Kaesz Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaesz Gyula
Kaesz Gyula.jpg
Született 1897. július 13.
Budapest
Elhunyt 1967. május 12. (69 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus, főiskolai tanár
Díjak Kossuth-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaesz Gyula témájú médiaállományokat.

Kaesz Gyula (nevének kiejtése: kész) (Budapest, 1897. július 13. – Budapest, 1967. május 12.) építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus, főiskolai tanár, az Iparművészeti Főiskola rektora. Felesége Lukáts Kató, grafikusművész volt.

Életpályája[szerkesztés]

A budapesti Iparművészeti Iskolában tanult. Fiatal korában több országos pályázaton nyert első díjat (a debreceni krematórium építése, a szombathelyi temető, Győr város új városrendezése).

1919-től 1952-ig az Iparművészeti Iskola (később: Főiskola) tanára, majd 1952 és 1958 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. Ő hozta létre az ipari formatervezési tanszéket. Szerkesztői tevékenysége is jelentős: A Bútor című szakfolyóirat szerkesztője volt 1935 és 1938 között. Részt vett az Új Építészet és a Tér és Forma szerkesztésében is.

Több kiállítást és kiállítási pavilont tervezett. Az Akadémiai Kiadó Művészeti lexikonának (1966) munkatársa volt.

Kitüntetései[szerkesztés]

  • A milánói Triennálén az Olasz korona rend lovagkeresztje (1933)
  • Grand Premio d'Orone a milánói Triennálé levezetéséért (1936)
  • 1948 Magyar Munka Érdemérem bronz fokozata és a köztársasági elnök elismerő oklevele.
  • 1950 Munkácsy-díj
  • 1953 a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója.
  • 1954 Magyar Munka Érdemrend aranyfokozata.
  • Kossuth-díj (1956)
  • Érdemes művész (1965)

Könyve[szerkesztés]

  • Ismerjük meg a bútorstílusokat (Budapest, 1962, 1999, majd Háttér Kiadó, 2009 ISBN 9789639365803)

Művei[szerkesztés]

Belsőépítészként[szerkesztés]

  • Chmura optika üzlet, Budapest, V. Ferenciek tere 2. 1930
  • Flóris cukrászda, Budapest, V. Vörösmarty tér 1. 1931
  • Milánói Triennálé magyar pavilonja, (Borbiró Virgillel) 1933
  • Milánói Triennálé magyar pavilonja, 1936
  • A párizsi világkiállítás magyar pavilonja, 1937
  • Koestlin cukorkabolt, Budapest, V. Nyugati tér 6. 1939
  • Közlekedési Kiállítás, 1947
  • Üzlethelyiség, Budapest, V. Kristóf-tér 2. 1955-56

Építészként[szerkesztés]

  • Lengyel Béla családi háza, Budapest, XII. Hegyalja út 91. 1934
  • Faragó Miklós családi háza, Budapest, II. Széher út 50. (lebontva) 1936
  • Wiener Arthur családi háza, Budapest, Pestlőrinc, Gyöngyvirág utca 36-38. 1937-38.
  • Felvidéki Kereskedelmi Bank, Kassa, Fő utca 12. 1939-40
  • Nemzeti Takarékpénztár, Budapest, V. Károly körút 20. 1939-40
  • Takarék és Hitelegylet Szövetkezet. Székesfehérvár, Kossuth utca 3. 1942
  • Pesti Magyar Kereskedelmi Bank győri fiókja

Híres diákjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből (Pavilon periodika különszám, 2001, ISSN: 0865 – 6622)
  • Magyar életrajzi lexikon