Ducza Anikó

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Torna Olimpiai játékok bronz 1964, Tokió talaj Világbajnokság bronz 1962, Prága gerenda

Ducza Anikó, Jánosiné (Budapest, 1942. augusztus 8. – ) olimpiai bronzérmes tornász, edző. Első férje Jánosi Ferenc röplabdázó, második férje Lantos László úszó, edző, újságíró. Lányai, Jánosi Zsuzsa és Lantos Gabriella tőrvívók.

Élete

1942. augusztus 8-án született Budapesten, Ducza László és Ráczy Lenke gyermekeként. 1960-ban érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban. A Testnevelési Főiskolán 1970-ben tanári, majd 1974-ben tornász szakedzői diplomát szerzett.

1957 és 1968 között a Bp. Honvéd tornásza volt. 23-szoros magyar bajnok, ebből öt alkalommal összetett egyéniben első. 1962-ben a prágai világbajnokságon gerendán, 1964-ben a tokiói nyári olimpiai játékokon talajon bronzérmet szerzett. 1965-ben és 1966-ban az év magyar tornásza volt.

1969-tól edzőként dolgozott. 1969 és 1970 között a Bp. Honvéd, 1970 és 1976 között a Vasas, 1971 és 1972 között a magyar női válogatott edzője volt. 1972-ben a müncheni nyári olimpiai játékokon irányításával a női válogatott csapatban bronzérmes lett. 1976 és 1979 között testnevelő tanárként dolgozott. 1979-től divatáru kiskereskedéssel foglalkozott.

Sikerei, díjai

Tornászként

• Olimpiai játékok
  • bronzérmes: 1964, Tokió, talaj
  • 5.: 1964, Tokió, összetett, csapat, 1968, Mexikóváros, összetett, csapat
• Világbajnokság
  • bronzérmes: 1962, Prága, gerenda (holtversenyben)
  • 4.: 1966, Dortmund, gerenda (holtversenyben)
  • 5.: 1966, Dortmund, összetett, csapat
• Országos bajnokság
  • összetett egyéni
    • bajnok: 1958, 1961, 1962, 1965, 1966
  • talaj
    • bajnok: 1957, 1958, 1960, 1961, 1962, 1964, 1965, 1966, 1968
  • lóugrás
    • bajnok: 1961, 1962, 1964, 1965
  • gerenda
    • bajnok: 1965, 1966
  • csapat
    • bajnok: 1965, 1966, 1967

• Az év tornásznője: 1965, 1966

Edzőként

• Olimpiai játékok
  • bronzérmes: 1972, München, női válogatott, csapat

Források

• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 276. o. ISBN 963-495-008-6  
• Távol, mégis közel a tornához