„Richard Evelyn Byrd” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2019. január 6., 12:37-kori változata

Richard Evelyn Byrd (Winchester, 1888. október 25.– Boston, 1957. március 11.) amerikai sarkkutató, pilóta, haditengerész. Az első ember volt, aki átrepült az Északi- és a Déli-sark felett.

Élete

1912-ben tette le vizsgáit a haditengerészetnél. A floridai Pensacolában tanult meg repülni. Harcolt az első világháborúban, 1919-ben kötelékben részt vett az Atlanti-óceán keresztülrepülésében. 1925-ben részt vett Macmillian nyugat-Grönlandi expedíciójában. Egy évre rá egy Fokker géppel Floyd Bennett másodpilóta társaságában május 9-én reggel két órakor nekiindult, hogy átszálljon az Északi-sark felett. A Spitzbergákon található King's Bayben szálltak fel. Az út felénél olajszivárgást észleltek az egyik motornál, de folytatták.^[1] Még aznap délután 5-kor eredményesen vissza is érkeztek. Néhány nappal később május 11-én egy darabig elkísérték Umberto Nobile Norge léghajóját, ami többek közt Roald Amundsen és Lincoln Ellsworth is utazott.

1927 májusában három társsal keresztülrepülte az Atlanti-óceánt nyugat-keleti irányban. Az utat 42 óra alatt tette meg és Versur-Mernél ért földet. Ezért az útjáért megkapta a Becsületrendet.

A tudomány számára 1928-as déli-sarki kutatóútja hozta a legtöbb új eredményt. Felkészítésében Amundsen is segítette, az ő tanácsára vette meg az expedíció hajóját, a Samson halászhajót, amit aztán City of New Yorkra keresztelt át. 1928 decemberében horgonyoztak le a Bálna-Öbölben Nem sokkal később építették meg a Little America állomást. Márciusban több felderítő utat végeztek. Repülőgépről Feltérképezték a VII. Edward földet olyan új hegységeket fedezve fel, amit a korábbi szárazföldi expedíciók nem vehettek észre. Ilyen volt a Rockefeller-hegység és a Marie Byrd-föld, amit Richard a feleségéről nevezett el. 1929. március 7.-én Larry Gould geológus saját kutatóutat tett a Rockefeller-hegységben, mikor 11-én se érkezett róluk hír Byrd a segítségükre ment. Mint kiderült a repülőjük a jégen lekötözve tört össze. A szabadító akció a nagy szél miatt elhúzódott és csak március 30-án tudtak felszállni. Áprilisban beköszöntött a sarki tél és négy hónapokig Little Americában éltek.(Ez volt az első áttelelés a kontinensen) Augusztusban ásták ki magukat, de az első utat csak október 14-én indíthatták szánkóval a Maud királyné-hegységhez. Ugyanekkor készítették elő a tulajdonképpeni átrepülésre. Ez végül 1929 november 28-án sikerült.

Hazaérkezése után Byrd megkapta Hoover elnöktől a National Geographic különleges aranyérmét és nyugállományú ellentábornaggyá léptették elő.^[2] 1934 telén újra visszatért az Antarktiszra, míg társai Little Americában időztek ő egyedül végzett meteorológiai méréseket egy előretolt támaszponton. Ez az út csaknem tragikusan végződött egy rosszul bekötött kályhától szén-monoxid mérgezést kapott. Állapotár azonban hónapokig eltitkolta társai előtt, hogy ne jöjjenek a segítségére.

A második világháborúban a vezérkarhoz tartozott, többek közt ő értékelte a Csendes-Óceáni hadszíntér eseményeit. 1955 végén még a Glacier jégtörő és hat másik hajó Antarktiszi kutatóútját irányította, de ezt a munkát már át kellett adnia G.Dufek tengernagynak.^[3] Haláláig népszerűsítette a Nemzetközi Geofizikai Évet, de annak hivatalos kezdetét már nem érte meg.

Művei

Skyward, 1928
Little America, 1930
Alone, 1938 (magyarul: Egyedül, Móra, 1968)

Emlékezete

1956 óta működik a nevét viselő Byrd-állomás.^[4]

Jegyzetek

↑ Richard E. Byrd: Egyedül, Móra, 1956., 89-90. o.
↑ Expediciók könyve: Geographica, 2003, 63. o.
↑ Ismeretlen Bolygónk: A nemzetközi Geofizikai év eredményei 51.o.
↑ B. Szilkin-V.A.Ttockija-Ny.V. Sebalin: Ismeretlen bolygónk: A Nemzetközi Geofizikai év eredményei, Kossuth, 1965, 51. o.

Források

Encyclopedia Britannica
Kalmár Gusztáv: Kalandok a fehér halál országában, 2. kötet, Szent István Társulat, 1932?, 198. o. és 220-235 o.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Richard E. Byrd: Egyedül, Móra, 1956., 89-90. o.

[2] Expediciók könyve: Geographica, 2003, 63. o.

[3] Ismeretlen Bolygónk: A nemzetközi Geofizikai év eredményei 51.o.

[4] B. Szilkin-V.A.Ttockija-Ny.V. Sebalin: Ismeretlen bolygónk: A Nemzetközi Geofizikai év eredményei, Kossuth, 1965, 51. o.

[1]

[2]

[3]

[4]

@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 ==Élete==
--ben tette le vizsgáit a haditengerészetnél. A floridai [[Pensacola|Pensacolában]] tanult meg repülni. Harcolt az [[első világháború]]ban, 1919-ben kötelékben részt vett az [[Atlanti-óceán]] keresztülrepülésében. 1925-ben részt vett Macmillian nyugat-[[Grönland|Grönlandi]] expedíciójában. Egy évre rá egy [[Fokker]] géppel Floyd Bennett másodpilóta társaságában május 9-én reggel két órakor nekiindult, hogy átszálljon az Északi-sark felett. A [[Spitzbergák]]on található [[King's Bay]]ben szálltak fel. Az út felénél olajszivárgást észleltek az egyik motornál, de folytatták.<ref>Richard E. Byrd: Egyedül 1956: Móra 89-90.o.</ref> Még aznap délután 5-kor eredményesen vissza is érkeztek. Néhány nappal később május 11-én egy darabig elkísérték [[Umberto Nobile]] ''[[Norge]]'' [[léghajó]]ját, ami többek közt [[Roald Amundsen]] és [[Lincoln Ellsworth]] is utazott.
+-ben tette le vizsgáit a haditengerészetnél. A floridai [[Pensacola|Pensacolában]] tanult meg repülni. Harcolt az [[első világháború]]ban, 1919-ben kötelékben részt vett az [[Atlanti-óceán]] keresztülrepülésében. 1925-ben részt vett Macmillian nyugat-[[Grönland|Grönlandi]] expedíciójában. Egy évre rá egy [[Fokker]] géppel Floyd Bennett másodpilóta társaságában május 9-én reggel két órakor nekiindult, hogy átszálljon az Északi-sark felett. A [[Spitzbergák]]on található [[King's Bay]]ben szálltak fel. Az út felénél olajszivárgást észleltek az egyik motornál, de folytatták.<ref>Richard E. Byrd: Egyedül, Móra, 1956., 89-90. o.</ref> Még aznap délután 5-kor eredményesen vissza is érkeztek. Néhány nappal később május 11-én egy darabig elkísérték [[Umberto Nobile]] ''[[Norge]]'' [[léghajó]]ját, ami többek közt [[Roald Amundsen]] és [[Lincoln Ellsworth]] is utazott.
 májusában három társsal keresztülrepülte az Atlanti-óceánt nyugat-keleti irányban. Az utat 42 óra alatt tette meg és Versur-Mernél ért földet. Ezért az útjáért megkapta a Becsületrendet.
-A tudomány számára 1928-as déli-sarki kutatóútja hozta a legtöbb új eredményt. Felkészítésében Amundsen is segítette, az ő tanácsára vette meg az expedíció hajóját, a Samson halászhajót, amit aztán City of New Yorkra keresztelt át. 1928 decemberében horgonyoztak le a [[Bálna-öböl|Bálna-Öbölben]] Nem sokkal később építették meg a Little America állomást. Márciusban több felderítő utat végeztek. Repülőgépről Feltérképezték a VII. Edward földet olyan új hegységeket fedezve fel, amit a korábbi szárazföldi expedíciók nem vehettek észre. Ilyen volt a Rockefeller-hegység és a Marie Byrd-föld, amit Richard a feleségéről nevezett el. 1929 március 7.-én Larry Gould geológus saját kutatóutat tett a Rockefeller-hegységben, mikor 11-én se érkezett róluk hír Byrd a segítségükre ment. Mint kiderült a repülőjük a jégen lekötözve tört össze. A szabadító akció a nagy szél miatt elhúzódott és csak március 30-án tudtak felszállni. Áprilisban beköszöntött a sarki tél és négy hónapokig Little Americában éltek.(Ez volt az első áttelelés a kontinensen) Augusztusban ásták ki magukat, de az első utat csak október 14-én indíthatták szánkóval a Maud királyné-hegységhez. Ugyanekkor készítették elő a tulajdonképpeni átrepülésre. Ez végül 1929 november 28-án sikerült.
-Hazaérkezése után Byrd megkapta [[Herbert Hoover|Hoover elnöktől]] a National Geographic különleges aranyérmét és nyugállományú ellentábornaggyá léptették elő.<ref>Expediciók könyve: Geographica, 2003 63. o. </ref> 1934 telén újra visszatért az Antarktiszra, míg társai Little Americában időztek ő egyedül végzett meteorológiai méréseket egy előretolt támaszponton. Ez az út csaknem tragikusan végződött egy rosszul bekötött kályhától szén-monoxid mérgezést kapott. Állapotár azonban hónapokig eltitkolta társai előtt, hogy ne jöjjenek a segítségére.
+A tudomány számára 1928-as déli-sarki kutatóútja hozta a legtöbb új eredményt. Felkészítésében Amundsen is segítette, az ő tanácsára vette meg az expedíció hajóját, a Samson halászhajót, amit aztán City of New Yorkra keresztelt át. 1928 decemberében horgonyoztak le a [[Bálna-öböl|Bálna-Öbölben]] Nem sokkal később építették meg a Little America állomást. Márciusban több felderítő utat végeztek. Repülőgépről Feltérképezték a VII. Edward földet olyan új hegységeket fedezve fel, amit a korábbi szárazföldi expedíciók nem vehettek észre. Ilyen volt a Rockefeller-hegység és a Marie Byrd-föld, amit Richard a feleségéről nevezett el. 1929. március 7.-én Larry Gould geológus saját kutatóutat tett a Rockefeller-hegységben, mikor 11-én se érkezett róluk hír Byrd a segítségükre ment. Mint kiderült a repülőjük a jégen lekötözve tört össze. A szabadító akció a nagy szél miatt elhúzódott és csak március 30-án tudtak felszállni. Áprilisban beköszöntött a sarki tél és négy hónapokig Little Americában éltek.(Ez volt az első áttelelés a kontinensen) Augusztusban ásták ki magukat, de az első utat csak október 14-én indíthatták szánkóval a Maud királyné-hegységhez. Ugyanekkor készítették elő a tulajdonképpeni átrepülésre. Ez végül 1929 november 28-án sikerült.
-A II. Világháborúban a vezérkarhoz tartozott, többek közt ő értékelte a Csendes-Óceáni hadszíntér eseményeit. 1955 végén még a Glacier jégtörő és hat másik hajó Antarktiszi kutatóútját irányította, de ezt a munkát már át kellett adnia G.Dufek tengernagynak.<ref>Ismertlen Bolygónk:A nemzetközi Geofizikai év eredményei 51.o.</ref> Haláláig népszerűsítette a Nemzetközi Geofizikai Évet, de annak hivatalos kezdetét már nem érte meg.
+Hazaérkezése után Byrd megkapta [[Herbert Hoover|Hoover elnöktől]] a National Geographic különleges aranyérmét és nyugállományú ellentábornaggyá léptették elő.<ref>Expediciók könyve: Geographica, 2003, 63. o.</ref> 1934 telén újra visszatért az Antarktiszra, míg társai Little Americában időztek ő egyedül végzett meteorológiai méréseket egy előretolt támaszponton. Ez az út csaknem tragikusan végződött egy rosszul bekötött kályhától szén-monoxid mérgezést kapott. Állapotár azonban hónapokig eltitkolta társai előtt, hogy ne jöjjenek a segítségére.
+A [[második világháború]]ban a vezérkarhoz tartozott, többek közt ő értékelte a Csendes-Óceáni hadszíntér eseményeit. 1955 végén még a Glacier jégtörő és hat másik hajó Antarktiszi kutatóútját irányította, de ezt a munkát már át kellett adnia G.Dufek tengernagynak.<ref>Ismeretlen Bolygónk: A nemzetközi Geofizikai év eredményei 51.o.</ref> Haláláig népszerűsítette a Nemzetközi Geofizikai Évet, de annak hivatalos kezdetét már nem érte meg.
 ==Művei==
-* Skyward,1928
+* Skyward, 1928
-* Little America,1930
+* Little America, 1930
-* Alone,1938(magyarul:Egyedül,1968 Móra)
+* Alone, 1938 (magyarul: Egyedül, Móra, 1968)
 ==Emlékezete==
-óta működik a nevét viselő Byrd-állomás.<ref>B. Szilkin-V.A.Ttockija-Ny.V. Sebalin:Ismeretlen bolygónk: A Nemzetközi Geofizikai év eredményei, 1965 51. o. Kossuth</ref>
+óta működik a nevét viselő Byrd-állomás.<ref>B. Szilkin-V.A.Ttockija-Ny.V. Sebalin: Ismeretlen bolygónk: A Nemzetközi Geofizikai év eredményei, Kossuth, 1965, 51. o.</ref>
 ==Jegyzetek==
 {{Jegyzetek}}
-==Források==
-* [[https://www.britannica.com/biography/Richard-E-Byrd Encyclopedia Brittanica]]
-* Kalmár Gusztáv:Kalandok a fehér halál országában 2. kötet Szent István Társulat,1932? 198. o. és 220-235 o.
+==Források==
+* [https://www.britannica.com/biography/Richard-E-Byrd Encyclopedia Britannica]
+* Kalmár Gusztáv: Kalandok a fehér halál országában, 2. kötet, Szent István Társulat, 1932?, 198. o. és 220-235 o.
 {{portál|földrajz}}