„Szúrós luc” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a linkjav. AWB |
|||
| 6. sor: | 6. sor: | ||
| regnum = [[Növények]] ''(Plantae)'' |
| regnum = [[Növények]] ''(Plantae)'' |
||
| divisio = [[Toboztermők]] ''(Pinophyta)'' |
| divisio = [[Toboztermők]] ''(Pinophyta)'' |
||
| classis = [[ |
| classis = [[Tűlevelűek]] ''(Pinopsida)'' |
||
| ordo = [[ |
| ordo = [[Fenyőalakúak]] ''(Pinales)'' |
||
| familia = [[Fenyőfélék]] ''(Pinaceae)'' |
| familia = [[Fenyőfélék]] ''(Pinaceae)'' |
||
| genus = [[Lucfenyő]] ''(Picea)'' |
| genus = [[Lucfenyő]] ''(Picea)'' |
||
| 63. sor: | 63. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Szuros luc}} |
{{DEFAULTSORT:Szuros luc}} |
||
[[Kategória:Lucok]] |
[[Kategória:Lucok]] |
||
[[Kategória:Növényfajok]] |
[[Kategória:Növényfajok]] |
||
A lap 2012. február 5., 23:31-kori változata
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Ezüstfenyő (Picea pungens 'Glauca')
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       IUCN2.3 | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Picea pungens Engelm. | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szúrós luc témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szúrós luc témájú médiaállományokat és Szúrós luc témájú kategóriát. |
A szúrós luc (Picea pungens) a fenyőfélék (Pinaceae) családjának lucfenyő nemzetségébe tartozó növényfaj. Európában homokos területek fásítására használják, de parkokban, kerti díszfaként is a legismertebb észak-amerikai fenyőfélékhez tartozik. Kékeszöld levelű, vastag viaszréteggel bíró változatát díszfának, karácsonyfának termesztik ezüstfenyő néven.
Elterjedése
Észak-Amerika nyugati részén őshonos, ahol kék lucnak nevezik, Délkelet-Idahótól és Délnyugat-Wyomingtól Utah és Colorado államokon keresztül délre Arizonáig és Új-Mexikó államig megtalálható. 1750-3000 méteres magasságig felhatol, bár a sziklás-hegységi szürke luctól (Picea engelmannii) eltérően nem éri el az alhavasi öv határát, a felső fahatárt. Leggyakrabban völgyekben, vízfolyások mentén található meg, ahol a talaj nedvességszintje magasabb, mint amit a terület alacsony csapadékmennyiség indokolna.[1][2]
Ma már tisztán szúrós luc alkotta fenyvesek nem léteznek.
Jellemzői
Középméretű, örökzöld fa, 25-30, nagyon ritkán 46 méter magasra nő meg, törzsátmérője mintegy másfél méterig terjedhet. Szabályos, széles, kúp formájú koronát növeszt igen sok ággal, a korona alakja a fa korosodásával hengeresebbé válik. A nagyobb ágak vízszintesek, az idősebb példányokon a talaj közeli ágak azonban enyhén lefelé csüngenek.
A kéreg vékony, barnásvörös vagy barnásszürke, 5–10 cm-es pikkelyekben durván hámlik. A fiatal ágak sárgásbarnák vagy csaknem fehérek, szinte szőrtelenek. A keskeny-tojásdad, kb. 6 cm-es rügyeken sok lándzsaszerű rügypikkely található. A tűlevelek a hajtásokon körkörösen, a csúcson csomókat alkotva helyezkednek el. Hosszuk 1,5–3 cm, igen merevek, szúrósak, több csík húzódik végig rajtuk gázcserenyílásokkal, négyélűek (a találkozásnál rombusz formával), csúcsuk élesen kihegyezett.[1][2][3] Színük a ritka teljesen zöldtől a szürkészöldön át a kékeszöldig terjed; a vad populációkban többnyire kékeszöld, ritkán egészen zöld, de fáról fára igen különböző lehet, míg a kultúrváltozatok leggyakrabban kékes- vagy hamvas szürkészöld színűek.
A kissé meggörbült termős tobozok fiatalon barnás-bíbor színűek, éréskor szürkésbarnák; lelógóak, karcsú hengeres formájúak, hosszuk 6–11 cm, zárt állapotban 2 cm, kinyílva 4 cm szélesek. A lazán elhelyezkedő, papírszerű, 20–24 mm hosszú tobozpikkelyek szegélye hullámos, a csúcsnál finoman fogazott. A megporzás után 5-7 hónappal érnek meg. A magok 3–4 mm hosszúak, karcsú, 10–13 mm hosszú szürkésbarna szárnnyal vannak ellátva.[1][2]
A szúrós luc általában nem képez hibrideket más lucfajokkal, kivéve nagyon ritkán a Picea engelmanniival.[2]
Változatai
Európai kertekben, arborétumokban a zöldebb törzsalak igen ritkán található meg, míg a feltűnő, kékes-ezüstös tűlevelekkel rendelkező színváltozat széles körben elterjedt. Ezt a kertészetben 'Glauca'-nak nevezik.[4]
- Picea pungens 'Glauca' ez tiszta hülyeség..-.-"
- Picea pungens 'Globosa'
- Picea pungens 'Hoopsii'
- Picea pungens 'Hoto'
- Picea pungens 'Iseli Fastigiata'
- Picea pungens 'Koster'
- Picea pungens 'Oldenburg'
- Picea pungens 'Thomsen'
Kártevői
A többi lucfenyőhöz hasonlóan gyakran a gubacstetű támadja meg.
Külső hivatkozások
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. augusztus 30.)
Források
- Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Ford. Dani Tivadar, illusztrálta Hans Held. Budapest: M-Érték Kiadó Kft. 2006. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 ISSN 1219-3178
- Terra Alapítvány
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Picea_pungens című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ a b c Farjon, A. (1990). Pinaceae. Drawings and Descriptions of the Genera. Koeltz Scientific Books ISBN 3-87429-298-3.
- ↑ a b c d Flora of North America: Picea pungens
- ↑ Gymnosperm Database: Picea pungens
- ↑ Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Ford. Dani Tivadar, illusztrálta Hans Held. Budapest: M-Érték Kiadó Kft. 2006. 34. o. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 ISSN 1219-3178