„Koroszteny” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a képlinkek javítása, magyarítása |
a Bot: dátumlinkek javítása |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
==Történelem== |
==Történelem== |
||
Koroszteny középkori eredetű település, első írásos említése [[914]]-ből származik. A 10. században a ''drevljan'' törzs székhelye volt, akik szembeszegültek a terjeszkedő kijevi fejedelemséggel és [[945]]-ben ''Igor'' fejedelmet is megölték (a legenda szerint a ''Nemirivka'' falu melletti ''Mohila Igora''-kurgánban temették el). Özvegye, ''Olga'' hercegnő bosszúból felégettette az akkor ''Iszkorosztyeny'' néven ismert települést. [[1240]]-ben a mongolok elpusztították. [[1370]]-ben a Litván Nagyfejedelemség része lett. [[1589]]-ben városi jogokat kapott. 1649-1667 között [[Bohdan Hmelnickij]] felkelőinek kezén volt, majd a lengyelek visszafoglalták. [[1795]]-ben Oroszországhoz csatolták. [[1902]] után a vasút megépülésével gyors fejlődésnek indult, ekkor kapta mai nevét is. [[1926]]-ban az USZSZK-ban is megkapta a városi jogokat. A második világháborúban csaknem teljesen elpusztult. A németek [[1941]]. [[augusztus 7 |
Koroszteny középkori eredetű település, első írásos említése [[914]]-ből származik. A 10. században a ''drevljan'' törzs székhelye volt, akik szembeszegültek a terjeszkedő kijevi fejedelemséggel és [[945]]-ben ''Igor'' fejedelmet is megölték (a legenda szerint a ''Nemirivka'' falu melletti ''Mohila Igora''-kurgánban temették el). Özvegye, ''Olga'' hercegnő bosszúból felégettette az akkor ''Iszkorosztyeny'' néven ismert települést. [[1240]]-ben a mongolok elpusztították. [[1370]]-ben a Litván Nagyfejedelemség része lett. [[1589]]-ben városi jogokat kapott. 1649-1667 között [[Bohdan Hmelnickij]] felkelőinek kezén volt, majd a lengyelek visszafoglalták. [[1795]]-ben Oroszországhoz csatolták. [[1902]] után a vasút megépülésével gyors fejlődésnek indult, ekkor kapta mai nevét is. [[1926]]-ban az USZSZK-ban is megkapta a városi jogokat. A második világháborúban csaknem teljesen elpusztult. A németek [[1941]]. [[augusztus 7.|augusztus 7-én]] foglalták el. A kijevi hadműveletek során [[1943]]. [[november 17.|november 17-én]] a szovjetek kis időre visszafoglalták, de véglegesen csak [[december 28.|december 28-án]] szabadult fel. [[1972]]-ben 57 ezer lakosa volt. [[Kép:Korosten5.JPG|bélyegkép|200px|A város felszabadulásának emlékhelye (''Kurgan szlavi'')]] |
||
==Gazdaság== |
==Gazdaság== |
||
| 10. sor: | 10. sor: | ||
==Nevezetességek== |
==Nevezetességek== |
||
A városban áll [[Nyikolaj Scsorsz]]nak, az orosz polgárháború bolsevik partizánvezérének szobra, aki a közeli ''Beloscsica'' faluban esett el [[1919]]. [[augusztus 30 |
A városban áll [[Nyikolaj Scsorsz]]nak, az orosz polgárháború bolsevik partizánvezérének szobra, aki a közeli ''Beloscsica'' faluban esett el [[1919]]. [[augusztus 30.|augusztus 30-án]]. Szobrot állítottak még ''Lukian Tabukasvili''nek, ''Tarasz Sevcsenkó''nak és a járási hivatal épülete előtti téren [[Lenin]]nek. |
||
==Külső hivatkozások== |
==Külső hivatkozások== |
||
A lap 2008. augusztus 29., 21:21-kori változata
Koroszteny (Коростень, oroszul Korosztyeny) város Ukrajna Zsitomiri területének északi részén, a Korosztenyi járás székhelye. A 2001-es népszámláláskor 66,7 ezer lakosa volt, a terület 3. legnépesebb városa. Zsitomirtól 90 km-re északra fekszik, az Uzs-folyó partján, a Polisszja (Poleszje) síkvidékén. Északról hatalmas összefüggő erdőség övezi. Közigazgatásilag járási jogú város, területe 34 km².
Történelem
Koroszteny középkori eredetű település, első írásos említése 914-ből származik. A 10. században a drevljan törzs székhelye volt, akik szembeszegültek a terjeszkedő kijevi fejedelemséggel és 945-ben Igor fejedelmet is megölték (a legenda szerint a Nemirivka falu melletti Mohila Igora-kurgánban temették el). Özvegye, Olga hercegnő bosszúból felégettette az akkor Iszkorosztyeny néven ismert települést. 1240-ben a mongolok elpusztították. 1370-ben a Litván Nagyfejedelemség része lett. 1589-ben városi jogokat kapott. 1649-1667 között Bohdan Hmelnickij felkelőinek kezén volt, majd a lengyelek visszafoglalták. 1795-ben Oroszországhoz csatolták. 1902 után a vasút megépülésével gyors fejlődésnek indult, ekkor kapta mai nevét is. 1926-ban az USZSZK-ban is megkapta a városi jogokat. A második világháborúban csaknem teljesen elpusztult. A németek 1941. augusztus 7-én foglalták el. A kijevi hadműveletek során 1943. november 17-én a szovjetek kis időre visszafoglalták, de véglegesen csak december 28-án szabadult fel. 1972-ben 57 ezer lakosa volt.
Gazdaság
A városban az ország egyik legismertebb porcelángyára működik. Fafeldolgozás, lakkfestékek előállítása, gépgyártás (tőzegbányászati és vegyipari gépek), élelmiszeripar (húskombinát), textilipar, gránitbányászat. Fontos vasúti csomópont (Novohrad-Volinszkij, Kijev, Zsitomir, Mazir, Szarni irányába haladó vágányokkal), a kijevi helyiérdekű vasút végállomása. Itt keresztezi egymást a Kijev-Breszt, valamint a Szentpétervár-Odesza vasútvonal. A város mellett halad el a Mozirból érkező Barátság-kőolajvezeték leágazása Magyarország felé. Az M07-es főút Kijevvel (180 km) és Szarnin, valamint Kovelen keresztül a lengyel határral, a P10-es út pedig a területi székhellyel és a fehérorosz határral (Visztupovicsi, 84 km) köti össze.
Nevezetességek
A városban áll Nyikolaj Scsorsznak, az orosz polgárháború bolsevik partizánvezérének szobra, aki a közeli Beloscsica faluban esett el 1919. augusztus 30-án. Szobrot állítottak még Lukian Tabukasvilinek, Tarasz Sevcsenkónak és a járási hivatal épülete előtti téren Leninnek.