„Szent Sebestyén” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Keresztény –> Kereszténység |
a r2.7.1) (Bot: következő módosítása: ml:സെബസ്ത്യാനോസ് |
||
43. sor: | 43. sor: | ||
[[ko:세바스티아누스]] |
[[ko:세바스티아누스]] |
||
[[la:Sebastianus (martyr)]] |
[[la:Sebastianus (martyr)]] |
||
[[ml: |
[[ml:സെബസ്ത്യാനോസ്]] |
||
[[mt:San Bastjan]] |
[[mt:San Bastjan]] |
||
[[nl:Sebastiaan (heilige)]] |
[[nl:Sebastiaan (heilige)]] |
A lap 2011. szeptember 22., 19:48-kori változata
Szent Sebestyén, latinul Sebastianus (születési helye ismeretlen – meghalt 287. január 20-án) keresztény szent és mártír, aki Diocletianus római császár keresztényüldözéseinek idején halt vértanúhalált.
Sebestyén a legnépszerűbb szentek közé tartozik. Mint segítőszenthez fordultak hozzá pestis és más – embereket vagy állatokat pusztító – járvány idején. Számos egyesület és kézműves-céh tisztelte védőszentjeként, ereklyéinek birtoklásáért több település vetélkedik. A művészet Sebestyén vértanúságát sokszor választotta témájául, és számtalan változatban dolgozta föl a mindenkori ízlésnek megfelelően. A szentek római naptára január 20-án emlékezik meg róla Fábián pápával együtt.
Az emléknap dátuma és a megünneplés ténye szinte az egyetlen, ami komolyan vehető tanúságként elfogadható Szent Sebestyénről. Ünnepét egészen a 354. évi római kalendáriumig vissza lehet vezetni. Emlékezetét abban a Via Appián lévő katakombában ülték meg, amely az ő nevét viseli. Már a 4. században építettek ott egy bazilikát, igaz, hogy először az apostolok tiszteletére, csak később lett Szent Sebestyén temploma. Temetésének helye és körülményei nem ismertek, valószínűleg nem ebben a római katakombában helyezték el földi maradványait. Halála időpontjának meghatározására is föltevés eredménye.
Élete
Sebestyén a római császári gárda tisztje volt, Narbonne-ban született, de Milánóban élt. Diocletianus és Maximianus császár nagyra becsülte, és közvetlen környezetébe rendelte. Sebestyén egyszerre tudott császári tiszt és hűséges keresztény lenni, aki bátran védte a hitet. A legenda tehetséges szónoknak mondja a tisztet, aki bajtársait el akarta vezetni a hithez és bátorította a fogságban sínylődő keresztényeket. Végül maga Sebestyén is a császári törvényszék elé került, és hite miatt halálra ítélték. Kinn a szabad mezőn karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák. Amikor már halottnak vélték, otthagyták. Egy jámbor római özvegy, Iréne házába fogadta a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg föl nem épült. Amikor Sebestyén ismét megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl.
Sebestyén vértanúságának legendája azt a keresztény hitet támasztja alá, miszerint a keresztény élet valójában elpusztíthatatlan. Bármilyen borzalmasak is az alkalmazott kínzások és a halál módjai, alapjában véve nem árthatnak a hívőnek, hiszen ő halhatatlan.
Sebestyén ismét a hóhérok kezére került, és másodszor is halálra ítélték. Bunkókkal verték halálra, majd egy csatornába dobták. Testét ezúttal egy Lucina nevű római asszony vette gondjába, és ő temette el.
Forrás
Lásd még
- Sebastiane (Derek Jarman 1976-os filmje)