„Szurdok (felszínforma)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
fő szócikk |
|||
17. sor: | 17. sor: | ||
A tenger alatti kanyonok általában többé-kevésbé egyenes vonalúak. Közkeletű vélekedés szerint a tenger alatti [[zagyár]]ak alakítják ki őket. |
A tenger alatti kanyonok általában többé-kevésbé egyenes vonalúak. Közkeletű vélekedés szerint a tenger alatti [[zagyár]]ak alakítják ki őket. |
||
== Magyarország nevezetesebb szurdokai == |
|||
* [[Holdvilág-árok]] |
|||
* [[Rám-szakadék]] |
|||
== Források == |
== Források == |
A lap 2011. június 14., 16:00-kori változata
A szurdok mélyen bevágódó, meredek oldalú, keskeny, felső szakasz jellegű völgy. Mészkőhegységekben használatos neve a cluse, száraz éghajlatú vidékeken, törmelékes vagy vulkáni-üledékes kőzetekben kialakuló fajtája a kanyon.
Cluse
A cluse ('klyz') a mészkőhegységekbe vágódott szurdokok francia eredetű neve. Szinte mindig antecedens völgyképződés eredményei. A legismertebbek a Jura-hegység és a Savoyai-Alpok cluse-ei.
Jellegzetes növénytársulásai (a kanyonok kivételével) a szurdokerdők.
Kanyon
Kanyonoknak (a spanyol cañon szóból) a száraz éghajlaton, törmelékes vagy vulkáni-üledékes kőzetekben kialakult, mély szurdokvölgyeket nevezzük. A legnevezetesebb a Grand Canyon, ami a Colorado folyó helyenként másfél kilométernél is mélyebb völgye az Egyesült Államok Arizona államában.
Kanyonnak nevezzük a kontinensek felől az óceán fenekéig nyúló, viszonylag keskeny és mély tenger alatti völgyeket is (ezek a kontinentális lejtők legjellegzetesebb domborzati formái). Ezek kisebb, kevésbé kifejlett változatai a szurdokok, a még kisebbek (gyakran ezek a kanyonok eredő ágai) pedig a horhosok.
A tenger alatti kanyonok általában többé-kevésbé egyenes vonalúak. Közkeletű vélekedés szerint a tenger alatti zagyárak alakítják ki őket.
Magyarország nevezetesebb szurdokai
Források
- Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 58. o. ISBN 963-9257-17-6
- Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 502. o. ISBN 963-85773-0-4
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 521–522. o. ISBN 963-9257-02-8
- Természettudományi lexikon III. (Gy–K). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1966. 532. o.