Májusi cserebogár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Májusi cserebogár
Repülni készül
Repülni készül
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Scarabaeiformia
Család: Ganajtúrófélék (Scarabaeidae)
Alcsalád: Cserebogárformák (Melolonthinae)
Nemzetség: Melolonthini
Nem: Melolontha
Fabricius, 1775
Faj: M. melolontha
Tudományos név
Melolontha melolontha
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
  • Scarabaeus melolontha Linnaeus, 1758
  • Melolontha albida Mulsant, 1842
  • Melolontha albida Redtenbacher, 1849
  • Melolontha colpopyga Petz, 1905
  • Melolontha melolontha amblypyga Lomnicky, 1923
  • Melolontha nigritarsis Pfanneberg, 1905
  • Melolontha redtenbacheri Dallatorre, 1912
  • Melolontha vulgaris Fabricius, 1775
  • Melolontha vulgaris asiatica Brenske, 1900
  • Melolontha vulgaris bioculatus Papp, 1943
  • Melolontha vulgaris bipunctatus Papp, 1943
  • Melolontha vulgaris discicollis Mulsant, 1842
  • Melolontha vulgaris femoralis Kraatz, 1885
  • Melolontha vulgaris funesta Westhoff, 1884
  • Melolontha vulgaris humeralis Westhoff, 1884
  • Melolontha vulgaris luctuosa Westhoff, 1884
  • Melolontha vulgaris lugubris Mulsant, 1842
  • Melolontha vulgaris marginata Kraatz, 1888
  • Melolontha vulgaris melanopus Westhoff, 1884
  • Melolontha vulgaris nigra Kellner, 1876
  • Melolontha vulgaris nigroapicalis Papp, 1943
  • Melolontha vulgaris nigromarginalis Papp, 1943
  • Melolontha vulgaris nigropygidialis Papp, 1943
  • Melolontha vulgaris obscuripes Westhoff, 1884
  • Melolontha vulgaris ruficeps Kraatz, 1885
  • Melolontha vulgaris ruficollis Mulsant, 1842
  • Melolontha vulgaris scapularis Westhoff, 1884
  • Melolontha vulgaris unicolor Papp, 1943
  • Melolontha vulgaris unipunctatus Papp, 1943
  • Melolontha vulkgaris pulcherrima Dallatorre, 1879
  • Scarabaeus majalis Moll, 1785
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Májusi cserebogár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Májusi cserebogár témájú médiaállományokat és Májusi cserebogár témájú kategóriát.

A májusi cserebogár (Melolontha melolontha) egy viszonylag gyakori európai bogárfaj, egyben a Kárpát-medence legnagyobb mezőgazdasági jelentőségű cserebogárfaja.

A Melolontha bogárnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

Főleg európai előfordulású cserebogár, azonban Törökországban és Nyugat-Oroszországban is vannak állományai.

Megjelenése[szerkesztés]

Az imágó 23–30 milliméter hosszú. A fej, az előtor és a potroh szürkésfekete, a szárnyfedők barnák. A potrohszelvények oldalán háromszög alakú világos foltok láthatóak, a szárnyfedőket ritkás fehér szőrzet fedi. A farfedő hosszú nyúlványban végződik. Májusi cserebogarat májustól június végéig lehet látni.

A cserebogár lárvája, a 4–5 centiméteresre is megnövő pajor piszkosfehér színű, hátsó része felé sötétedik és vastagszik. Lábai a test elején, a barna fej közelében vannak. Rágói erősek.

Életciklusa[szerkesztés]

Pajor és bábja

A májusi cserebogár teljes átalakulással fejlődik ki – a Kárpát-medencében 3, hidegebb vidékeken 4 év alatt. Ennek megfelelően hazánkban háromévenként, április–májusban tömegesen rajzik.

A megtermékenyített nőstény kevésbé árnyékolt, növényekkel sűrűn benőtt, fagymentes helyekre tojik 2-3 alkalommal; egy-egy csomóba 20–30 tojást rak. A tojások a talajnedvesség hatására duzzadnak meg, fejlődnek ki. A lárvák 30–50 nap múlva kelnek ki, többnyire június végétől. Először a tojásrakás évében, a nyár végén vedlenek, másodjára a következő nyár elején Meleg és szélcsendes estéken bogarak zümmögve rajzanak a fák körül ekkor van a párkeresés.

A lárvák talajban vízszintesen és függőlegesen is sokat mozognak:

  • a fiatal lárvák humuszevők;
  • az idősebbek polifág gyökérkártevők.

A legkárosabb az idős lárva. A lárva fejlődésének üteme függ a hőmérséklettől, a humusztartalomtól és a talajnedvességtől. Két telet tölt lárva alakban; gyakran 1 m mélyen. A lárva kora a fejtok méretéből állapítható meg (első év: 2–3 mm; második év: 3,5–5 mm; harmadik év: 6-7,5 mm). A harmadik év nyarának közepén bábozódik nagyjából egy ásónyomnyi mélyen. A bábbölcsőben kialakult szabad bábból őszre fejlődik ki az imágó – ez azonban nem jön a felszínre, hanem a talajban telel át. A nőstények száma a rajzás vége felé mind kisebb lesz, mert a petelerakás után kimerülvén, elpusztulnak a földben. Közben a fák körül is már csak egyes hímek röpködnek, mert ezek is vagy végelgyengülésben vagy számos ellenségüktől megdézsmálva pusztulnak el. A kifejlődött pajor többnyire a harmadik, melegebb vidékeken már a második évben kis üreget váj magának a földben, ezt szépen kisimítja és benne alakul át bábbá. Már néhány hét mulva, körülbelül novemberben, megtaláljuk az üregben a kész, friss bogarat, amely azonban a meleg napsugarak csábítására csak a jövő év április végén vagy májusában hagyja el téli pihenőhelyét. A rajzási év többnyire csak kis területre szorítkozik, már közelfekvő vidékeken más évekre eshetik. A rajzási évek megismétlődése sem örökös, mert éghajlati viszonyok vagy számos ellenségük fellépése megváltoztathatja azt; sokszor még utórajzások is iktatódnak közbe, vagyis akkor, ha a cserebogár fejlődésében késés áll be és így a rendes rajzási évben még nem tud megjelenni. Nálunk Magyarországon hároméves a rajzás a síkságon és dombvidéken, kivéve a Nagy-Alföld nagy részét, ahol nem, vagy csak szórványosan fordul elő; ilyen rajzási évek voltak 1899-től számítva 1902, 1905, 1908, 1911, 1914, 1917, 1920, 1923, 1926 és 1929. Az imágók lombos fák leveleit szabálytalan karéjozással rágják (ritkábban a friss hajtásokat is) Alig 5-7 hétig élnek. Elsődleges szerepük a párosodás, amire általában az első-második héten kerítenek sort. A nőstény 10–20 centiméter mélyen, egyesével helyezi el 60–80 tojását. A tavaszi cserebogár frissen kifejlődő hajtásokat eszik, megrágja például a szőlő hajtásait, de különösen szereti a parkok, temetők, kertek díszfáinak, gyümölcsfáinak lombjait is. Ennek megfelelően komoly és súlyos kárt okoz, főként ha korábban és nagy tömegben bújik ki a pajorlétből. Éjszaka, hajnalban a hidegtől megdermedt bogarak a levelek hátoldalára tapadva mozdulatlanul képesek meghúzódni, észrevétlenül maradni. Mozdulatlanságukat még nappal is gyakran megtartják. A talajból kibújó cserebogarak (Melolontha melolontha) megjelenését a talajfelszínen látható 6-10 mm-es átmérőjű lyukak jelzik. Megjelenésük után azonnal táplálkozni kezdenek, hogy erőre kapjanak, ezt követi a társkeresés, a párosodás.

A három éves mellett van egy nagy, 30 éves gyakorisági maximumuk is.

A cserebogár és az ember[szerkesztés]

Melolontha melolontha

Az óriási étvágyú cserebogár mind pajorként, mind kifejlett állapotában problémát jelent a mező- és erdőgazdaságok számára. 1911-ben egy alkalommal több mint 20 millió példányt gyűjtöttek össze egy 18 km²-es erdőben. A faj irtásáról a középkor óta vannak feljegyzések, sőt, cserebogárra írt receptek is fennmaradtak.

A cserebogár szedését megjelenése után azonnal meg kell kezdeni és folytatni kell mig rajzása tart, A szedésre csak a hajnali órák alkalmasak, amikor a lerázott bogár még dermedt s el nem röpülhet. A cserebogarat minden akár magánosan, akár többedmagával álló fáról le kell szedni. Alacsonyabb fáról egyszerűen lerázható, magasabbról pedig akként szedhető a cserebogár, hogy a munkás hosszúnyelű horoggal a fa ágait egyenként megrázogatja vagy a fiatalabb munkás a fára felmászva rázogatja meg az egyes gállyakat. A lerázott cserebogarat a munkás szélesszájú vízzel telt nagyobb edénybe szedi s onnan megfelelő nagy kádba hordja, hordóba vagy zsákba tölti. Az így összeszedett cserebogár leforrázandó, illetőleg a zsákban levő összezúzandó.
– Rovartani lapok - 18. köt. 3. füz. (1911. márczius)[1]

A szezonjuk alatt érdemes este vagy kora reggel lerázni őket a fákról, ilyenkor ugyanis dermedtek, kevésbé kapaszkodnak, és még röpülni sem tudnak.

Az imágók tömeges megjelenésükkor mind a vad, mind a háziasított állatok kiváló tápláléka. A madarak a pajorokat is szívesen eszik. A 20. században a rovarirtó-szerek erősen megritkították a faj létszámát, de a vegyszerhasználat korlátozása miatt számuk ismét emelkedik (ehhez hozzájárulhat az éghajlat melegedése is). Az enyhe teleknek köszönhetően a májusi cserebogarak korábban jelenek meg a meg szokottnál és így tömegesen rajzanak kedvez nekik ez az idő korábban jelenek meg korábban tűnek el szokatlanul enyhe teleknek köszönhetően számuk erőteljesen növekszik . Enyhe teleknek köszönhetően a kártevők nem fagynak el.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Melolontha melolontha (Linnaeus, 1758)
  • Schoolmeesters P. (2016). Scarabs: World Scarabaeidae Database (version Jan 2016). In: Species 2000 & ITIS Catalogue of Life, 25th March 2016 (Roskov Y., Abucay L., Orrell T., Nicolson D., Kunze T., Flann C., Bailly N., Kirk P., Bourgoin T., DeWalt R.E., Decock W., De Wever A., eds). Digital resource at www.catalogueoflife.org/col. Species 2000: Naturalis, Leiden, the Netherlands. ISSN 2405-8858.

További információk[szerkesztés]