„Kellér Dezső” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2012. július 16., 11:59-kori változata

Kellér Dezső (Budapest, 1905. december 1. – Budapest, 1986. szeptember 24.) író, humorista, dramaturg, konferanszié.

Életpályája

Budapesten, a VII. kerület zsúfolt és szegény munkásnegyedében, a "Csikágóban" született. Bátyjával, Kellér Andorral nagy szeretetben nőtt fel. Pályafutását újságíróként kezdte, első kabarétréfáját 1927-ben mutatta be a Komédia Kabaré. Ezután rendszeresen írt jeleneteket, tréfákat, kuplékat a Blaha Lujza Színház, a Bethlen téri Színpad, a Talkie és a Clarus kabaré számára. 1931-ben dramaturgként dolgozott a Komikusok Kabaréjában. Először 1933-ban konferált a Terézkörúti Színpadon, saját, "Hurrá, technokrácia!" című műsorát vezette. 1937 és 1941-ig Békeffy László Pódium Írók Kabaréjának állandó szerzője volt, eközben 1940-1943 közt a Kamara Varietének is dolgozott. 1941-ben az OMIKE Művészakcióban is fellépett. 1944-ben a nyilas hatalomátvétel után ismert művészként vonult be munkaszolgálatra zsidó származása miatt.

1945 májusától 1948 elejéig a háború után újonnan alakult Pódium Kabaré szerzője és konferansziéja, 1950-1951-ben ismét a Kamara Varieté tagja. Ez időszakban többször is nézeteltérése támadt a korabeli, hivatalos művészetpolitikával szabad hangú, nyílt jelenetei, konferanszai miatt. 1951 szeptemberétől tizenkét éven át a Vidám Színpadon^[1] konferált. 1955-ben Érdemes Művészi kitüntetést kapott. 1964-ben átszerződött a Thália Színházhoz, szintén kabaréírói és konferansziéi minőségben. 1965-ben Kiváló Művész díjjal tüntették ki. 1979-től a Kis Színpadon konferált.

Védjegyévé vált a jellegzetes, az egyik színházi függönybe kapaszkodó konferálás. Stílusa enyhén csipkelődő, finoman gúnyolódó volt. Konferanszaiban nem egyszer komoly társadalmi, kényes politikai problémákat érintett. A mondatai mögött mindig meghúzódott az irónia, és a sorok között gyakran többet rejtett el, mint amennyit kimondott. Ez adta konferanszainak, jeleneteinek a pikantériáját. Ez a "sorok közötti olvasás" volt jellemző a kádári szocialista Magyarország időszakában, amikor gondokról, bajokról nyíltan nem lehet beszélni.

Az ő alkotása a "maszek" (magán szektor) szó. Szerzője a "Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni..." szállóigévé vált mondás (1964, "Pomócsi marad", előadta: Salamon Béla).

Testvére Kellér Andor író, újságíró volt, akihez szoros érzelmi és szellemi kapcsolat fűzte. Feljegyezték róla, hogy házas emberként sem volt olyan nap, hogy ne találkoztak volna, akár egy délelőtti kávéházban, akár este a Fészekben, vagy csak úgy, bárhol és bármikor. Andor halálakor Kellér úgy érezte, hogy elvesztette fele önmagát. Felesége Major Ida, népszerű énekes- és színésznő volt.

Főbb művei

3:1 a szerelem javára (1937)
Az én kabarém (Budapest, 1954)
Kedves közönség (Budapest, 1957)
Pomócsi kalandjai, (1957)
Kis ország vagyunk (Budapest, 1963)
Pest az Pest (Budapest, 1967)
Kortársak és sorstársak (Budapest, 1971)
Leltár (Budapest, (1976)
Fogom a függönyt (1986)

Ezenkívül több sikeres szövegkönyv és librettó szerzője.

Jegyzetek

↑ Alapító tag Szenes Ivánnal és Gál Péterrel

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Kellér Dezső témájú médiaállományokat.

Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
Magyar életrajzi lexikon
Humorlexikon (Tarsoly Kiadó - 2001; Szerkesztő: Kaposy Miklós)

Külső hivatkozások

Kellér Dezső a PORT.hu-n (magyarul)

Zsidóságportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Alapító tag Szenes Ivánnal és Gál Péterrel

[1]

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 ==Életpályája==
-Budapesten, a VII. kerület zsúfolt és szegény munkásnegyedében, a "Csikágóban" született. Bátyjával, Kellér Andorral nagy szeretetben nőtt fel. Pályafutását újságíróként kezdte, első kabarétréfáját [[1927]]-ben mutatta be a Komédia Kabaré. Ezután rendszeresen írt jeleneteket, tréfákat, kuplékat a [[Blaha Lujza]] Színház, a Bethlen téri Színpad, a Talkie és a Clarus kabaré számára. [[1931]]-ben dramaturgként dolgozott a Komikusok Kabaréjában. Először [[1933]]-ban konferált a Terézkörúti Színpadon, saját, "Hurrá, technokrácia!" című műsorát vezette. [[1937]] és [[1941]]-ig [[Békeffy László]] Pódium Írók Kabaréjának állandó szerzője volt, eközben [[1940]]-[[1943]] közt a Kamara Varietének is dolgozott. 1941-ben az [[OMIKÉ]]-ben is fellépett. 1944-ben a nyilas hatalomátvétel után ismert művészként vonult be munkaszolgálatra zsidó származása miatt.
+Budapesten, a VII. kerület zsúfolt és szegény munkásnegyedében, a "Csikágóban" született. Bátyjával, Kellér Andorral nagy szeretetben nőtt fel. Pályafutását újságíróként kezdte, első kabarétréfáját [[1927]]-ben mutatta be a Komédia Kabaré. Ezután rendszeresen írt jeleneteket, tréfákat, kuplékat a [[Blaha Lujza]] Színház, a Bethlen téri Színpad, a Talkie és a Clarus kabaré számára. [[1931]]-ben dramaturgként dolgozott a Komikusok Kabaréjában. Először [[1933]]-ban konferált a Terézkörúti Színpadon, saját, "Hurrá, technokrácia!" című műsorát vezette. [[1937]] és [[1941]]-ig [[Békeffy László]] Pódium Írók Kabaréjának állandó szerzője volt, eközben [[1940]]-[[1943]] közt a Kamara Varietének is dolgozott. 1941-ben az [[OMIKE Művészakció]]ban is fellépett. 1944-ben a nyilas hatalomátvétel után ismert művészként vonult be munkaszolgálatra zsidó származása miatt.
 [[1945]] májusától [[1948]] elejéig a háború után újonnan alakult [[Pódium Kabaré]] szerzője és konferansziéja, [[1950]]-[[1951]]-ben ismét a Kamara Varieté tagja. Ez időszakban többször is nézeteltérése támadt a korabeli, hivatalos művészetpolitikával szabad hangú, nyílt jelenetei, konferanszai miatt. [[1951]] szeptemberétől tizenkét éven át a [[Vidám Színpad]]on<ref>Alapító tag [[Szenes Iván]]nal és Gál Péterrel</ref> konferált. [[1955]]-ben [[A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj|Érdemes Művész]]i kitüntetést kapott. [[1964]]-ben átszerződött a [[Thália Színház]]hoz, szintén kabaréírói és konferansziéi minőségben. [[1965]]-ben [[A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze díj|Kiváló Művész]] díjjal tüntették ki. [[1979]]-től a Kis Színpadon konferált.