„Lombardia vaskoronája” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: sk:Železná koruna Lombardie |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor: | 5. sor: | ||
[[Fájl:Duomo Monza.jpg|bélyegkép|A Monzai Katedrális]] |
[[Fájl:Duomo Monza.jpg|bélyegkép|A Monzai Katedrális]] |
||
A Vaskorona nevét egy egy centiméter vastag vaspántról kapta a belsejében, ami állítólag az egyik vasszegből készült amellyel [[Jézus|Jézus Krisztust]] felszögezték a [[Keresztre feszítés|keresztre]]. A hagyomány szerint ezt a szöget először [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] római császár kapta anyjától, [[Szent Ilona |
A Vaskorona nevét egy egy centiméter vastag vaspántról kapta a belsejében, ami állítólag az egyik vasszegből készült amellyel [[Jézus|Jézus Krisztust]] felszögezték a [[Keresztre feszítés|keresztre]]. A hagyomány szerint ezt a szöget először [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] római császár kapta anyjától, [[Szent Ilona|Helénától]], a kereszt megtalálójától. |
||
A szög a [[népvándorláskor|népvándorlás]] idején került a [[lombardok|lombard]] királyok kezébe, amikor azok megszállták [[Észak-Itália|Észak-Itáliát]]. Sok legenda szerint [[Theodelinda]] lombard királyné részt vett a megtalálásában. A korona a [[Lombard Királyság]], majd a későbbi középkori [[Itáliai Királyság]] egyik szimbólumává vált. |
A szög a [[népvándorláskor|népvándorlás]] idején került a [[lombardok|lombard]] királyok kezébe, amikor azok megszállták [[Észak-Itália|Észak-Itáliát]]. Sok legenda szerint [[Theodelinda]] lombard királyné részt vett a megtalálásában. A korona a [[Lombard Királyság]], majd a későbbi középkori [[Itáliai Királyság]] egyik szimbólumává vált. |
A lap 2011. július 17., 17:31-kori változata
Lombardia vaskoronája (Corona Ferrea) Európa egyik legrégebbi antik ereklyéje és királyi jelképe. A Monzai Katedrálisban őrzik Milánótól, a modern Lombardia központjától nem messze.
Ókor
A Vaskorona nevét egy egy centiméter vastag vaspántról kapta a belsejében, ami állítólag az egyik vasszegből készült amellyel Jézus Krisztust felszögezték a keresztre. A hagyomány szerint ezt a szöget először Nagy Konstantin római császár kapta anyjától, Helénától, a kereszt megtalálójától.
A szög a népvándorlás idején került a lombard királyok kezébe, amikor azok megszállták Észak-Itáliát. Sok legenda szerint Theodelinda lombard királyné részt vett a megtalálásában. A korona a Lombard Királyság, majd a későbbi középkori Itáliai Királyság egyik szimbólumává vált.
A korona külső része hat arany és lakk rétegből lett összekovácsolva olyan értékes kövekkel, amelyeket ugyanolyan becsben őriznek, mint a keresztet.
Kis formája és vasalásos konstrukciója azt jelzi, hogy egy nagyobb korona része lehetett, amit a Monzai Katedrálisnak ajándékoztak, ahol szent ereklyeként őrzik. Ám a kis formát az is okozhatja, hogy bizonyos történelmi dokumentumok szerint később két aranylemezt eltávolítottak belőle.
Középkori használat
A IX.-től a 19. századig Itália királya a mindenkori német-római császár volt. Sokuk koronáztatta meg magát a Vaskoronával Páviában, a királyság formális jelképével. Híres császárok mint Nagy Károly, I. (Nagy) Ottó, IV. Henrik és I. (Barbarossa) Frigyes is megkoronáztatta magát vele.
1026. március 1-jén Heribert, Milánó bíborosa, II. Konrádot Milánóban koronázta meg vele Pavia helyett.
Modern kori használat
1805. május 26-án I. Napóleon francia császár is ezzel a koronával koronázta magát az általa kreált Itáliai Királyság uralkodójává Milánóban, hozzáillő pompa közepette. A pompás trónra ülve a milánói bíboros felruházta a királyi jelképekkel és feltette a vaskoronát az oltárra, majd visszahelyezte a fejére, a lombard királyok koronázásának szövegét kiáltva: „Dieu me la donne, gare à qui la touche” („Isten adja nekem, hogy óvjam ki érintse meg”).
Erre az alkalomra 1805. június 15-én Napóleon megalapította a Vaskorona-rendet. Napóleon bukása és Lombardiának az Osztrák Császársághoz való csatolása után I. Ferenc osztrák császár 1816. január 1-jén újraalapította a Rendet .
I. Ferdinánd császár ezzel koronáztatta magát a Lombard–Velencei Királyság királyává 1838. szeptember 6-án.
1859-ben, amikor Ausztria a solferinói csatában súlyos vereséget szenvedett a francia császári csapatoktól, és ennek nyomán az osztrákok kivonulni kényszerültek Lombardiából, a Vaskoronát Bécsbe vitték. A császári kincstárban (Schatzkammer) őrizték 1866-ig, a porosz–osztrák–olasz háborúig. A háborút lezáró békeszerződés értelmében a Vaskoronát ekkor visszaadták az Olasz Királyságnak.