított,[m 1] Az i. e. 209-ben összeállított művet Tsien Tsuen-hsuin ( 錢存訓) a következőképpen jellemzi:

„Akárcsak a Tavasz és ősz (Chunqiu), a Hadakozó fejedelemségek (Zhangguo) kifejezés is a történeti mű címéből vált az adott korszak elnevezésévé. A sajátos stílusú könyv diplomáciai jellegű érveléssel és példákkal alátámasztva fejti ki a hatalmi politikák stratégiáit. A színes jellemzésekkel tarkított okos meggyőzés módszere szellemességet és humort kölcsönöz a műnek, melynek irodalmi értéke nagyobb, mint a történeti.[4]”

Története

Az államok térhódítása és átrendeződése a Hadakozó fejedelemségek idején[5]

A Tavasz és ősz korszakban öt fejedelemség emelkedett ki a többi közül. Ezek közül az egyik, a központi fekvésű Csin 晉 i. e. 453-ban három részre szakadt, mindháromban a Csinben korábban uralkodó dinasztia egy-egy főembere alakított saját uralkodóházat. Ezzel a jelentősebb fejedelemségek száma hétre emelkedett. A szakadást i. e. 403-ban az ekkor már valós hatalommal nem rendelkező Csou király is elismerte, innentől szokás számítani az új korszak, a Hadakozó fejedelemségek (Csan kuo) időszakának kezdetét.

Ebben a korszakban, miután a Csou-ház teljes eljelentéktelenedése nyilvánvalóvá vált, az államok közötti küzdelem még élesebb lett és új dimenziókat öltött. Már nem csak az országhatárok kiterjesztéséért, a minél nagyobb befolyásért harcoltak a fejedelemségek, hanem nyíltan vállalták az új célt, a többi állam megsemmisítését, a kínai világ egyesítését. A fejedelmek sorban felvették az eddig csak a Csou-ház által használt vang, „király” címet, ezzel is jelezve, hogy immár az egész birodalomra igényt tartanak.[6]

A harc általánossá válását elősegítette a vas, a „demokratikus” fém elterjedése. Kína ugyanis a Keleti Csou-korban lépett be a vaskorba. Vasból, a drágább bronzzal szemben, mezőgazdasági szerszámok is készültek, ami elősegítette a termelés hatékonyságának növekedését. Az új fém jelentősége a harcászatban még nagyobb volt: lehetővé tette, hogy a korábbi, arisztokratikus, költséges harci szekerekre épülő hadakozást felváltsa az olcsó vasfegyverekkel ellátott tömeghadseregek háborúja.[7]

Az évszázados harcok folyamán az i. e. 3. századra végül három állam emelkedett ki: a déli Csu 楚,, az északkeleti Csi 齊 és az északnyugati Csin 秦. A végső harc végül e három fejedelemség között zajlott, amely végül Csin győzelmével zárult.[8]

A hegemóniáért folytatott küzdelem két síkon folyt. A külpolitika területén megélénkült a diplomácia, szövetségek köttettek és bontattak fel, háború háborút követett. A lehető legsikeresebb szövetségi rendszer létrehozására, s ezzel a birodalom egyesítésére két elképzelés létezett. Az egyiket, a „horizontális szövetség” elvét Csin próbálta elfogadtatni: ennek alapján keleten Csi államra támaszkodva Csu állammal szemben próbált tengelyt létrehozni. A másik, a „vertikális szövetség” terve Csu államban született: ez Csin kirekesztésével, Csi és Csu körül hozott volna létre erős államcsoportot a kisebb fejedelemségek részvételével. Ebből látszik, hogy valójában két ország állt egymással szemben: Csin és Csu, s mindkettő Csi államot próbálta megnyerni a terveihez.[9]

A másik jelentősebb terület, ahol az egyesítési harc zajlott, az egyes államok bel- és gazdaságpolitikája volt. A hadakozás ugyanis nemcsak a harcmezőkön folyt. Azért, hogy a lehető legerősebb hadsereget tudják kiállítani, a fejedelemségek igyekeztek mindent alárendelni a katonaság fejlesztésének és ellátásának. Ehhez meg kellett találni a kormányzás, az erőforrások összpontosításának leghatékonyabb módjait. Az egyes államok sorra léptették életbe a különböző reformokat, s mint a történelem megmutatta, a legsikeresebb belső intézkedéseket végrehajtó állam lett az, amelyik az évszázados véres harcban végül felülkerekedett. A reformokhoz új eszmékre és képzett kormányzati szakemberekre volt szükség – ezeket biztosították a különböző filozófiai iskolák, elsősorban az i. e. 4. században megjelent legizmus. Ennek következtében a korszakra jellemző változás a hivatásos tisztviselők megjelenése a kormányzatban és a városok fontosságának megnövekedése, mivel a közigazgatási központok idekerültek, továbbá a polgárság kialakulása.[10]

A Hadakozó fejedelemségek korának államai i. e. 350 körül.
  Csu
  Han
  Lu
  Csi
  Csin
  Szung
  Teng
  Vej
  Jan
  Csao
  Csou-dinasztia
  Cou


Megjegyzések

  1. ↑ A műnek egyelőre nem létezik magyar fordítása, így a kínai történelemmel, irodalommal kapcsolatos magyar nyelvű könyvek, tanulmányok hivatkozásaiban általában a két fent említett forma valamelyike jelenik meg. A magyar nyelvű sinológia szakirodalom meglehetős egységet mutat abban, hogy a csan-kuo 戰國 kifejezést „hadakozó fejedelemségek” alakban használandó. A bevetett és általánosan követett gyakorlat szerint a korszak megnevezése: Hadakozó fejedelemségek kora.

Hivatkozások

  1. ↑ Grenet 2001 65. o.
  2. ↑ Grenet 2001 138. o.
  3. ↑ Tokaji 2003 20. o.
  4. ↑ Tsien 1993 1. o.
  5. ↑ ”MDBG”, Sökord: 战国策
  6. ↑ Grenet 2001 65-67. o.
  7. ↑ Grenet 2001 67., 68. o.
  8. ↑ Grenet 2001 77., 78. o.
  9. ↑ Ecsedy 1992 72., 73. o.
  10. ↑ Grenet 2001 78-80. o.

Források

Magyarul

Idegen nyelven

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hadakozó_fejedelemségek_kora_(Kína)&oldid=14800402”