„Iványi-Grünwald Béla” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2009. november 25., 10:42-kori változata

Iványi-Grünwald Béla (Som, 1867. május 6. – Budapest, 1940. szeptember 24.) magyar festő.

Élete

A Somogy megyei Som határában levő Darázs-pusztán született. Apja, Grünwald Sámuel nagybérlő volt, aki addig maradt egy adott helyen, míg a szerződése odakötötte, anyja Morvai Mária. Itt járt az elemi iskola alsó osztályaiba. A középiskola alsó osztályait Székesfehérváron végezte, majd Budapestre került, s ott a művészeti szakközépiskola elődjébe, a Mintarajz-iskolába íratták szülei.

A Mintarajz-iskolában Székely Bertalan növendéke volt. Ennek elvégzése után Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károllyal együtt visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon tanítványa lett. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c. nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a debreceni Déri Múzeumban van. 1894-ben Egyiptomban járt.

A Nagybányai művésztelep egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg zsidó), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei Iván régies alakja. Nagybányán találta meg élete párját Bilitz Irén személyében. 1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt.

1904-ben Rómában töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a naturalista és plein air törekvéseket. 1907-ben a Kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I. világháború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett.

Művészetét, 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.

Röviddel azután halt meg szívrohamban, hogy megtudta, a bécsi döntés visszaadta Nagybányát Magyarországnak.

Társasági tagság

Források

Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Kulturtrade, 1994. Iványi-Grünwald l. pp. 106-113. ISBN 9637826351
Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk.: Éber László. Budapest : Győző Andor, 1935. Iványi-Grünwald szócikket l. 473-474. o.
Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Iványi-Grünwald szócikket l. 481-482. o.

Külső hivatkozások

@@ 7. sor: / 7. sor: @@
 A Mintarajz-iskolában [[Székely Bertalan]] növendéke volt. Ennek elvégzése után [[München]]ben és a párizsi Julian Akadémián tanult. [[1892]]-ben [[Ferenczy Károly|Ferenczy Károllyal]] együtt visszatért Münchenbe, ahol [[Hollósy Simon]] tanítványa lett. [[1893]]-ban festette a ''Nihilisták sorsot húznak'' c. nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a [[debrecen]]i [[Déri Múzeum]]ban van. [[1894]]-ben [[Egyiptom]]ban járt.
-A [[Nagybányai művésztelep]] egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg [[Zsidók |zsidó]]), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei [[Iván (település)|Iván]] régies alakja. [[Nagybánya|Nagybányán]] találta meg élete párját Bilitz Irén személyében. [[1896]]-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt.
+A [[Nagybányai művésztelep]] egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg [[Zsidók |zsidó]]), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei [[Iván (település)|Iván]] régies alakja. [[Nagybánya|Nagybányán]] találta meg élete párját Bilitz Irén személyében. [[1896]]-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (''Holdfelkelte'', ''Völgyben'', ''Tavaszi kirándulás''). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt.
 [[Kép:Iványi Grünwald Béla sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|220px|Iványi Grünwald Béla sírja [[Budapest]]en. [[Kerepesi temető]]: 41/1-1-73.]]
 [[1904]]-ben [[Róma|Rómában]] töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után.  Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. [[1906]]-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a [[naturalizmus|naturalista]] és [[plein air]] törekvéseket. [[1907]]-ben a [[Kecskeméti művésztelep]] vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a [[kecskemét]]i Kaszinó homlokzatát díszítő műve ([[1912]]) és a ''Tavasz ébredése'' ([[1913]]), amely nagy aranyérmet kapott. Az [[első világháború|I. világháború]] után a [[Balaton]]nál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett.
@@ 13. sor: / 13. sor: @@
 Művészetét, [[1930]]-ban [[Corvin-koszorú]] kitüntetéssel ismerték el.
-Röviddel azután, hogy megtudta, a [[Bécsi döntések|bécsi döntés]] visszaadta Nagybányát [[Magyarország]]nak, halt meg szívrohamban.
+Röviddel azután halt meg szívrohamban, hogy megtudta, a [[Bécsi döntések|bécsi döntés]] visszaadta Nagybányát [[Magyarország]]nak.
 == Társasági tagság ==