„Kammerer Ernő” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
kieg.
22. sor: 22. sor:
}}
}}


'''Kammerer Ernő''' ([[Hékútpuszta]], [[1856]]. [[november 7.]] – [[Koppányszántó]], [[1920]]. [[augusztus 3.]]) jogász, történész, országgyűlési képviselő, 1901–1914 között a [[Szépművészeti Múzeum]] első igazgatója.
Nemes '''Kammerer Ernő''' ([[Hékútpuszta]], [[1856]]. [[november 7.]] – [[Koppányszántó]], [[1920]]. [[augusztus 3.]]) jogász, történész, országgyűlési képviselő, 1901–1914 között a [[Szépművészeti Múzeum]] első igazgatója.


==Élete==
==Élete==
A [[Budapesti Egyetem]]en szerzett jogi végzettséget, majd 1887-ig az Igazságügyi minisztériumban volt fogalmazó. Átvette a családi gazdaságának irányítását, közben történelmi és művészeti tanulmányokkal foglalkozott, s több külföldi tanulmányutat tett. 1887-1905 között a [[Szabadelvű Párt]] színeiben országgyűlési képviselő volt a Tolna megyei [[Szakcs]]ból. 1896-tól az V. Országos Képtár kormánybiztosa, 1901-től a Szépművészeti Múzeum és a Történelmi Képcsarnok igazgatója lett. 1914-ben vonult nyugdíjba.
Osztrák nemesi családban született Kammerer Gusztáv uradalmi intéző (1818–1886) és Nesztor Ernesztina fiaként.{{jegyzet | {{CitPer |szerző= Dobos Gyula |cím= Kammerer Ernő (1856–1920) |alcím= 150 éve született a jogásznak készülő politikus, történész, intézményvezető |periodika= Honismeret |év= 2006 |évfolyam= 34 |szám= 3 |oldal= 50–55 |url= https://epa.oszk.hu/03000/03018/00194/pdf/EPA03018_honismeret_2006_03_050-055.pdf |elér= 2019-02-22 }} |azonos=Honismeret }} Két öccse volt, Gusztáv és Iván. A család eleinte Hékúton lakott, majd [[Koppányszántó]]ra költözött, ahol a családfő uradalmi intéző helyett már bérlő volt.{{azonos|Honismeret}} Kammerer Ernő a [[Budapesti Egyetem]]en szerzett jogi végzettséget, majd 1887-ig az igazságügyi minisztériumban volt fogalmazó. Átvette a családi gazdaság irányítását, közben történelmi és művészeti tanulmányokkal foglalkozott, s több külföldi tanulmányutat tett. 1887-1905 között a [[Szabadelvű Párt]] színeiben országgyűlési képviselő volt a Tolna megyei [[Szakcs]]ból. 1896-tól az V. Országos Képtár kormánybiztosa, 1901-től a Szépművészeti Múzeum és a Történelmi Képcsarnok igazgatója lett. 1914-ben vonult nyugdíjba.


1905-1910 között nem vállalt mandátumot, 1910-ben a [[pincehely]]i kerület választotta meg képviselővé.
1905-1910 között nem vállalt mandátumot, 1910-ben a [[pincehely]]i kerület választotta meg képviselővé.
41. sor: 41. sor:
*1898 A festészet fejlődéséről Magyarországban. Budapest.
*1898 A festészet fejlődéséről Magyarországban. Budapest.
*1906 A [[Pécz nemzetség]] Apponyi ágának az [[Apponyi]] grófok családi levéltárában őrizett levelei I. Budapest.
*1906 A [[Pécz nemzetség]] Apponyi ágának az [[Apponyi]] grófok családi levéltárában őrizett levelei I. Budapest.

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}


==Források==
==Források==

A lap 2019. február 22., 22:35-kori változata

Kammerer Ernő
Született1856. november 7.
Hékútpuszta
Elhunyt1920. augusztus 3. (63 évesen)
Koppányszántó
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1887. szeptember 28. – 1905. január 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. november 16.)
SírhelyeKoppányszántó[1]
A Szépművészeti Múzeum igazgatója
Hivatali idő
1901 1914
Elődnem volt
UtódPetrovics Elek
SablonWikidataSegítség

Nemes Kammerer Ernő (Hékútpuszta, 1856. november 7.Koppányszántó, 1920. augusztus 3.) jogász, történész, országgyűlési képviselő, 1901–1914 között a Szépművészeti Múzeum első igazgatója.

Élete

Osztrák nemesi családban született Kammerer Gusztáv uradalmi intéző (1818–1886) és Nesztor Ernesztina fiaként.[2] Két öccse volt, Gusztáv és Iván. A család eleinte Hékúton lakott, majd Koppányszántóra költözött, ahol a családfő uradalmi intéző helyett már bérlő volt.[2] Kammerer Ernő a Budapesti Egyetemen szerzett jogi végzettséget, majd 1887-ig az igazságügyi minisztériumban volt fogalmazó. Átvette a családi gazdaság irányítását, közben történelmi és művészeti tanulmányokkal foglalkozott, s több külföldi tanulmányutat tett. 1887-1905 között a Szabadelvű Párt színeiben országgyűlési képviselő volt a Tolna megyei Szakcsból. 1896-tól az V. Országos Képtár kormánybiztosa, 1901-től a Szépművészeti Múzeum és a Történelmi Képcsarnok igazgatója lett. 1914-ben vonult nyugdíjba.

1905-1910 között nem vállalt mandátumot, 1910-ben a pincehelyi kerület választotta meg képviselővé.

Elismerései

  • III. osztályú vaskorona-rend az ezredévi kiállítás tanügyi csoportjának létrehozásában kifejtett tevékenységéért
  • Szent István-rend kiskeresztje
  • 2006 Koppányszántón avatták fel sírkápolnáját[3]

Művei

Jegyzetek

Források