Mazir

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Mazir
(Мазыр)
(oroszul Мозырь, Mozir)
Mazyr Montage (2017).jpg
Mazir címere
Mazir
címere
Közigazgatás
Ország Fehéroroszország
Terület Homeli
Járás Maziri
Alapítás éve1155
Irányítószám 247760
Körzethívószám +375 2351
Testvérvárosok
Lista
Chojnice
Népesség
Teljes népesség 112 187 fő (2014)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság160 m
Terület36 km²
IdőzónaEET (UTC+2)
EEST (UTC+3)
Elhelyezkedése
Mazir (Fehéroroszország)
Mazir
Mazir
Pozíció Fehéroroszország térképén
é. sz. 52° 02′ 54″, k. h. 29° 15′ 14″Koordináták: é. sz. 52° 02′ 54″, k. h. 29° 15′ 14″
Mazir
weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mazir
témájú médiaállományokat.

Mazir (oroszul Mozir) (Мазыр; Мозырь), járási jogú nagyváros Fehéroroszország Homeli területén, a Pripjaty-folyó déli partján. Homeltől 133 km-re nyugatra, az ukrán-fehérorosz határállomástól (Novaja Rudnya) 50 km-re északra terül el. A Maziri járás székhelye, 1938-1954 között a Poleszjei terület (Polesszkaja oblaszty) székhelye volt. Közigazgatási területe 37 km², 2006-ban 112,1 ezren lakták. [1]

Történelem[szerkesztés]

Mazir a Pripjaty szintje fölé mintegy 80 m magasan emelkedő homokos végmorénasáncon fekszik. Első írásos említése 1155-ből származik. 1793-ban került Oroszországhoz és 1795-ben nyilvánították várossá. A lengyel és az orosz uralom alatt is járási székhely volt. Az Októberi forradalomig kisebb kereskedelmi és faipari központ volt, majd 1924-ben körzet (okrug), 1938-ban területi (oblaszty) székhely lett. A polgárháborúban a lengyelek kétszer is elfoglalták: 1919. április 1-11. között, illetve 1920. március 6-án. Az első ötéves tervek idején elsősorban fafeldolgozó ipara fejlődött gyorsan. Német megszállás alatt volt 1941. augusztus 22.1944. január 11. között, ekkor a város nagy része elpusztult. A háború után gyorsan helyreállították az elpusztult üzemeket, kialakították a Győzelem parkot. 1973-ban 58 ezer lakosa volt. 1967 után a várostól délre építették ki az ország legnagyobb petrokémiai komplexumát, a Moziri Kőolajfinomítót és vegyipari műveket (a Barátság kőolajvezetékre alapozva). A város népességszáma gyors növekedésnek indult, napjainkban is az ország egyik legfejlettebb városa.

A Vosztocsnij lakótelep

Gazdaság[szerkesztés]

Az 1970-es években kiépített sokoldalú vegyipari kombinát orosz kőolajat és a belarusz kálisókészleteket hasznosítja. A hagyományosan jelentős fafeldolgozó és bútoripar a Poleszje hatalmas erdőségeire települt. A városban a gépipart a talajmeliorációs gépek gyára képviseli. Kábelgyártás, kötszövőipar, sokoldalú élelmiszeripar (például sörgyártás, étkezési só előállítása). Újabban az M. Tank Pedagógiai Főiskola kihelyezett kara révén oktatási szerepköre is megerősödött.

Közlekedés[szerkesztés]

A város központja a Lenin-tér

Mazir fontos közlekedési csomópont, jó minőségű országút köti össze Kalinkavicsin át Homellel (P131), dél felé a P31-es út Ukrajnával. A szomszédos járások székhelyeivel szintén jó a közúti összeköttetés (Lelcsici – P36, Narovlja – P37). A Zsitomir-Kalinkavicsi fővonalon három vasútállomása is kiépült (Kozenki, Phov, valamint a városi pályaudvar Zseleznodorozsnij városrészben). A folyami kikötő a Pripjaty északi partján, Phov városrészben található. A folyón két közúti és egy vasúti híd ível át.

Látnivalók, nevezetességek[szerkesztés]

A Szent Mihály-székesegyház

A város nagy részét lakótelepek (Druzsba, Bobri, Mologyozsnij, Oktyabrszkij) alkotják, a történelmi városmag a Pripjaty magaspartjára épült. Itt található a főtér (ploscsagy Lenina), Lenin szobrával, valamint az 1760-1775 között épült barokk stílusú Szent Mihály-székesegyház is. A városban két régi kolostor épülete fennmaradt (a cisztercieké az 1740-es évekből; valamint a bernát-rendieké az 1760-as évekből). Meg kell még említeni a 19. századi lánygimnázium épületét, a Szovjetszkaja utca több műemléképületét, valamint a régi zsidó temetőt. A Pripjaty homokos bal partján található a városi strand, a meredek jobb partra a főtérről lépcsősor vezet le.

Külső hivatkozások[szerkesztés]