„Marhabögöly” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Táplálkozás: "szarvas (állat)" hivatkozás javítása |
|||
33. sor: | 33. sor: | ||
== Táplálkozás == |
== Táplálkozás == |
||
A nőstények vérszívók, és [[patások|patásállatok]] ([[szarvasmarha]], [[ló]], [[sertés]], [[őz]], [[szarvas]]) [[vér]]ét szívják, de akár az [[ember]]t is megtámadják. Akár 60 mg-nyi vért is képesek kiszívni az áldozatukból. Zaklatásukkal olyannyira felingerelhetik az állatokat, hogy az a munkateljesítményükre, hús- és [[tej]]hozamukra is kihathat. |
A nőstények vérszívók, és [[patások|patásállatok]] ([[szarvasmarha]], [[ló]], [[sertés]], [[őz]], [[szarvas (állat)|szarvas]]) [[vér]]ét szívják, de akár az [[ember]]t is megtámadják. Akár 60 mg-nyi vért is képesek kiszívni az áldozatukból. Zaklatásukkal olyannyira felingerelhetik az állatokat, hogy az a munkateljesítményükre, hús- és [[tej]]hozamukra is kihathat. |
||
A nőstényekkel ellentétben a hímek nem szívnak vért, békés [[virág]]látogatók: nektárral és virágporral táplálkoznak. |
A nőstényekkel ellentétben a hímek nem szívnak vért, békés [[virág]]látogatók: nektárral és virágporral táplálkoznak. |
A lap 2010. október 19., 19:57-kori változata
Marhabögöly | ||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
Tabanus bovinus Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Marhabögöly témájú médiaállományokat és Marhabögöly témájú kategóriát. |
A marhabögöly (Tabanus bovinus) a kétszárnyúak rendjébe (Diptera), a légyalkatúak vagy rövidcsápúak alrendjébe (Brachycera) és a bögölyfélék családjának Tabanus nemébe tartozó faj.
Jellegzetességei
Testhossza 2–2,5 cm. Testalkata erőteljes, a tor oldalán hosszanti csíkok találhatók. A potroh széles, vaskos. A potroh oldali élénkebb vöröses színűek, mint az egyébként nagyon hasonló, kissé nagyobb termetű szudétabögöly (Tabanus sudeticus) esetében.A félgömb alakú fejen nagy összetett szemek, és rövid csápok találhatóak.
Élőhely
A marhabögöly legelők, rétek, erdőszélek, kertek és nagyobb parkok lakója. A hegyvidékeken kb. 2 ezer m magasságáig hatol fel.
Elterjedés
Szinte egész Európában elterjedt, kivéve a zord északi területeket. Ezenkívül megtalálható még Észak-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában. Hazánkban igen gyakori; jóval gyakoribb, mint Közép-Európa más területein, ahol egyes helyeken egyenesen ritka. Évtizedekkel ezelőtt hazánkban is sokkal gyakoribb volt. Visszaszorulásának oka valószínűleg az állattartási mód megváltozása: nagyobb mértékűvé vált az istállóban tartás. Előfordulása Magyarországon ennek megfelelően szigetszerű, nem egyenletes.
Táplálkozás
A nőstények vérszívók, és patásállatok (szarvasmarha, ló, sertés, őz, szarvas) vérét szívják, de akár az embert is megtámadják. Akár 60 mg-nyi vért is képesek kiszívni az áldozatukból. Zaklatásukkal olyannyira felingerelhetik az állatokat, hogy az a munkateljesítményükre, hús- és tejhozamukra is kihathat.
A nőstényekkel ellentétben a hímek nem szívnak vért, békés viráglátogatók: nektárral és virágporral táplálkoznak.
Szaporodás
A nőstényeknek melegvérű állat vérét kell szívniuk, hogy petét érlelhessenek. A nőstény a petéket a víz vagy nedves talaj fölötti növényi szervekre, levelekre, szárakra helyezi. A petéből kikelő bögölylárvák a vízbe vagy a nedves talajra pottyannak. Itt ragadozó életmódot folytatnak: kis férgeket, rovarlárvákat, rákocskákat zsákmányolnak, sőt a nagyobb termetű bögölylárvák a kisebb halakat, kétéltűeket (pl. ebihalakat) is megtámadják. A lárvák a vízből, nedves talajból kimászva bebábozódnak.
Forrás és ajánlott irodalom
- Móczár László (szerk.): Állathatározó II., Tankönyvkiadó, Bp., 1984.
- Reichholf-Riehm, Helgard: Rovarok és pókszabásúak, Természetkalauz sorozat, Magyar Könyvklub, Bp., 1997.
- Aradi Mátyás Pál: Bögölyök (Tabanidae), Diptera I., Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) 37., XIV. kötet, 9. füzet, Akadémia Kiadó, Bp., 1958.
- Urania Állatvilág II. – Rovarok, Gondolat Kiadó, Bp., 1970.
- Móczár László–Csépe Magdolna: Legyek, hangyák, méhek, darazsak – Búvár Zsebkönyvek, Móra Kiadó, Bp., 1974.