„Bölcs Náthán” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Parabola –> parabola (irodalom)
9. sor: 9. sor:
| kiadás dátuma = 1779
| kiadás dátuma = 1779
}}
}}
'''Bölcs Náthán''' ''[[német nyelv|németül]] Nathan der Weise)'' a címe és címszereplője [[Gotthold Ephraim Lessing]] ötfelvonásos drámai költeményének, amely [[1779]]-ben jelent meg és első ízben [[1783]]. [[április 14.|április 14]]-én mutattak be [[Berlin]]ben. A mű központi témája a vallási tolerancia, amely legszembetűnőbben a harmadik felvonásban elhangzó [[parabola|parabolában]] mutatkozik meg. Ez a parabola már [[Giovanni Boccaccio]] ''[[Dekameron]]''-jában is megtalálható. A három megkülönböztethetetlen gyűrűről szóló történet legkorábbi ismert előfordulása [[1100]]-ra tehető, valószínűleg az [[ibériai-félsziget]]en élő [[szefárdok|szefárd zsidóktól]] származik. [[Szerb Antal]] szerint „ez a drámai költemény a [[Felvilágosodás]] <!-- ne javítsd kisbetűre, Szerb Antal akarattal írta így --> szellemének, a vallási türelemnek, fajták közötti megértésnek, magasabb emberiességnek költői kifejezése.”<ref name="Szerb">{{cite book | title = A világirodalom története | id = ISBN 963-14-1484-1 | pages = 395 | last = Szerb | first = Antal | publisher = Magvető Könyvkiadó | location = Budapest }}</ref>
'''Bölcs Náthán''' ''[[német nyelv|németül]] Nathan der Weise)'' a címe és címszereplője [[Gotthold Ephraim Lessing]] ötfelvonásos drámai költeményének, amely [[1779]]-ben jelent meg és első ízben [[1783]]. [[április 14.|április 14]]-én mutattak be [[Berlin]]ben. A mű központi témája a vallási tolerancia, amely legszembetűnőbben a harmadik felvonásban elhangzó [[parabola (irodalom)|parabolában]] mutatkozik meg. Ez a parabola már [[Giovanni Boccaccio]] ''[[Dekameron]]''-jában is megtalálható. A három megkülönböztethetetlen gyűrűről szóló történet legkorábbi ismert előfordulása [[1100]]-ra tehető, valószínűleg az [[ibériai-félsziget]]en élő [[szefárdok|szefárd zsidóktól]] származik. [[Szerb Antal]] szerint „ez a drámai költemény a [[Felvilágosodás]] <!-- ne javítsd kisbetűre, Szerb Antal akarattal írta így --> szellemének, a vallási türelemnek, fajták közötti megértésnek, magasabb emberiességnek költői kifejezése.”<ref name="Szerb">{{cite book | title = A világirodalom története | id = ISBN 963-14-1484-1 | pages = 395 | last = Szerb | first = Antal | publisher = Magvető Könyvkiadó | location = Budapest }}</ref>


A ''Bölcs Náthán'' Lessing utolsó műve. A hátterében az a vita áll, amelyet Lessing a [[hamburg]]i vezető lelkésszel, [[Johann Melchior Goeze|Johann Melchior Goezével]] folytatott és amely odáig fajult, hogy a szerzőt részleges publikációs tilalom fenyegette. A vita következtében Lessing a [[deizmus]]sal kapcsolatos nézeteit ebben a drámában fejezte ki. A téma mindazonáltal már korábban, dokumentálhatóan legalább 1750 óta foglalkoztatta.
A ''Bölcs Náthán'' Lessing utolsó műve. A hátterében az a vita áll, amelyet Lessing a [[hamburg]]i vezető lelkésszel, [[Johann Melchior Goeze|Johann Melchior Goezével]] folytatott és amely odáig fajult, hogy a szerzőt részleges publikációs tilalom fenyegette. A vita következtében Lessing a [[deizmus]]sal kapcsolatos nézeteit ebben a drámában fejezte ki. A téma mindazonáltal már korábban, dokumentálhatóan legalább 1750 óta foglalkoztatta.

A lap 2011. december 14., 21:48-kori változata

Bölcs Náthán
SzerzőGotthold Ephraim Lessing
Eredeti címNathan der Weise
Ország Németország
Nyelvnémet
Műfajdráma
Kiadás
Kiadás dátuma1779
FordítóLator László
A Wikimédia Commons tartalmaz Bölcs Náthán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bölcs Náthán németül Nathan der Weise) a címe és címszereplője Gotthold Ephraim Lessing ötfelvonásos drámai költeményének, amely 1779-ben jelent meg és első ízben 1783. április 14-én mutattak be Berlinben. A mű központi témája a vallási tolerancia, amely legszembetűnőbben a harmadik felvonásban elhangzó parabolában mutatkozik meg. Ez a parabola már Giovanni Boccaccio Dekameron-jában is megtalálható. A három megkülönböztethetetlen gyűrűről szóló történet legkorábbi ismert előfordulása 1100-ra tehető, valószínűleg az ibériai-félszigeten élő szefárd zsidóktól származik. Szerb Antal szerint „ez a drámai költemény a Felvilágosodás szellemének, a vallási türelemnek, fajták közötti megértésnek, magasabb emberiességnek költői kifejezése.”[1]

A Bölcs Náthán Lessing utolsó műve. A hátterében az a vita áll, amelyet Lessing a hamburgi vezető lelkésszel, Johann Melchior Goezével folytatott és amely odáig fajult, hogy a szerzőt részleges publikációs tilalom fenyegette. A vita következtében Lessing a deizmussal kapcsolatos nézeteit ebben a drámában fejezte ki. A téma mindazonáltal már korábban, dokumentálhatóan legalább 1750 óta foglalkoztatta.

Bölcs Náthán alakjában Lessing barátjának, Moses Mendelssohnnak, a zsidó felvilágosodás megalapozójának állított irodalmi emléket, „de ha korában a zsidók nyomják el a keresztényeket, bizonyára egy bölcs keresztény lesz a darab hőse; mert nem a zsidót, hanem az embert védi, akit embertársai embernél kevesebbnek tekintenek.”[1]

Formai jegyek

A mű felépítése megfelel a klasszikus görög dráma szabályainak. Ehhez a következő elemek tartoznak:

  • anagnorisis (a hősök felismerése)
  • enjambement (az egyik verssorban kezdődő mondat tovább folytatódik a következő sorban)
  • stichomythia (két szereplő verssoronként váltakozó párbeszéde)
  • szónoki kérdések
  • minimális cselekmény
  • kevés rendezői utasítás

Lessing blank verse formában írta a drámai költeményt; ő honosította meg ezt az angol eredetű versformát a német irodalomban. A mű öt felvonásra, azon belül jelenetekre tagolódik.

A Bölcs Náthán egyaránt tartalmaz tragikus és vígjátéki elemeket, de sem tragédiának, sem vígjátéknak nem nevezhető.

Cselekmény

A történet a harmadik keresztes hadjárat idejében játszódik, egy jeruzsálemi fegyverszünet során. Amikor a zsidó Náthán hazaér üzleti útjáról megtudja, hogy nevelt lányát, Rechát egy templomos lovag mentette ki a tűzvészből. A lovag a saját életét a muszlim uralkodónak, Szaladinnak köszönheti: egyedül neki kegyelmezett meg húsz fogoly közül, mivel Szaladint eltűnt öccsére emlékeztette. Náthán meggyőzi a templomos lovagot, hogy látogassa meg őket, hogy a lánya köszönetet mondhasson.

Szaladin pénzügyi gondjai miatt magához hívatja Náthánt. Közben próbára teszi Náthán bölcsességét és megkérdezi tőle, melyik az igaz vallás. Náthán a gyűrűkről szóló parabolával válaszol. Szaladin hamar rájön, hogy a történet a három monoteista vallás egyenértékűségét fejezi ki. A történet hatása alatt megkéri Náthánt, hogy legyenek barátok. Öröme fokozódik, amikor Náthán kölcsönt ajánl neki, anélkül, hogy kérnie kellett volna.

A templomos lovag beleszeret Rechába és feleségül szeretné venni. Amikor Náthán keresztény gazdasszonyától megtudja, hogy Recha keresztény szülők gyermeke és Náthán csak örökbe fogadta, a jeruzsálemi pátriárkához fordul, mivel Náthán elég tartózkodóan reagál a házasság gondolatára. A templomos lovag ugyan csak feltételesen adja elő történetét, de a pátriárka azonnal kerestetni kezdi a zsidót.

Az egyik szerzetes jegyzékéből végül kiderül, hogy a zsidó által felnevelt Recha és a keresztény templomos lovag testvérek, és mindketten Szaladin öccsének gyermekei. Így tehát mindkettőjüknek a muszlim Szaladin a nagybátyja, ami ismét csak a vallások rokonságát jelképezi.

Forrás és hivatkozások

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nathan der Weise című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  1. a b Szerb, Antal. A világirodalom története. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 395. o.. ISBN 963-14-1484-1 

Külső hivatkozások