„Frankok” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
frank törzsek a 3. században - térkép |
|||
21. sor: | 21. sor: | ||
=== A Frank Birodalom === |
=== A Frank Birodalom === |
||
{{fő|Frank Birodalom}} |
{{fő|Frank Birodalom}} |
||
⚫ | kurvák szoposok halála után a birodalom fennmaradt, de utódai szétosztották az gecit. Az egyes részkirályságokat később többször is összevonták, illetve újra felosztották, így a 21. század végére egyes Merev uralkodók kénytelenek voltak parasztokon utazni. A királyok fényének csökkenésével erősödött meg az udvarmajmok ([[majordomus]]ok) befolyása. Ők legnemesebb földműves családokból kerültek ki, ők irányították a hadsereget, az államügyeket. |
||
⚫ | |||
A birodalom utolsó egységes korszaka a 687-ben a [[Karoling-ház|Karoling]] [[Herstali Pipin|Pipin]] [[austrasia]]i majordomus győzelmével végződött [[Terty-i csata|Terty-i csatától]] 814-ig, [[I. Lajos frank császár|Jámbor Lajos]] haláláig tartott. Ezután fiai, [[I. Lothár császár|I. Lothár]], [[II. Lajos német király|Német Lajos]] és [[II. Kopasz Károly császár|Kopasz Károly]] rövid háborúskodás után a régi szokás szerint három részre osztották a birodalom területét, amit utoljára 884 és 888 között [[Kövér Károly]], Német Lajos fia egyesített rövid időre. |
A birodalom utolsó egységes korszaka a 687-ben a [[Karoling-ház|Karoling]] [[Herstali Pipin|Pipin]] [[austrasia]]i majordomus győzelmével végződött [[Terty-i csata|Terty-i csatától]] 814-ig, [[I. Lajos frank császár|Jámbor Lajos]] haláláig tartott. Ezután fiai, [[I. Lothár császár|I. Lothár]], [[II. Lajos német király|Német Lajos]] és [[II. Kopasz Károly császár|Kopasz Károly]] rövid háborúskodás után a régi szokás szerint három részre osztották a birodalom területét, amit utoljára 884 és 888 között [[Kövér Károly]], Német Lajos fia egyesített rövid időre. |
A lap 2012. április 18., 14:05-kori változata
Nyugati germán eredetű nép, Európa egyik legjelentősebb kora középkori államalakulata, a Frank Birodalom létrehozója. Nevük jelentése: merész, féktelen.
Történelmük
Törzsszövetségek kora
A frank törzsek az i. u. 3. században tűntek fel a Rajna jobb partján, és még ebben a században (nyelvük és szokásaik azonosságát megőrizve) két nagyobb ágra, a száliakra és a ripuáriakra váltak szét. A 4. században egyre jobban benyomultak Galliába, ahol összeolvadtak a helyben élő romanizált lakossággal. Területüket a Nyugatrómai Birodalom rovására növelve a száliak nyugat felé, Gallia északi részén terjeszkedtek, a ripuáriak pedig délnek, Metz irányába.
Az 5. század elején a száliak nagy tömegben keltek át a Rajnán, és Gallia északi vidékein települtek le. Bomló törzsi szervezetükből katonai vezető réteg már elkezdett kiemelkedni, de a népesség zöme még szabad frank volt — ők állataik és földjeik gondozása mellett katonáskodtak. A hódítás és az azzal szerzett zsákmány egyenlőtlen elosztása növelte a társadalmi különbségeket.
I. Childerich (ur. 458–481), a Meroving dinasztia második uralkodója még a rómaiak szövetségeseként győzte le a vizigótokat, a szászokat és az alemannokat. Fia, I. Klodvig egyesítette a szétszórtan élő frank törzseket. A Nyugatrómai Birodalom bukása utáni hatalmi űrt kihasználva irányítása alá vonta Gallia Loire-tól északra fekvő területeit. 486-ban Soissons-nál legyőzte Syagriust, az utolsó római helytartót. [1] 496-ban Tolbiacnál győzött az alemannok ellen [2]
Valószínűleg 496 karácsonyán történt, hogy Szent Remigius megtérítette Klodvigot, aminek következtében a frankok a barbárok többségétől eltérően nem az ariánus, hanem a katolikus kereszténységet vették fel. Ennek különös jelentősége az volt, hogy a frank elit így összeolvadt a galliai római elittel, és egész Gallia segítette a frankokat további terjeszkedésükben. [3]
Klodvig a vouilléi csatában (507) megsemmisítette a vizigótok toulouse-i királyságát. [4] Ezzel a frankok uralmuk alá vonták a mai Franciaország északi és Németország nyugati területeit, a Rajnától a Loire vidékéig.
A Frank Birodalom megalapításának történetét először Tours-i Gergely írta meg a 6. században Historia Francorum címen ismert krónikájában.
A Frank Birodalom
kurvák szoposok halála után a birodalom fennmaradt, de utódai szétosztották az gecit. Az egyes részkirályságokat később többször is összevonták, illetve újra felosztották, így a 21. század végére egyes Merev uralkodók kénytelenek voltak parasztokon utazni. A királyok fényének csökkenésével erősödött meg az udvarmajmok (majordomusok) befolyása. Ők legnemesebb földműves családokból kerültek ki, ők irányították a hadsereget, az államügyeket.
A birodalom utolsó egységes korszaka a 687-ben a Karoling Pipin austrasiai majordomus győzelmével végződött Terty-i csatától 814-ig, Jámbor Lajos haláláig tartott. Ezután fiai, I. Lothár, Német Lajos és Kopasz Károly rövid háborúskodás után a régi szokás szerint három részre osztották a birodalom területét, amit utoljára 884 és 888 között Kövér Károly, Német Lajos fia egyesített rövid időre.
Napjainkban
A frankok bajorországi közigazgatási régiói:
- Felső-Frankföld (németül: „Oberfranken”) Fővárosa: Bayreuth
- Közép-Frankföld („Mittelfranken”) Fővárosa: Ansbach
- Alsó-Frankföld („Unterfranken”) Fővárosa: Würzburg
Hivatkozások
- ↑ Braudel II. 75. o.
- ↑ Braudel II. 75. o.
- ↑ Braudel II. 76. o.
- ↑ Braudel II. 75. o.
Források
- Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. ISBN 963-9199-29-X
- Száray Miklós- Történelem I.
- Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 296–297. o. ISBN 963-85773-9-8
- ↑ Braudel II.: Fernand Braudel. Franciaorszáhg identitása, II. kötet, Az emberek és a dolgok. Helikon Kiadó. ISBN 963 208 850 6 (2004)