„Nicholas Roerich” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 7. sor: | 7. sor: | ||
A szentpétervári művészeti akadémián tanult festeni, majd [[Párizs]]ban [[Fernand Cormon]] volt a mestere. A Mir Iszkusztvo csoport elnöke lett. Főként történelmi tárgyú [[Szecesszió|szecessziós]] képeket festett. Jelentősek [[mozaik]]tervei és [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]]-illusztrációi is. [[Pavel Mihajlovics Tretyjakov]] is felfigyelt az ő munkásságára. Barátja volt [[Szergej Pavlovics Gyagilev]] a Cári Orosz Balett igazgatója. Számos jelmezt és díszletet tervezett a híres orosz balett darabok számára, például [[Igor Stravinsky]] ''Tavaszszentelő'' c. balettjéhez. |
A szentpétervári művészeti akadémián tanult festeni, majd [[Párizs]]ban [[Fernand Cormon]] volt a mestere. A Mir Iszkusztvo csoport elnöke lett. Főként történelmi tárgyú [[Szecesszió|szecessziós]] képeket festett. Jelentősek [[mozaik]]tervei és [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]]-illusztrációi is. [[Pavel Mihajlovics Tretyjakov]] is felfigyelt az ő munkásságára. Barátja volt [[Szergej Pavlovics Gyagilev]] a Cári Orosz Balett igazgatója. Számos jelmezt és díszletet tervezett a híres orosz balett darabok számára, például [[Igor Stravinsky]] ''Tavaszszentelő'' c. balettjéhez. |
||
1917 után feleségével, Helenával együtt menekült Oroszországból [[Finnország]]ba, majd [[London]]ba. 1920-tól az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban élt, 1929-től alkotásait önálló múzeumban állította ki, külön az ő festményei és életútjának bemutatása céljából létesítettek egy múzeumot [[New York]] [[Manhattan]] negyedében, ez a Nicholas Roerich Múzeum, amely ma is vonzza a látogatókat. |
1917 után feleségével, Helenával és két fiával együtt menekült Oroszországból [[Finnország]]ba, majd [[London]]ba. 1920-tól az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban élt, 1929-től alkotásait önálló múzeumban állította ki, külön az ő festményei és életútjának bemutatása céljából létesítettek egy múzeumot [[New York]] [[Manhattan]] negyedében, ez a Nicholas Roerich Múzeum, amely ma is vonzza a látogatókat. |
||
Roerich sokat utazott, különösen [[India]] volt nagy hatással művészetére, járt [[Tibet]]ben, [[Kína|Kínában]], [[Szibéria|Szibériában]] és [[Mongólia|Mongóliában]] is. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a keleti régészeti és néprajzi kutatásokkal, s öreg kori festészetében nagy hangsúlyt kapott a [[Himalája]] látványa. |
Roerich sokat utazott 1924-1928 közt, különösen [[India]] volt nagy hatással művészetére, járt [[Tibet]]ben, [[Kína|Kínában]], [[Szibéria|Szibériában]] és [[Mongólia|Mongóliában]] is. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a keleti régészeti és néprajzi kutatásokkal, s öreg kori festészetében nagy hangsúlyt kapott a [[Himalája]] látványa. |
||
Halála után szülővárosában, a korabeli [[Szentpétervár|Leningrádban]] 1960-ban volt nagy sikerű gyűjteményes kiállítása. [[Moszkva|Moszkvában]] egy szecessziós stílusban épült múzeumot neveztek el róla. |
Halála után szülővárosában, a korabeli [[Szentpétervár|Leningrádban]] 1960-ban volt nagy sikerű gyűjteményes kiállítása. [[Moszkva|Moszkvában]] egy szecessziós stílusban épült múzeumot neveztek el róla. |
||
A lap 2012. október 2., 00:47-kori változata
Nicholas Roerich (Névváltozat: Röchrich; Nyikolaj Konsztantyinovics; oroszul: Николай Константинович; Szentpétervár, 1874. október 9. — Kulu, India, 1947. december 19.) orosz festő, író, régész, tudós, utazó és filozófus. 1935-ben a nemzetközi békemozgalom (Roerich Paktum) kezdeményezője a békéért és a kulturális örökség védelmééért (Pax Cutura).
Életpályája
A szentpétervári művészeti akadémián tanult festeni, majd Párizsban Fernand Cormon volt a mestere. A Mir Iszkusztvo csoport elnöke lett. Főként történelmi tárgyú szecessziós képeket festett. Jelentősek mozaiktervei és Puskin-illusztrációi is. Pavel Mihajlovics Tretyjakov is felfigyelt az ő munkásságára. Barátja volt Szergej Pavlovics Gyagilev a Cári Orosz Balett igazgatója. Számos jelmezt és díszletet tervezett a híres orosz balett darabok számára, például Igor Stravinsky Tavaszszentelő c. balettjéhez.
1917 után feleségével, Helenával és két fiával együtt menekült Oroszországból Finnországba, majd Londonba. 1920-tól az Amerikai Egyesült Államokban élt, 1929-től alkotásait önálló múzeumban állította ki, külön az ő festményei és életútjának bemutatása céljából létesítettek egy múzeumot New York Manhattan negyedében, ez a Nicholas Roerich Múzeum, amely ma is vonzza a látogatókat.
Roerich sokat utazott 1924-1928 közt, különösen India volt nagy hatással művészetére, járt Tibetben, Kínában, Szibériában és Mongóliában is. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a keleti régészeti és néprajzi kutatásokkal, s öreg kori festészetében nagy hangsúlyt kapott a Himalája látványa.
Halála után szülővárosában, a korabeli Leningrádban 1960-ban volt nagy sikerű gyűjteményes kiállítása. Moszkvában egy szecessziós stílusban épült múzeumot neveztek el róla.
Források
Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
