Erdei cserebogár

Erdei cserebogár
Hím erdei cserebogarak
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Bogarak (Coleoptera) Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga) Alrendág: Scarabaeiformia Család: Ganajtúrófélék (Scarabaeidae) Alcsalád: Cserebogárformák (Melolonthinae) Nem: Melolontha Faj: M. hippocastani
Tudományos név
Melolontha hippocastani (Fabricius, 1801)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erdei cserebogár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei cserebogár témájú médiaállományokat és Erdei cserebogár témájú kategóriát.

Az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése

Az erdei cserebogár Közép-Európa keleti részén él. Általában szigetszerű foltokban fordul elő. Nálunk mindenfelé elterjedt.

Megjelenése

Az erdei cserebogár körülbelül 2,5 centiméter hosszúságával kisebb, mint közeli rokona, a hozzá nagyon hasonló májusi cserebogár. Az erdei cserebogár farfedője (az utolsó potrohgyűrű kemény hátlemeze) rövid, háromszög alakú, nyúlványa kicsi, csúcsa gombszerűen kiszélesedik, előtora többnyire vörös. A tor alsó része barnás, gyengén szőrös. A szárnyfedők világosabbak és kevésbé bordázottak.

Életmódja

Az erdei cserebogár, a napfényes erdők és erdőszélek lakója.

Szaporodása

A májusi cserebogárhoz hasonlóan párosodás előtt a bogaraknak táplálékot kell magukhoz venniük. Ez az ürülékképzéssel van összefüggésben, amely a pajorok beoltásához szükséges; azok belében ugyanis szimbiotikus mikroorganizmusok találhatók, amelyek a táplálékul szolgáló gyökerek cellulózrostjait és egyéb anyagait feltárják számukra. A nőstény párzás után beássa magát a földbe, és petéit lerakva elpusztul.

Forrás

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6