Kaesz Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaesz Gyula
Született 1897. július 13.
Budapest
Elhunyt 1967. május 12. (69 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus, főiskolai tanár
Díjak Kossuth-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaesz Gyula témájú médiaállományokat.

Kaesz Gyula (nevének kiejtése: kész) (Budapest, 1897. július 13. – Budapest, 1967. május 12.) építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus, főiskolai tanár, az Iparművészeti Főiskola rektora. Felesége Lukáts Kató, grafikusművész volt.

Életpályája[szerkesztés]

A budapesti Iparművészeti Iskolában tanult. Fiatal korában több országos pályázaton nyert első díjat (a debreceni krematórium építése, a szombathelyi temető, Győr város új városrendezése).

1919-től 1952-ig az Iparművészeti Iskola (később: Főiskola) tanára, majd 1952 és 1958 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. Ő hozta létre az ipari formatervezési tanszéket. Szerkesztői tevékenysége is jelentős: A Bútor című szakfolyóirat szerkesztője volt 1935 és 1938 között. Részt vett az Új Építészet és a Tér és Forma szerkesztésében is.

Több kiállítást és kiállítási pavilont tervezett. Az Akadémiai Kiadó Művészeti lexikonának (1966) munkatársa volt.

Kitüntetései[szerkesztés]

  • A milánói Triennálén az Olasz korona rend lovagkeresztje (1933)
  • Grand Premio d'Orone a milánói Triennálé levezetéséért (1936)
  • 1948 Magyar Munka Érdemérem bronz fokozata és a köztársasági elnök elismerő oklevele.
  • 1950 Munkácsy-díj
  • 1953 a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója.
  • 1954 Magyar Munka Érdemrend aranyfokozata.
  • Kossuth-díj (1956)
  • Érdemes művész (1965)

Könyve[szerkesztés]

  • Ismerjük meg a bútorstílusokat (Budapest, 1962, 1999, majd Háttér Kiadó, 2009 ISBN 9789639365803)

Művei[szerkesztés]

Belsőépítészként[szerkesztés]

  • Chmura optika üzlet, Budapest, V. Ferenciek tere 2. 1930
  • Flóris cukrászda, Budapest, V. Vörösmarty tér 1. 1931
  • Milánói Triennálé magyar pavilonja, (Borbiró Virgillel) 1933
  • Milánói Triennálé magyar pavilonja, 1936
  • A párizsi világkiállítás magyar pavilonja, 1937
  • Koestlin cukorkabolt, Budapest, V. Nyugati tér 6. 1939
  • Közlekedési Kiállítás, 1947
  • Üzlethelyiség, Budapest, V. Kristóf-tér 2. 1955-56

Építészként[szerkesztés]

  • Lengyel Béla családi háza, Budapest, XII. Hegyalja út 91. 1934
  • Faragó Miklós családi háza, Budapest, II. Széher út 50. (lebontva) 1936
  • Wiener Arthur családi háza, Budapest, Pestlőrinc, Gyöngyvirág utca 36-38. 1937-38.
  • Felvidéki Kereskedelmi Bank, Kassa, Fő utca 12. 1939-40
  • Nemzeti Takarékpénztár, Budapest, V. Károly körút 20. 1939-40
  • Takarék és Hitelegylet Szövetkezet. Székesfehérvár, Kossuth utca 3. 1942
  • Pesti Magyar Kereskedelmi Bank győri fiókja

Híres diákjai[szerkesztés]


Források[szerkesztés]

  • Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből (Pavilon periodika különszám, 2001, ISSN: 0865 – 6622)
  • Magyar életrajzi lexikon