Blank verse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A blank verse (IPA: /blæŋk vɜːs/) angol eredetű versforma, használata idővel a drámákra korlátozódott.[1] Eredetileg 10-11 szótagos sor volt, hangsúlyváltakozással (a páros szótagok hangsúlyával) 5 hangsúlyos íz alkotta. Shakespeare terjesztette el a drámairodalomban, az általa alkalmazott ritmus már jambikus forma, 10-es vagy 11-es szótagszámú sorokkal, rím nélkül. A kifejezés jelentése: "tompa" vers.

Az első ismert blank verse angol nyelven Henry Howard[2] költőtől származik 1554 környékéről. Valószínűleg az ókori latin költészet inspirálta, mivel ők nem használtak rímet (ahogy az ókori görögök sem). Christopher Marlowe használta először ezt a versformát az angol drámában I. Erzsébet angol királynő és I. Jakab korában. Legtöbbet William Shakespeare és John Milton használta a blank verse-t. Milton után kiment a divatból. A romantikus angol költők, mint William Wordsworth, Percy Bysshe Shelley, és John Keats felélesztették a versformát. Még később Alfred Tennyson is előszeretettel használta. Blank verse-ben íródtak Az ember tragádiájának egyes részei is.

Példák[szerkesztés]

Shakespeare: Julius Caesar

"Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni,
A rossz, mit ember tesz, túléli őt,
A jó gyakorta sírba száll vele…"

Katona József: Bánk bán

"a pártütés kiáltoz, a szerelmem
tartóztat. - Énrám bíz a szunnyadó…"

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Joseph Berg Esenwein, Mary Eleanor Roberts, The art of versification, The Home Correspondence School, Springfield, 1920, 133-139
  2. https://www.britannica.com/biography/Henry-Howard-Earl-of-Surrey