„Haiman György” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2011. október 12., 02:11-kori változata

Haiman György (Budapest, 1914. május 26. – Innsbruck, 1996. augusztus 13.) tipográfus, könyvművész, nyomdatörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudomány doktora, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja (1992).^[1]

Életpályája

Kaesz Gyulánál tanult az Iparművészeti Iskolában 1929-1932 között. 1932-1934 között a nyomdászat mesterfogásait sajátította el a gyomai Kner Nyomdában és a budapesti Hungária Nyomdában. 1933-1934-ben az Atelier művészeti tervező és műhelyiskola grafikai szakán tanult, ahol Végh Gusztáv, Kner Albert voltak a mesterei. A Magyar Iparművészeti Főiskola typo-grafikai tanszékének megalapítója és 1967-1983 között vezetője.

Gyakorlati tervező munkájával, pedagógiai és publikációs tevékenységével a magyar nyomdászat, nyomdászattörténet és a tipográfiai tervező művészet egyik legjelentősebb alakja a 20. század második felében. Sokat tett a szép magyar könyvért, egységben szemlélte a könyvet mint műalkotást, a tartalom és a forma egységének megteremtésére törekedett kezdve a betűtípusok megválasztásán, a könyv lapján elhelyezett szöveg arányosságán keresztül a címoldal, a borítófedél, az illusztrációk mértékéig. S adott erre példát, köztük Tótfalusi Kis Miklós a betűművész és a tipográfus című könyvnek ő volt a szerzője és egyben tipográfusa. E könyv nemcsak tartalmában, hanem egész megjelenésében is az ő munkáját dicséri, de valójában és hatásában Tótfalusi Kis Miklósnak állít örök emléket. Az irodalomtudomány kandidátusa (1973), majd doktora (1993). 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia egyik alapító tagja.

Családja

Apja Haiman Hugó, anyja Kner Ilona. Kétszer nősült. Két fiú és két lány apja.

Művei

A nyomtatott betű művészete, 1942;
Kner Imre: A könyv művészete, szerk., 1957;
Tótfalusi Kis Miklós, monográfia, 1972;
Tótfalusi Kis Miklós Mentsége, szerk., 1974;
Bod Péter és a magyar nyomdászat, 1975;
Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája [Tolnai Gáborral], 1978;
A könyv műhelyében, tan., 1979;
A Kner-család és a magyar könyvművészet, tan., 1979;
Nicholas Kis, a Hungarian Punch-cutter and Printer, Bp. San Francisco, 1983;
A Kner-nyomda, kiadványainak tükrében 1882-1944. [Lévay Botondnéval], 1982;
Tótfalusi Kis Miklós. Előadások, szerk. [Gomba Szabolcsnéval], Debrecen, 1985;
Kner Izidor: Fél évszázad mezsgyéjén, szerk., 1987;
Kner Imre emléke, szerk., 1990; A nagyszombati jezsuita kollégium és az egyetemi nyomda leltára 1773.
A nagyszombati egyetemi nyomda betűmintakönyve, 1773 [hasonmás] [Muszka Erzsébettel és Borsa Gedeonnal], 1997.

Díjai

Tótfalusi Kis Miklós-díj (1974);
Gutenberg-díj (Lipcse, 1977).

Hivatkozások

↑ MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia

Források

Magyar és nemzetközi ki kicsoda. Budapest, 1994.
Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés

Kapcsolódó információk

Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája / [Tolnai Gábor, Haiman György tanulmányával ; latin szöveget sajtó alá rend. Kulcsár Péter ; ford. Jakó Zsigmond, Tóth István, Weöres Sándor [mell.: Az 1702. évi kárta hasonmása]. – Budapest : Akadémiai Kiadó, 1978. – 109 p.

Külső hivatkozások

[http://mek.niif.hu/02400/02404/02404.htm Haiman György, A Kner család és

a magyar könyvművészet,1882-1944, MEK] (Hozzáférés: 2011. október 11.)

Kapcsolódó szócikkek

[1] MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia

[1]

@@ 7. sor: / 7. sor: @@
 A [[Moholy-Nagy Művészeti Egyetem|Magyar Iparművészeti Főiskola]] typo-grafikai tanszékének megalapítója és 1967-1983 között vezetője.
-Gyakorlati tervező munkájával, pedagógiai és publikációs tevékenységével a magyar nyomdászat, nyomdászattörténet és a tipográfiai tervező művészet egyik legjelentősebb alakja a 20. század második felében. Az irodalomtudomány kandidátusa (1973), majd doktora (1993). 1992-ben a [[Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia]] egyik alapító tagja.
+Gyakorlati tervező munkájával, pedagógiai és publikációs tevékenységével a magyar nyomdászat, nyomdászattörténet és a tipográfiai tervező művészet egyik legjelentősebb alakja a [[20. század]] második felében. Sokat tett a szép magyar könyvért, egységben szemlélte a könyvet mint műalkotást, a tartalom és a forma egységének megteremtésére törekedett kezdve a betűtípusok megválasztásán, a könyv lapján elhelyezett szöveg arányosságán keresztül a címoldal, a borítófedél, az illusztrációk mértékéig. S adott erre példát, köztük ''Tótfalusi Kis Miklós a betűművész és a tipográfus'' című könyvnek ő volt a szerzője és egyben tipográfusa. E könyv nemcsak tartalmában, hanem egész megjelenésében is az ő munkáját dicséri, de valójában és hatásában [[Tótfalusi Kis Miklós]]nak állít örök emléket. Az irodalomtudomány kandidátusa (1973), majd doktora (1993). 1992-ben a [[Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia]] egyik alapító tagja.
 == Családja ==