P. Szentmártoni Kálmán

P. Szentmártoni Kálmán
Született	1879. február 8. Nyárádszentmárton
Elhunyt	1968. június 11. (89 évesen) Kolozsvár
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	néprajzkutató, történész, pedagógus
Sablon • Wikidata • Segítség

P. Szentmártoni Kálmán, Pozsonyi (Nyárádszentmárton, 1879. február 8. – Kolozsvár, 1968. június 11.) erdélyi magyar népmesegyűjtő, történész és tanár.

Életútja

Lelkészi családban született, szülőfalujában kezdte iskoláit, majd a torockói particulába került (1886). 1891-től a kolozsvári Unitárius Főgimnáziumban tanult, ahol 1899-ben érettségizett. Ez évben beiratkozott az I. Ferenc József Tudományegyetem földrajz–történelem szakára és anyagi segítség reményében a teológiára is. Nem akart azonban lelkész lenni, ezért a Papnevelő Intézet vezetősége nem járult hozzá teológiai tanulmányai folytatásához.

Kilátástalan anyagi helyzete kényszerítette, hogy a kolozsvári számvevőszéken számfejtői állást vállaljon, ezért az egyetemi előadásokat alig-alig látogatta. 1900–1904 között az Egyetemi Könyvtárban dolgozott napidíjasként, utána a kolozsvári Unitárius Főgimnázium alkalmazta óraadói minőségben. 1907-ben megszerezte a tanári oklevelet, történelem–földrajz szakos tanárként a székelykeresztúri Unitárius Kollégiumban tanított, amelynek két évig igazgatója is volt (1934–35). 1935-ben a kolozsvári főgimnáziumba hívták tanárnak. 1938-tól a Keresztény Magvető felelős szerkesztője. 1939-ben nyugdíjazták, de a bécsi döntés után újból tanított 1943-ig.

Munkássága

Gazdag irodalmi és közéleti tevékenységet fejtett ki. Gyűjtött és kiadott népmesé­ket; lejegyezte és kiadta anyósa, Kiss Néria, Kiss Mihály árkonyi unitárius esperes, Kriza János népköltészeti gyűjtőtársa leányának népmeséit, amelyek még Kriza híres mesemondóitól származtak. Helytörténeti és pedagógiai cikkeket írt. Számos írása jelent meg Orbán Balázs emlékének ébrentartására. Mint közéleti ember előadásokat tartott az Unitárius Népfőiskolán, a budapesti és a kolozsvári Dávid Ferenc Egyletben. Részt vett a Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége [1] és az Erdélyi Párt munkájában.

Társadalmi-közéleti munkássága főképpen Székelykeresztúrhoz kapcsolódott. 1920-tól az Unitárius Irodalmi Társaság választmányi tagja, 1936-tól főtitkára. Több mint száz tanulmányát és cikkét a Keresztény Magvető, Unitárius Egyház, Unitárius Közlöny, Kolozsvári Egyetemi Évkönyv, Genealógiai Füzetek, Ellenzék, Székely Közélet, Erdélyi Magyar Naptár, Erdélyi Szemle, Pásztortűz közölte.

Fontosabb publikációi

• Heraklei­des Basiliskos Jakab (Despot Vodă) moldvai fejedelem és a magyarok (Székelyudvarhely 1931)
• A Székely­keresztúri Jótékony Nőegyesület ötven éve (1882–1932) (Székelyudvarhely, 1932)
• János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelyudvarhely, 1934)
• Székely népmesék (Kolozsvár, 1944)
• Berde Mózsa. Történelmi arckép (Kolozsvár, 1944)
• Adatok a torockói iskola történetéhez (in: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Bukarest, 1957)

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  
• Magyar életrajzi lexikon
• Faragó József: P. Szentmártoni Kálmán székely népmesegyűjtő (Utunk, 1968. 28. szám)
• Gunda Béla: P. Szentmártoni Kálmán székely népmesegyűjtő (Ethnográphia, 1968)
• Panteon [2]
• Vári Albert: P. Szentmártoni Kálmán. Keresztény Magvető, 1943/4–5.

Kapcsolódó szócikkek

• Székelykeresztúr magyar irodalmi és művelődési élete