Egervári Márta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a tornásznőről szól. Hasonló címmel lásd még: Egerváry Márta.
Egervári Márta
Született1956. augusztus 4. (67 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaMagyari László (1975–?)
Nagy Lajos
Foglalkozásaszertornász
Magassága160 cm
Sportpályafutása
VersenyszámNői torna
KlubBudapesti Honvéd SE
EdzőFekete József
Müller Katalin
Kovács Lászlóné
Magyari László
Kertész Alíz
Lukács József
Tornász-világranglista9. (1975)
Sablon • Wikidata • Segítség
Szerzett érmek
Torna
 Magyarország színeiben
Olimpiai játékok
bronz
1976, Montréal
felemás korlát
Világbajnokság
bronz
1974, Várna
csapat
Világkupa
bronz
1975, London
egyéni összetett
ezüst
1975, London
gerenda
bronz
1977, Oviedo
lóugrás
Magyar bajnokság
arany
1975, Budapest
gerenda
arany
1975, Budapest
lóugrás
arany
1976, Budapest
egyéni összetett
arany
1976, Budapest
lóugrás
ezüst
1976, Budapest
felemás korlát
arany
1976, Budapest
talaj
arany
1977, Budapest
egyéni összetett
arany
1977, Budapest
lóugrás
arany
1977, Budapest
talaj
arany
1977, Budapest
felemás korlát
ezüst
1977, Budapest
gerenda
arany
1980, Budapest
lóugrás
arany
1980, Budapest
felemás korlát
arany
1981, Budapest
egyéni összetett
arany
1981, Budapest
lóugrás
arany
1981, Budapest
felemás korlát
Mesterfokú magyar bajnokság
ezüst
1973, Budapest
felemás korlát
arany
1976, Budapest
egyéni összetett
arany
1976, Budapest
lóugrás
arany
1976, Budapest
felemás korlát
arany
1976, Budapest
talaj
bronz
1976, Budapest
gerenda
arany
1977, Budapest
lóugrás
arany
1977, Budapest
talaj
arany
1980, Budapest
lóugrás
arany
1980, Budapest
felemás korlát
ezüst
1980, Budapest
talaj
bronz
1980, Budapest
gerenda
arany
1981, Budapest
egyéni összetett

Egervári Márta (Budapest, 1956. augusztus 4. –) magyar tornász, olimpiai bronzérmes, világbajnoki bronzérmes, többszörös magyar bajnok, edző. Háromszor nyerte el az Év magyar tornásza címet (1975, 1976, 1977) és a Magyar Torna Szövetség 2014-ben a Halhatatlanok Klubjának tagjává választotta.[1]

Az 1976-os montréali olimpián felemás korláton bronzérmet szerzett, a női torna összetett csapatversenyében 4. helyen végzett magyar csapat tagja.[2] Az 1974-es tornász világbajnokságon bronzérmet nyert magyar válogatott tagja volt, és részt vett az 1981-es világbajnokságon is, ahol a csapat a 8. helyen végzett.

1975-ben a világon először mutatta be felemás korláton ezt a gyakorlatot: felállás a felső karfára, bicskaszaltó előre, félfordulattal, visszafogás a felső karfára, amelyet róla „Egér-szaltónak” neveztek el.[3] Magyarországon először ő mutatott be a lóugrásban nyújtott testű cukaharát.[4]

1975-ben házasságot kötött edzőjével, Magyari Lászlóval.[5] 1979 júliusában született gyerekük, Ákos.[6] Második férje Nagy Lajos, az FTC egykori válogatott tornásza, akivel 1992-ben Svédországba költözött.[7]

Sportpályafutása[szerkesztés]

Junior évei[szerkesztés]

1968-tól volt a Budapesti Honvéd versenyzője. Nevelő edzője Fekete József volt, rajta kívül Müller Katalin foglalkozott még vele. 1973-ban szerepelt először a magyar tornász válogatottban.[8]

1973-ban megnyerte az országos junior bajnokság összetett egyéni versenyét.[9] Az I. osztályú junior bajnokságon a szerenkénti döntőkben műszabadgyakorlatával és lóugrásával bajnoki címet nyert, az egyéni összetettben a 3. helyen végzett.[10] Ugyanebben az évben a mesterfokú országos bajnokság szerenkénti döntőjében felemás korláton Medveczky Krisztina mögött ezüstérmet szerzett.[11] November végén az Asztalos János-emlékversenyen lóugrásban a 2. helyen végzett.[12]

1974 júniusában Budapest I. osztályú junior bajnoka lett,[13] majd két héttel később megnyerte a junior országos bajnokság egyéni összetett versenyét is.[14] A szerenkénti döntőkben felemás korláton és gerendán bajnoki címet nyert, lóugrásban és a műszabadgyakorlatával 2. helyen végzett.[15]

1974-ben tagja volt a Várnában rendezett tornász világbajnokságon bronzérmet szerzett magyar válogatottnak.[16] Ugyanebben az évben decemberben megnyerte az Asztalos János emlékverseny egyéni összetett versenyét,[17] majd a VII. Rába kupán is győzött úgy, hogy az egyéni összetett mellett mind a négy szeren is az első helyen végzett.[18]

A világ élvonalában[szerkesztés]

1975-ben a norvégiai Skienben rendezett női tornász Európa-bajnokságon felemás korláton a hatodik,[19] összetettben a nyolcadik helyet szerezte meg.[20] Júniusban a Kerezsi Endre-kupa szerenkénti döntőiben lóugrásban és gerendán az első, műszabadgyakorlatával a 2. helyet szerezte meg.[21] Július végén a Montréalban rendezett nemzetközi tornaversenyen (az előolimpián) egyéni összetettben a hatodik,[22] a szerenkénti döntőkben felemás korláton Nadia Comăneci és Nelli Kim mögött a harmadik helyen végzett.[23] Októberben megnyerte a nyolc ország résztvevőivel rendezett Budapest nemzetközi tornabajnokságát,[24] és a szerenkénti döntőkben valamennyi szeren első lett.[25][26]

Az 1975-ben első ízben, 12 meghívott versenyző részvételével megrendezett női tornász világkupán egyéni összetettben Ljudmila Turiscseva és Olga Korbut mögött a 3. helyen végzett,[27] gerendán Turiscseva mögött ezüstérmet szerzett.[28] Novemberben a Japánban rendezett rangos nemzetközi versenyen felemás korláton ezüstérmes lett.[29] 1975. november végén ismét első lett a Szombathelyen rendezett Asztalos János-emlékverseny egyéni összetett versenyén.[30]

1975. évi eredményei alapján a Nemzetközi Torna Szövetség által összeállított tornász világranglistán legjobb magyarként a 9. helyre került.[31]

1976 márciusában nagy küzdelemben, az utolsó szeren elért jobb pontszámával előzte meg Óvári Évát és lett ismét az összetett egyéniben Budapest nemzetközi bajnoka.[32] A szerenkénti döntőkben két első (lóugrás, műszabadgyakorlat), egy második (felemás korlát) és egy harmadik helyet (gerenda) szerzett.[33] Májusban megnyerte a magyar−román válogatott találkozó egyéni összetett versenyét,[34] és még ugyanebben a hónapban az országos bajnokságot is.[35] Az egyéni összetett mellett a szerenkénti döntőkben még két számban, lóugrásban és műszabadgyakorlatban szerezte meg a bajnoki címet, felemás korláton ezüstérmet szerzett.[36]

Magyarország képviseletében vett részt az 1976-os montreáli olimpia tornaversenyein, ahol a magyar válogatott csapatban a 4. helyen végzett. A csapatversenyen elért 9. helyezése alapján indulhatott az összetett egyéni döntőben, és két szeren, ugrásban és felemás korláton is jogot szerzett a szerenkénti döntőkben való részvételre.[37] A döntőben javított helyezésén, és végül összetettben a 7. helyen fejezte be a versenyt.[38] A szerenkénti döntőkben lóugrásban a 6. helyen végzett, felemás korláton két román versenyző, Nadia Comăneci és Teodora Ungureanu mögött a bronzérmet szerezte meg.[39]

Egervári Márta egyik eredeti eleme a felemás korláton

1976 októberében megnyerte Magyarország mesterfokú tornászbajnokságán az egyéni összetett versenyt,[40] és bajnoki címet szerzett ugrásban, felemás korláton és a műszabadgyakorlatával is, míg gerendán bronzérmet szerzett.[41] Novemberben az 1. helyen végzett a Turkuban rendezett nemzetközi versenyen,[42] decemberben a román Teodora Ungureanu mögött a második lett Milánóban.[43]

1977. március elején a II. Amerika Kupa nemzetközi tornaversenyen egyéni összetettben a 3. helyen végzett.[44] A hónap végén a Budapesti Honvéd nemzetközi versenyén az összetettben biztosan győzött Óvári Éva előtt.[45] A szerenkénti döntőkben is három első helyet szerzett: ugrásban, felemás korláton és a műszabadgyakorlatban.[46] Májusban a mesterfokú bajnokság szerenkénti döntőiben két számban, lóugrásban és műszabadgyakorlatával szerzett bajnoki címet.[47]

Az 1977. évi tornász Európa-bajnokságon lóugrásban, műszabadgyakorlatával és az egyéni összetettben is a 6. helyet szerezte meg.[48]

1977 októberében megnyerte az országos bajnokság összetett egyéni versenyét,[49] és a szerenkénti döntőkben három győzelmet aratott (ugrás, felemás korlát, talaj), csupán gerendán szorult Kanyó Éva mögött a második helyre.[50] A hónap végén a II. Világ Kupán összetettben a negyedik helyet szerezte meg,[51] a szerenkénti döntőkben ugrásban 3., felemás korláton a 4. helyen végzett.[52] Decemberben megnyerte a hagyományos Kerezsi-emlékversenyt.[53]

1978 áprilisában első helyen végzett az egyéni összetett versenyben a Magyarország−Svájc válogatott viadalon.[54]

Fegyelmi ügye és (átmeneti) visszavonulása[szerkesztés]

1978 júniusában fegyelmi eljárás indult ellene és edzője, egyben férje, Magyari László ellen. A vád szerint: 'Egervári Mária az edzéstervben rögzített nemzetközi versenyeket kihagyta, ezzel akart időt nyerni, hogy az országos bajnokságra felkészüljön. Visszavonulással fenyegetőzött, így akart előnyökhöz jutni. Több ízben megtagadta az edzéstervben rögzített edzésadag teljesítését. Ellenállást tanúsított, amikor külföldi versenyekre akarták küldeni, s kijelentette, hogy csak férjével együtt vállalja az országhatáron túli szerepléseket. Nemzetközi osztályú sportolóhoz méltatlan magatartást tanúsított, nem mutatott példát a vele együtt dolgozó fiataloknak, a nemzeti színekért kötelező különleges helytállásban. Az is bebizonyosodott, hogy egy engedély nélkül tevékenykedő pszichológus által engedte magát irányítani.[55]

A Népsport egy korábbi száma megírta az ügy (valószínű) hátterét, amely szerint egy ideje súrlódások voltak Egervári, és különösen edző-férje, valamint a válogatott nemrégiben kinevezett vezetőedzője, Bejekné Förstner Klára között. A presztízsharc Bejekné vezetőedzővé való kinevezését követően kezdődött, akit figyelmeztettek, hogy pszichológust is bevontak annak bizonyítására, hogy Egervári visszaesése a vezetőedző miatt következett be.[56]

A fegyelmi eljárás eredményeként ő és férje is írásbeli dorgálásban részesült, Egerváritól 1978 végéig minden kedvezményt és juttatást megvontak, versenyzési jogát 1978. szeptember 30-ig felfüggesztették, és nem vehetett részt a válogatott keret edzésein sem. Férjét hasonlóan dorgálásban és juttatásai megvonásában részesítették, és 1979. december 31-ig eltiltották attól, hogy nemzetközi versenyen bármilyen beosztásban részt vegyen.[55]

A fegyelmi döntést követően október 1-én Egervári versenyen kívül még részt vett a tornász csapatbajnokságon,[57] majd 1979 februárjában bejelentette sportpályafutásának befejezését.[58]

Visszatérése[szerkesztés]

1980 januárjában jelent meg a hír arról, hogy ismét edzésbe állt, és a moszkvai olimpiára való kijutást tűzte ki célul maga elé. A korábbi versenygyakorlatait ekkor már hibátlanul végrehajtotta, és versenysúlyát is visszanyerte.[59]

1980 márciusában a tornász csapatbajnokságon versenyen kívül mutatkozott be először, és két év kihagyás után a legjobb eredményt érte el a női mezőnyben.[60] Áprilisban a Nadia Comăneci által megnyert román nemzetközi tornászbajnokságon egyéni összetettben a 8. helyen végzett,[61] a mezőnyben egyedül mind a négy szeren a szerenkénti döntőbe jutott, és ugrásban az 5., felemás korláton a 3., gerendán a 7., talajon az 5. helyet érte el.[62] Májusban az országos bajnokság lóugrás szerenkénti döntőjében az első helyen végzett.[63]

Eredményei alapján bekerült az 1980-as moszkvai olimpia tornaversenyein induló magyar válogatott csapatba. Második olimpiáján csapatban az 5. helyet szerezték meg. Felemás korlát gyakorlatára 9,95 pontot kapott.[64] Egyéni összetettben a 14. helyen végzett.[65]

Az 1980 októberében rendezett Tornász Világkupán egyéni összetettben a 14. helyen végzett.[66] A novemberben rendezett magyar mesterfokú bajnokságon ugrásban és felemás korláton aranyérmes, talajon ezüst-, gerendán bronzérmet szerzett.[67]

1981 márciusában az Amerika Kupa nemzetközi versenyen az egyéni összetett versenyben a 8. helyet szerezte meg.[68] A májusban rendezett Európa-bajnokságon felemás korláton a 6. helyen végzett.[69]

Az 1981. évi országos bajnokságon ismét megnyerte az egyéni összetett versenyt,[70] és első helyen végzett az ugrás és a felemás korlát versenyszámokban is.[71] Ebben az évben a mesterfokú tornászbajnokság összetett egyéni versenyén is aranyérmet kapott.[72]

1981 novemberében bejelentette, hogy a tornász világbajnokság után visszavonul.[73] A világbajnokságon a magyar válogatott a 8. helyet szerezte meg.[74] Élversenyzői pályafutását Egervári a világbajnokságon a legkedvesebb szerén, a felemás korláton fejezte be.

Az élversenyzés befejezése után[szerkesztés]

Visszavonulása után a Budapesti Honvédnél edzőként folytatta,[75] ahol 10 éven át, 1991 májusáig foglalkozott az utánpótlással, közben edzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1992 óta Svédországban él és edzőként dolgozik második férjével, Nagy Lajossal, az FTC egykori válogatott tornászával.[7]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1974)[76]
  • A Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem arany fokozata (1976)[77]
  • Az év legjobb női tornásza (1975, 1976,[78] 1977[79])
  • Az év sportolója 3. hely (1976,[80] 1977[81])

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Torna: Hat újabb halhatatlan. Magyar Torna Szövetség, 2014. július 9. (Hozzáférés: 2016. december 19.)
  2. ↑ Olimpiai érmeseink – Egervári Márta. Magyar Olimpiai Bizottság. (Hozzáférés: 2016. december 19.)
  3. ↑ (1975. június 23.) „A Kerezsi Endre-kupa harmadszor is Magyar Zoltáné”. Népsport 31 (147), 1. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  4. ↑ (1977. október 21.) „Magyar és Egervári vezet”. Népsport 33 (250), 2. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  5. ↑ (1975. augusztus 10.) „Sportházasság”. Népsport 31 (188), 2. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  6. ↑ (1979. július 26.) „A Népsport jelenti”. Népsport 35 (175), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  7. ↑ a b Kaszás Sándor (1992. április 16.). „Egerváriékkal Svédországban − "A tenyérvédőmet még mindig őrzöm..."”. Nemzeti Sport 3 (106), 14. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  8. ↑ (1974. október 18.) „Bemutatkozás”. Népsport 30 (245), 5. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  9. ↑ (1973. október 2.) „Kezdőktől olimpiai helyezettekig”. Népsport 29 (232), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  10. ↑ (1973. október 15.) „Összetettben: Császár és B. Kiss”. Népsport 29 (243), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  11. ↑ (1973. november 5.) „Magyar Zoltán nyert”. Népsport 29 (261), 5. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  12. ↑ (1973. november 25.) „Az Asztalos János emlékverseny első napi győztesei: Petri Anna és Molnár Imre”. Népsport 29 (278), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  13. ↑ (1974. június 3.) „Eredmények − Torna”. Népsport 30 (129), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  14. ↑ (1974. június 16.) „A junioroknál Egervári, az ifjúságiaknál Fiegler”. Népsport 30 (140), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  15. ↑ (1974. június 17.) „A szerek bajnokait avatták”. Népsport 30 (141), 5. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  16. ↑ (1974. október 24.) „Női csapatunk bronzérmes!”. Népsport 30 (250), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  17. ↑ (1974. december 2.) „Szertorna, modern gimnasztika és sportakrobatika”. Népsport 30 (283), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  18. ↑ (1974. december 9.) „Torna”. Népsport 30 (289), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  19. ↑ (1975. május 5.) „Comaneci három, Kim egy aranyérem”. Népsport 31 (105), 1. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  20. ↑ (1975. május 7.) „Skieni pillanatok”. Népsport 31 (106), 2. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  21. ↑ (1975. június 23.) „Harmadszor is Magyaré a Kerezsi Endre Kupa”. Népsport 31 (147), 5. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  22. ↑ (1975. augusztus 1.) „Helyszíni szemle”. Népsport 31 (180), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  23. ↑ (1975. augusztus 3.) „Sportvilág − Montrealban”. Népsport 31 (182), 8. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  24. ↑ (1975. október 19.) „Budapest nemzetközi tornászbajnokai: Magyar Zoltán és Egervári Márta”. Népsport 31 (247), 1, 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  25. ↑ (1975. október 20.) „Egervári Márta négy, Magyar Zoltán három szeren győzött a döntőben”. Népsport 31 (248), 1, 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  26. ↑ (1975. október 21.) „A győztes”. Képes Sport 22 (42), 32. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  27. ↑ (1975. október 30.) „Turiscseváé a Világ Kupa”. Népsport 31 (256), 1, 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  28. ↑ (1975. október 31.) „Magyar Zoltán aranyérmes, Egervári Márta második Londonban”. Népsport 31 (257), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  29. ↑ (1975. november 24.) „Magyar és Egervári sikere Japánban”. Népsport 31 (277), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  30. ↑ (1975. november 30.) „Torna”. Népsport 31 (282), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  31. ↑ (1976. január 21.) „Előkelő helyezések az 1975. évi tornász-világranglistán”. Népsport 32 (17), 2. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  32. ↑ (1976. március 28.) „Budapest nemzetközi bajnokai”. Népsport 32 (75), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  33. ↑ (1976. március 29.) „Világszínvonalú döntők Budapest nemzetközi bajnokságán”. Népsport 32 (76), 5. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  34. ↑ (1976. május 17.) „Nagyarányú győzelem Románia ellen”. Népsport 32 (117), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  35. ↑ (1976. május 23.) „Egervári Márta és Molnár Imre győzött”. Népsport 32 (122), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  36. ↑ (1976. május 24.) „Színvonalas döntők a Körcsarnokban”. Népsport 32 (123), 1, 5. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  37. ↑ (1976. július 21.) „Női tornászcsapatunk negyedik − Egervári két szeren a döntőben”. Népsport 32 (173), 1−2. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  38. ↑ (1976. július 23.) „Biztosan nyert a két esélyes”. Népsport 32 (175), 2. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  39. ↑ (1976. július 24.) „Az első magyar tornászérem”. Népsport 32 (176), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  40. ↑ (1976. október 23.) „Vastaps Egervári Mártának”. Népsport 32 (255), 1, 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  41. ↑ (1976. október 25.) „Színvonalas döntők a mesterfokú bajnokságon”. Népsport 32 (257), 1, 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  42. ↑ (1976. december 1.) „Torna”. Népsport 32 (288), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  43. ↑ (1976. december 10.) „Egervári második lett Milánóban”. Népsport 32 (296), 5. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  44. ↑ (1977. március 16.) „Egervári holtversenyben harmadik”. Népsport 33 (63), 6. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  45. ↑ (1977. március 27.) „Egervári biztosan győzött”. Népsport 33 (73), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  46. ↑ (1977. március 28.) „Magyar és japán sikerek a Honvéd nemzetközi versenyén”. Népsport 33 (74), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  47. ↑ (1977. május 2.) „Donáth minden szeren, Egervári kettőn győzött”. Népsport 33 (104), 5. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  48. ↑ (1977. május 15.) „Szovjet fölény a zárónapon”. Népsport 33 (115), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  49. ↑ (1977. október 23.) „Magyar három tized különbséggel előzte meg Kovácsot”. Népsport 33 (252), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  50. ↑ (1977. október 24.) „Egervári és Donáth 3-3 szeren győzött”. Népsport 33 (253), 5. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  51. ↑ (1977. október 30.) „Filatova győzött”. Népsport 33 (258), 2. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  52. ↑ (1977. október 31.) „Szovet nap Ovideóban − Egervári ugrásban bronzérmes”. Népsport 33 (259), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  53. ↑ (1977. december 5.) „Torna”. Népsport 33 (289), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  54. ↑ (1978. április 30.) „Biztos győzelem Svájc ellen”. Népsport 34 (102), 2. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  55. ↑ a b (1978. június 14.) „Fegyelmi döntés”. Népsport 34 (142), 8. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  56. ↑ (1978. június 1.) „Az Egervári-ügy”. Népsport 34 (129), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  57. ↑ (1978. október 2.) „A Bp. Vasas Izzó és a Békéscsabai Előre Spartacus vezet”. Népsport 34 (239), 2. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  58. ↑ (1979. február 4.) „A Népsport jelenti”. Népsport 35 (29), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  59. ↑ Pilhál György (1980. január 12.). „"Egér" visszatért”. Népsport 36 (9), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  60. ↑ (1980. március 24.) „Az első fordulót a Vasas Izzó és a KSI nyerte”. Népsport 36 (71), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  61. ↑ (1980. április 21.) „Comaneci csúcsformában”. Népsport 36 (94), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  62. ↑ (1980. április 23.) „Torna”. Népsport 36 (95), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  63. ↑ (1980. május 19.) „Flander és Vámos napja”. Népsport 36 (117), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  64. ↑ (1980. július 24.) „Egervári remekelt”. Népsport 36 (176), 3. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  65. ↑ (1980. július 25.) „Öt tízes”. Népsport 36 (177), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  66. ↑ (1980. október 27.) „Tornász Világ Kupa − Zaharova ismételt”. Népsport 36 (260), 1. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  67. ↑ (1980. november 24.) „Donáth három szeren első”. Népsport 36 (283), 2. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  68. ↑ (1981. március 25.) „Egervári az egyéni döntőben”. Népsport 37 (71), 8. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  69. ↑ (1981. május 4.) „Gnauck aratott − 3 arany”. Népsport 37 (104), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  70. ↑ (1981. június 21.) „Összetett bajnokok: Egervári Márta és Donáth Ferenc”. Népsport 37 (145), 9. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  71. ↑ (1981. június 22.) „Donáth minden szeren első”. Népsport 37 (146), 9. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  72. ↑ (1981. november 1.) „Egervári és Guczoghy a mesterfokú bajnok”. Népsport 37 (259), 8. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  73. ↑ Boda Ildikó (1981. november 14.). „VB előtt: Két "mester" a Bp. Honvédból”. Népsport 37 (269), 9. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  74. ↑ (1981. november 27.) „Női csapatban is szovjet siker”. Népsport 37 (280), 5. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  75. ↑ Boda Ildikó (1982. július 4.). „Foghíjak nélkül”. Népsport 38 (160), 6. o. (Hozzáférés: 2016. december 21.)  
  76. ↑ (1974. november 20.) „A női tornászcsapatbajnok: a Bp. Spartacus”. Népsport 30 (272), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  77. ↑ (1976. augusztus 7.) „Kitüntették az olimpikonokat”. Somogyi Néplap 32 (186), 6. o. (Hozzáférés: 2016. december 19.)  
  78. ↑ (1976. december 17.) „1976 legjobb magyar sportolói”. Népsport 32 (302), 4. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  79. ↑ (1977. december 16.) „Az év legjobbjai”. Népsport 33 (298), 7. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  80. ↑ (1976. december 25.) „Tordasi Ildikó, Németh Miklós és a vízilabda-válogatott”. Népsport 32 (309), 1. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  
  81. ↑ (1976. december 25.) „1977 legjobbjai: Ambrus Mariann, Gerevich Pál és a vízilabda-válogatott”. Népsport 33 (306), 1. o. (Hozzáférés: 2016. december 20.)  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Egervári_Márta&oldid=24493699”